Panait Istrati

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Panait Istrati
Panait Istrati 2.jpg
Élete
Született 1884. augusztus 10.
Brăila
Elhunyt 1935. április 16. (50 évesen)
Bukarest
Sírhely
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Panait Istrati témájú médiaállományokat.

Panait Istrati (Brăila, 1884. augusztus 10.Bukarest, 1935. április 16.), eredeti nevén Gherasim Istrati, román és francia nyelven alkotó román író.

Élete[szerkesztés]

Joița Istrate mosónő és egy görög csempész törvénytelen fiaként született. Gyermekkorát Baldovineștiben töltötte, hat elemit végzett, kétszer osztályt ismételt. Volt csaposfiú, süteményes, üstcsináló, mechanikus, napszámos, földmunkás, zsákhordó, háziszolga, szendvicsember, cégtábla- és szobafestő, újságíró, fotográfus. Mindent elolvasott, ami a keze ügyébe került. Csavargóként több városban megfordult: Bukarest, Konstantinápoly, Kairó, Nápoly, Párizs és Zürich.

Első irodalmi próbálkozásai 1907-ből származnak, főleg publicisztikai jellegű írásai jelentek meg a munkássajtóban. Első cikke, a Hotel Regina a România muncitoare-ban jelent meg. 1910-1912 között ugyanott jelentek meg első elbeszélései: Mântuitorul (A megváltó), Calul lui Bălan (Bălan lova), Familia noastră (A mi családunk), 1 Mai (Május 1). Más baloldali újságokban is közreműködött: Viața socială, Dimineața, Adevărul stb.

Szegénységben, betegen és magányosan élve, 1921-ben Nizzában öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentették. Búcsúlevele Romain Rollandnak, a korszak befolyásos írójának szólt, aki bátorító válaszlevelet írt neki. Ezt követően a Chira Chiralina elbeszélés 1923-ban a francia író előszavával jelent meg. Megjelentek a Ciulinii Bărăganului (Pusztai bogáncsok) és Les récits d'Adrien Zograffi (Adrian Zograffi történetei) című regényei.

1927-ben Moszkvába és Kijevbe tett látogatást. 1929-ben újra a Szovjetunióba utazott, ennek következtében írta meg Vers l'autre flamme című könyvét, amely angolul is megjelent The Confession of a Loser címmel. A könyv megjelenése után kommunista barátai trockistának és fasisztának tekintették; a legvehemensebb Henri Barbusse volt. Romain Rolland távol tartotta magát a vitától.

1930-ban végleg visszatért Romániába. Itt jelent meg 1933-ban a L’homme qui n’adhère a rien (Az ember aki semmihez sem csatlakozik) című esszéje, amelyben a függetlenségről vallott nézeteit körvonalazta. Az esszé sok tiltakozást szült. Nizzában TBC-vel kezelték, majd visszatérve Bukarestbe elhagyatottan halt meg a Filaret szanatóriumban.

Regényei és prózai művei a kisemberek életét írják le, a szülőváros Brăila és a Duna-delta varázslatos vidékét, a különböző nyelvű és vallású népek egyvelegét, illetve a csavargásai során megismert európai városokat. Műveit több mint 30 nyelvre fordították le.

Műveiből készült filmek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Panait Istrati című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 207. o (1979) 

További információk[szerkesztés]