Horváth Andor (esszéíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horváth Andor
Horváth Andor.JPG
Született 1944. március 8.
Kolozsvár
Elhunyt 2018. április 9. (74 évesen)
Karcag
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
  • esszéíró
  • műfordító
  • szerkesztő
  • egyetemi oktató
Iskolái
Kitüntetései Szent-Györgyi Albert-díj (2012)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Andor témájú médiaállományokat.

Horváth Andor (Kolozsvár, 1944. március 8.Karcag, 2018. április 9.) erdélyi magyar esszéíró, műfordító, szerkesztő, egyetemi oktató. Horváth Tibor öccse.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a Brassai Sámuel Líceumban végezte (1961), a Babeș–Bolyai Egyetemen francia–magyar tanári diplomát szerzett (1966). Négy évig Tordán tanított, 1970 óta A Hét belső munkatársa Bukarestben; előbb a világirodalmi rovat szerkesztője, 1975-től az 1983/44-es számig főszerkesztő-helyettes. Ekkor egy mesterséges nyomtatási botrány ürügyén átszervezik a szerkesztőséget, Horváth Andor pedig a Művelődés szerkesztőségébe kerül 1990-ig. 1990 januárjától 1992 szeptemberéig a román Művelődési Minisztérium miniszter-helyettese, majd államtitkára. Ebben az időszakban köt barátságot Andrei Pleşuval, akinek később több művét is lefordítja. 1990-ben elnyeri a kolozsvári BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusi állását, ahol 1992-től az összehasonlító irodalomtörténet tanára, 1997–2011 között pedig egyetemi docens. 1990-ben többedmagával megalapítja a romániai Soros Alapítványt. 1995-ben a kolozsvári székhelyű Bolyai Társaság elnökévé választották, e tisztséget 1999-ig megőrzi. 1996 óta a Korunk főszerkesztő-helyettese. 1999 és 2004 között tagja volt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szenátusának.

Élete utolső éveiben Berekfürdőn élt.

Munkássága[szerkesztés]

Első kötetét, amely a Forrás-sorozatban jelent meg (Dávid parittyája, 1979), főként francia klasszikusok örökségét vizsgáló esszéiből állította össze. Stendhal, Balzac, Proust, Anatole France regényeit tárgyismerettel és kritikai nyíltsággal közelíti meg. Műveikben – éppúgy, mint Mauriac vagy Julien Green munkásságában – az önmaga lehetőségeit megsejtő modern ember felszabadító hatalmát keresi: a szót, Dávid parittyáját, amelyik – Anatole France hasonlatával – „leveri az erőszakosokat és ledönti az erőseket”. A kötetet 1979-es franciaországi naplója zárja. Szintén esszékötet a Montaigne köpenye 1985-ben, majd húsz évvel később A szent liget immár a görög tragédiák által kínált kérdéseket járja körül. Publicisztikája is három kötetbe gyűjtve jelent meg. Nyomunkban a hírözön című 1982-es könyvében a hetvenes évek végén írt jegyzeteit gyűjtötte össze; ezek eredetileg a bukaresti rádió magyar műsorában elhangzott esszék, a nyugati, illetve a harmadik világ valóságát felvillantó híradások kommentárjai, a honi valóságra, a nemzetiségi létre figyelve, az emberi teljesség védelme jegyében. Ezt követi 2000-ben a Kántor Lajossal közösen kiadott Határjegyek, amely kispublicisztikai írásokat tartalmaz A Hét és a Magyar Nemzet terméséből. Golyóstoll című kötete A Hét egyik rovatának írásait gyűjti össze, kötetlen, a cenzúrával játszó sajtószemléket.

Ezen kívül számos kötet szerkesztésében, válogatásában működött közre, a Kriterion világirodalmi sorozatának egyik előszóírója volt, A Hét 1978 óta megjelenő évkönyveinek felelős szerkesztője. Válogatásában, előszavával és jegyzeteivel jelent meg Saint-Simon herceg Emlékiratok című kötete (1979); gondozta, utószóval látta el a Párizsban élő fotóművész Brassaï 1920 és 1940 között írt leveleit (Előhívás, 1980), antológiát állított össze francia költők verseiből, bemutatva a francia lírát a kezdetektől napjainkig (Szavak májusa, 1980). Elmélyült elemzéseket (előszót) írt többek között Proust, Stendhal, Balzac, Malraux, Anatole France regényeihez. Proustnak nagy szerelmese, maga is elkezdte fordítani.

