Horváth Andor (esszéíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horváth Andor
Született 1944. március 8. (73 éves)
Kolozsvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása esszéíró,
műfordító,
szerkesztő,
egyetemi tanár

Horváth Andor (Kolozsvár, 1944. március 8.) erdélyi magyar esszéíró, műfordító, szerkesztő, egyetemi oktató. Horváth Tibor öccse.

Életpályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a Brassai Sámuel Líceumban végezte (1961), a Babeș–Bolyai Egyetemen francia–magyar tanári diplomát szerzett (1966). Négy évig Tordán tanított, 1970 óta A Hét belső munkatársa Bukarestben; előbb a világirodalmi rovat szerkesztője, 1975-től az 1983/44-es számig főszerkesztő-helyettes. Ekkor egy mesterséges nyomtatási botrány ürügyén átszervezik a szerkesztőséget, Horváth Andor pedig a Művelődés szerkesztőségébe kerül 1990-ig. 1990 januárjától 1992 szeptemberéig a román Művelődési Minisztérium miniszter-helyettese, majd államtitkára. Ebben az időszakban köt barátságot Andrei Pleşuval, akinek később több művét is lefordítja. 1990-ben elnyeri a kolozsvári BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusi állását, ahol 1992-től az összehasonlító irodalomtörténet tanára, 1997–2011 között pedig egyetemi docens. 1990-ben többedmagával megalapítja a romániai Soros Alapítványt. 1995-ben a kolozsvári székhelyű Bolyai Társaság elnökévé választották, e tisztséget 1999-ig megőrzi. 1996 óta a Korunk főszerkesztő-helyettese. 1999 és 2004 között tagja volt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szenátusának.

Munkássága[szerkesztés]

Első kötetét, amely a Forrás-sorozatban jelent meg (Dávid parittyája, 1979), főként francia klasszikusok örökségét vizsgáló esszéiből állította össze. Stendhal, Balzac, Proust, Anatole France regényeit tárgyismerettel és kritikai nyíltsággal közelíti meg. Műveikben – éppúgy, mint Mauriac vagy Julien Green munkásságában – az önmaga lehetőségeit megsejtő modern ember felszabadító hatalmát keresi: a szót, Dávid parittyáját, amelyik – Anatole France hasonlatával – „leveri az erőszakosokat és ledönti az erőseket”. A kötetet 1979-es franciaországi naplója zárja. Szintén esszékötet a Montaigne köpenye 1985-ben, majd húsz évvel később A szent liget immár a görög tragédiák által kínált kérdéseket járja körül. Publicisztikája is három kötetbe gyűjtve jelent meg. Nyomunkban a hírözön című 1982-es könyvében a hetvenes évek végén írt jegyzeteit gyűjtötte össze; ezek eredetileg a bukaresti rádió magyar műsorában elhangzott esszék, a nyugati, illetve a harmadik világ valóságát felvillantó híradások kommentárjai, a honi valóságra, a nemzetiségi létre figyelve, az emberi teljesség védelme jegyében. Ezt követi 2000-ben a Kántor Lajossal közösen kiadott Határjegyek, amely kispublicisztikai írásokat tartalmaz A Hét és a Magyar Nemzet terméséből. Golyóstoll című kötete A Hét egyik rovatának írásait gyűjti össze, kötetlen, a cenzúrával játszó sajtószemléket.

Ezen kívül számos kötet szerkesztésében, válogatásában működött közre, a Kriterion világirodalmi sorozatának egyik előszóírója volt, A Hét 1978 óta megjelenő évkönyveinek felelős szerkesztője. Válogatásában, előszavával és jegyzeteivel jelent meg Saint-Simon herceg Emlékiratok című kötete (1979); gondozta, utószóval látta el a Párizsban élő fotóművész Brassaï 1920 és 1940 között írt leveleit (Előhívás, 1980), antológiát állított össze francia költők verseiből, bemutatva a francia lírát a kezdetektől napjainkig (Szavak májusa, 1980). Elmélyült elemzéseket (előszót) írt többek között Proust, Stendhal, Balzac, Malraux, Anatole France regényeihez. Proustnak nagy szerelmese, maga is elkezdte fordítani.

