Nathalie Sarraute

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nathalie Sarraute
Nathalie Sarraute.jpg
Nathalie Sarraute (középen)
Élete
Született 1900. július 18.
Ivanovo, Oroszország
Elhunyt 1999. október 19. (99 évesen)
Párizs
Nemzetiség orosz
Férje Raymond Sarraute
Gyermekei Claude, Anne és Dominique
Pályafutása
Első műve Tropismes (1939)

Nathalie Sarraute, eredeti nevén Natasa Csernyák (Oroszország, Ivanovo, 1900. július 18.Párizs, 1999. október 19.) orosz származású francia írónő. Az újságíró Claude Sarraute édesanyja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nathalie Sarraute gyermekkorát ingázva töltötte Franciaország és Oroszország között, míg végül 1909-ben családja véglegesen le nem telepedett Párizsban. Jogi, történelmi és szociológiai tanulmányok után végül ügyvéd lett. Mindeközben felfedezte a 20. század irodalmát, főleg Marcel Proustot és Virginia Woolfot, akik teljesen felforgatták a regényről alkotott nézeteit. 1925-ben nőül ment a szintén ügyvéd Raymond Sarraute-hoz, kettejük szerelméből három gyermek Claude, Anne és Dominique született.

1932-ben írta első szövegét, a Tropismes-ot, melyet csak 1939-ben adtak ki. Művét még Jean-Paul Sartre és Max Jakob is lelkesen fogadta. 1941-ben a zsidóellenes törvények hatására törölték nevét a jogászok jegyzékéből, gyakorlatilag ettől kezdve már csak az irodalomnak szentelte életét.

1956-ban látott napvilágot az l'Ère du soupçon című esszéje, amely visszautasította a regény hagyományos konvencióit. Ekkor vált a nouveau roman irányzatának képviselőjévé sok olyan francia íróval együtt, mint Alain Robbe-Grillet, Michel Butor vagy Claude Simon.

Írásaiban mindvégig szeretne eljutni a névtelen anyaghoz, amilyen a vér. Igyekszik feltárni a ki nem mondottat és a meg nem bántat, hogy így engedjen bepillantást a párbeszéd-mögöttiség világegyetemébe. Remekül leplezi le Sarraute azokat a bennünk rejlő kis bűncselekményeket, melyek mások beszéde hallatán születnek bennünk. Ezek a csevelyek gyakran ártalmatlannak tűnnek, mivel pusztító hatásuk közhelyek, kedvesség és udvariasság mögé vannak rejtve.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tropismes, 1939., szöveggyűjtemény
  • Portrait d’un inconnu, 1948 regény - magyarul egy részlet A francia "új regény" c. antológiában. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1967. (Ford. Pór Judit)
  • Martereau 1953
  • L'Ère du soupçon, 1956 esszé - magyarul két részlet A francia "új regény" c. antológiában. (Ford. Réz Pál)
  • le Planétarium 1959 regény - magyarul: Planétárium. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1973. (Ford. Farkas Márta)
  • les Fruits d'or, 1963 regény
  • le Silence 1964 színmű
  • le Mensonge, 1966 színmű
  • Entre la vie et la mort 1968
  • Isma, ou ce qui s’appelle rien 1970 színmű
  • Vous les entendez ? 1972 regény
  • C’est beau 1975 színmű
  • « disent les imbéciles », 1976 regény
  • Elle est là 1978 színmű
  • l’Usage de la parole 1980
  • Pour un oui ou pour un non 1982 színmű
  • Enfance 1983 - magyarul: Gyerekkor. Budapest, Magvető, 1986. (Ford. Pór Judit)
  • Tu ne t’aimes pas 1989
  • Elle est là 1993 színmű
  • Ici 1995
  • Ouvrez 1997
  • Lecture 1998

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]