Csou írása
| Csou () írása | |
 | |
| Egy úgy nevezett „kődobra” (si-ku () 石鼓), Csou () írással vésett szöveg pacskolata. | |
| Típus | logografikus |
| Nyelvek | kínai |
| Időszak | i. e. 8-3. század |
| Irány | fentről lefele, jobbról balra |
| Rokon írásrendszerek | Nagy pecsétírás |
| Átírási segédlet | |
| Csou ven | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 籀文 |
| Egyszerűsített kínai | 籀文 |
| Mandarin pinjin | Zhòu wén |
| Wade–Giles | Chou4-wen2 |
Csou () írása tágabb értelemben a Csou ()-dinasztia idején létezett, a kínai írás korai formájának, a nagy pecsétírás ritkábban használt megnevezése, szűkebb értelemben pedig a nagy pecsétírás egyik változata. Elnevezését, a Csou ()-udvar hivatalnokáról, a „Történész” Csou () (Si Csou () 史籀)-ról kapta, aki uralkodója megbízásából kanonizálta a kínai írás addigi írásjegyeit.
Megjegyzendő, hogy a dinasztia nevében szereplő csou () 周 írásjegy nem azonos a „Történész” Csou () nevében szereplő csou () 籀 írásjeggyel. A két szó csak a zenei hangsúlyt nem jelölő latin betűs átírás esetén tűnhet azonosnak, éppen ezért nem keverendők össze.
Története
[szerkesztés]A kínai történetírói hagyomány szerint a számtalan változatban létezett írásjegyek első kanonizálását a hagyomány szerint a Csou ()-ház egyik uralkodója, Hszüan () 宣 király (i. e. 827-782) rendelte el, a feladattal pedig a „Történész” vagy „Történetíró” Csou ()t (Si Csou () 史籀) bízta meg. Így született meg a kínai írás Csou () írásának (Csou ven () 籀文) nevezett változata, amelyet az utókor a „nagy pecsétírás” néven ismer és tart számon.[1] Az írásjegyek új stílusának formáját a „Si Csou () kötete” (Si Csou pien () 《史籀篇》) című gyűjtemény rögzítette,[2] amelyet hagyományosan kb. i. e. 800 körülre datálnak, de a töredékekből ismert mű keletkezési idejét néhány modern kutató inkább helyezi a Hadakozó fejedelemségek vagy a Csin ()-dinasztia korába.[3]
Forrásai
[szerkesztés]A „Csou () írása” kifejezés először az i. sz. 100 körül összeállított etimológiai szótárban, a Suo-ven csie-ce ()ben jelenik meg. A kínai írás korai formai változatainak és jelentéseinek vizsgálatához nélkülözhetetlen forrásnak számító mű szerzője, Hszu Sen () (kb. 58-kb. 147) azt állítja, hogy a „Történész” Csou () 15 kötetben/fejezetben (pien () 篇) összeállított műben szereplő írásjegyek valamelyes különböznek azoktól, az általa „ősi írásjegyeknek” (ku-ven () 古文 nevezett karakterektől, amelyekkel például Konfuciusz írta a műveit, vagy amelyekkel a Tavasz és ősz krónika kommentárja, a Co csuan () íródott.[4] Ezt követően pedig úgy hivatkozik rá, hogy a „Történész Csou () nagy pecsétírása” (Si Csou ta-csuan ()), amelyekből a Csin ()-kori írásreformátorok, Li Sze () és társai merítettek, és némi változtatás után az új írást elnevezték kis pecsétírásnak.[5]
Hszu Sen () etimológiai szótára 223, állítólag a Si Csou pien ()ből származó írásjegyet ismertet.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Miklós 1973 61. o.
- ↑ Galambos 2006 154., 155. o.
- ↑ Qiu 2000 72-77. o.
- ↑ Galambos 2006 154. o.
- ↑ Galambos 2006 154. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Galambos 2006: Imre Galambos: Orthography of early Chinese writing: evidence from newly excavated manuscripts. Budapest monographs in East Asian Studies I. Department of East Asian Studies, Eötvös Loránd University. Budapest 2006. ISB 978-963-463-811-7
- ↑ Miklós 1973: Miklós Pál: A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába. Budapest: Corvina Kiadó, 1973.
- ↑ Qiu 2000: Qiu Xigui. Chinese Writing. Translation of 文字學概論 by Mattos and Norman. Early China Special Monograph Series No. 4. Berkeley: The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California, Berkeley. ISBN 1-55729-071-7.
| Típusok, stílusok | .svg) | |
|---|---|---|
| Nyomdai karaktertípusok, digitális fontok | ||
| Átírások | ||
| Rokon írásrendszerek |
| |
| Egyéb | ||