Bár az Európa-műhely által lefordított világirodalmi klasszikusokhoz inkább csak elő- vagy utószót írhatott, ha a Kriterion Könyvkiadó egyik-másik kötetet átvette, műfordítói munkája és a fordítást oktató tevékenysége talán a szerzőként jegyzett műveinél is jelentősebb. A bölcselet, a gondolati irodalom érdekli leginkább, és kezdetben inkább francia szerzőket fordít (Escarpit, Althusser, Montesquieu). 1988-tól kezdődően, amikor a budapesti Gondolatnál megjelenik első románból fordított esszégyűjteménye, érdeklődése mindinkább a román irodalom közvetítése fele fordul. A kilencvenes évek elején Andrei Pleșuval kötött barátsága csak tovább viszi ezen az úton, a népszerű, kiváló írónak több művét is lefordítja. A fordítást szerkesztőként, lektorként, egyetemi tanárként is népszerűsíti és oktatja, erre az egyetemi szemináriumokon kívül a Korunk Akadémia is lehetőséget kínált (2009–2011).

Művei, publikációi[szerkesztés]

  • Dávid parittyája. Esszék (Bukarest, Kriterion, 1979)
  • Szavak májusa. Francia költők antológiája (szerk., Kolozsvár, Dacia, 1980)
  • Nyomunkban a hírözön. Jegyzetek a ’70-es évek végén (Bukarest, Politikai Kiadó, 1982)
  • Montaigne köpenye. Esszék (Bukarest, Kriterion, 1985)
  • Határjegyek (Kántor Lajossal közösen, Miskolc, Felsőmagyarország, 2000)
  • A szent liget. Tanulmányok a görög tragédiáról (Kolozsvár, Polis, 2005)
  • Golyóstoll. Egy értelmiségi jegyzetfüzetéből. 1980-1982 (Marosvásárhely, Mentor, 2006)
  • Kiemelés tőlem. Emlékkönyv Kántor Lajos hetvenedik születésnapjára; szerk. Balázs Imre József, Horváth Andor, Kovács Kiss Gyöngy; Komp-Press–Korunk, Kolozsvár 2007
  • Csíky András életútinterjú (társszerző, Kolozsvár, Kom-Press, 2008)
  • Erdélyi magyar írók. Paulovics László íróportréi. Irodalmi szövegválogatás; bev. Balázs Imre József, szerk. Horváth Andor, Salat Csilla; Kolozsvár Társaság–Stúdium, Kolozsvár, 2011

Fordításai[szerkesztés]

  • Robert Escarpit: A könyv forradalma (Bukarest, Kriterion, 1973)
  • Louis Althusser: Olvassuk Marxot (társford., Bukarest, Kriterion, 1977)
  • Irodalomszemiotikai tanulmányok (társford., Bukarest, Kriterion, 1979)
  • Világirodalom tankönyv (ford. és átdolg., Bukarest, 1982)
  • Montesquieu: A törvények szelleméről (vál. és ford. Nemes Istvánnal közösen, Bukarest, Kriterion 1987)
  • Korszellem és önismeret. Válogatás a két világháború közötti román esszéirodalomból (Bukarest, Kriterion, 1988; Budapest, Gondolat)
  • Radu Enescu: Eszmék és stílusok. Esszék (Bukarest, Kriterion, 1989)
  • Albert Camus: Félreértés (kézirat, Kolozsvári Állami Magyar Színház, 1993)
  • Andrei Pleșu: Tescani napló (Kolozsvár, Koinónia, 2000)
  • Andrei Pleşu: A madarak nyelve (Pécs, Jelenkor, 2000)
  • Tanúskodni jöttem. Válogatás a két világháború közötti román emlékirat- és naplóiróiból (szerk., vál. és ford., Kolozsvár, Kriterion, 2003)
  • Nathalie Sarraute: Egy Igenért vagy egy Nemért (kézirat, Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2006)
  • Panait Istrati: Hogyan lettem író, in: Kyra Kyralina (Budapest, Noran, 2007)
  • Neagu Djuvara: A románok rövid története (Kolozsvár, Koinónia, 2010)
  • Nona Ciobanu: Aki elzárja az éjszakát (bem. Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2014)
  • Georges Feydeau – M. Desvallières: Vidéki jegyesek (bem. Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2014)

Díjai[szerkesztés]

Társasági tagság[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Egyed Péter: Ésszerűség: vagy-vagy. Ifjúmunkás 1980/8.
  • Puskás Tivadar: A "bűn"-től az "ártatlanság" illúziójáig. Utunk 1980/13.
  • Szőcs István: Dávid parittyája. Előre 1980. máj. 14.
  • Szász János: Egy makacs szerző esszéi. A Hét 1980/16.
  • Bernád Ágoston: Az ezredvég kérdései. Igaz Szó 1980/11
  • Bernád Ágoston: Hírek vallatása. Utunk 1982/33.
  • Salló László: Nyomunkban a hírözön. Előre 1982. júl. 28.
  • Horváth Andor az egyetem és a fordítás kérdéseiről