Bár az Európa-műhely által lefordított világirodalmi klasszikusokhoz inkább csak elő- vagy utószót írhatott, ha a Kriterion Könyvkiadó egyik-másik kötetet átvette, műfordítói munkája és a fordítást oktató tevékenysége talán a szerzőként jegyzett műveinél is jelentősebb. A bölcselet, a gondolati irodalom érdekli leginkább, és kezdetben inkább francia szerzőket fordít (Escarpit, Althusser, Montesquieu). 1988-tól kezdődően, amikor a budapesti Gondolatnál megjelenik első románból fordított esszégyűjteménye, érdeklődése mindinkább a román irodalom közvetítése fele fordul. A kilencvenes évek elején Andrei Pleșuval kötött barátsága csak tovább viszi ezen az úton, a népszerű, kiváló írónak több művét is lefordítja. A fordítást szerkesztőként, lektorként, egyetemi tanárként is népszerűsíti és oktatja, erre az egyetemi szemináriumokon kívül a Korunk Akadémia is lehetőséget kínált (2009–2011).

Művei, publikációi[szerkesztés]

  • Dávid parittyája. Esszék (Bukarest, Kriterion, 1979)
  • Szavak májusa. Francia költők antológiája (szerk., Kolozsvár, Dacia, 1980)
  • Nyomunkban a hírözön. Jegyzetek a ’70-es évek végén (Bukarest, Politikai Kiadó, 1982)
  • Montaigne köpenye. Esszék (Bukarest, Kriterion, 1985)
  • Határjegyek (Kántor Lajossal közösen, Miskolc, Felsőmagyarország, 2000)
  • A szent liget. Tanulmányok a görög tragédiáról (Kolozsvár, Polis, 2005)
  • Golyóstoll. Egy értelmiségi jegyzetfüzetéből. 1980-1982 (Marosvásárhely, Mentor, 2006)
  • Kiemelés tőlem. Emlékkönyv Kántor Lajos hetvenedik születésnapjára; szerk. Balázs Imre József, Horváth Andor, Kovács Kiss Gyöngy; Komp-Press–Korunk, Kolozsvár 2007
  • Csíky András életútinterjú (társszerző, Kolozsvár, Kom-Press, 2008)
  • Erdélyi magyar írók. Paulovics László íróportréi. Irodalmi szövegválogatás; bev. Balázs Imre József, szerk. Horváth Andor, Salat Csilla; Kolozsvár Társaság–Stúdium, Kolozsvár, 2011

Fordításai[szerkesztés]

  • Robert Escarpit: A könyv forradalma (Bukarest, Kriterion, 1973)
  • Louis Althusser: Olvassuk Marxot (társford., Bukarest, Kriterion, 1977)
  • Irodalomszemiotikai tanulmányok (társford., Bukarest, Kriterion, 1979)
  • Világirodalom tankönyv (ford. és átdolg., Bukarest, 1982)
  • Montesquieu: A törvények szelleméről (vál. és ford. Nemes Istvánnal közösen, Bukarest, Kriterion 1987)
  • Korszellem és önismeret. Válogatás a két világháború közötti román esszéirodalomból (Bukarest, Kriterion, 1988; Budapest, Gondolat)
  • Radu Enescu: Eszmék és stílusok. Esszék (Bukarest, Kriterion, 1989)
  • Albert Camus: Félreértés (kézirat, Kolozsvári Állami Magyar Színház, 1993)
  • Andrei Pleșu: Tescani napló (Kolozsvár, Koinónia, 2000)
  • Andrei Pleşu: A madarak nyelve (Pécs, Jelenkor, 2000)
  • Tanúskodni jöttem. Válogatás a két világháború közötti román emlékirat- és naplóiróiból (szerk., vál. és ford., Kolozsvár, Kriterion, 2003)
  • Nathalie Sarraute: Egy Igenért vagy egy Nemért (kézirat, Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2006)
  • Panait Istrati: Hogyan lettem író, in: Kyra Kyralina (Budapest, Noran, 2007)
  • Neagu Djuvara: A románok rövid története (Kolozsvár, Koinónia, 2010)
  • Nona Ciobanu: Aki elzárja az éjszakát (bem. Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2014)
  • Georges Feydeau – M. Desvallières: Vidéki jegyesek (bem. Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2014)

Díjai[szerkesztés]

Társasági tagság[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Egyed Péter: Ésszerűség: vagy-vagy. Ifjúmunkás 1980/8.
  • Puskás Tivadar: A "bűn"-től az "ártatlanság" illúziójáig. Utunk 1980/13.
  • Szőcs István: Dávid parittyája. Előre 1980. máj. 14.
  • Szász János: Egy makacs szerző esszéi. A Hét 1980/16.
  • Bernád Ágoston: Az ezredvég kérdései. Igaz Szó 1980/11
  • Bernád Ágoston: Hírek vallatása. Utunk 1982/33.
  • Salló László: Nyomunkban a hírözön. Előre 1982. júl. 28.
  • Horváth Andor az egyetem és a fordítás kérdéseiről