Nathalie Sarraute

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nathalie Sarraute
Nathalie Sarraute (középen)
Nathalie Sarraute (középen)
Élete
Született 1900. július 18.
Ivanovo, Oroszország
Elhunyt 1999. október 19. (99 évesen)
Párizs
Nemzetiség orosz
Gyermekei Claude, Anne és Dominique
Pályafutása
Első műve Tropizmusok (1939)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nathalie Sarraute témájú médiaállományokat.

Nathalie Sarraute, eredeti nevén Natasa Csernyák (Oroszország, Ivanovo, 1900. július 18.Párizs, 1999. október 19.) orosz származású francia írónő. Az újságíró Claude Sarraute édesanyja.

Élete[szerkesztés]

Nathalie Sarraute gyermekkorát ingázva töltötte Franciaország és Oroszország között, míg végül 1909-ben családja véglegesen le nem telepedett Párizsban. Jogi, történelmi és szociológiai tanulmányok után végül ügyvéd lett. Mindeközben felfedezte a 20. század irodalmát, főleg Marcel Proustot és Virginia Woolfot, akik teljesen felforgatták a regényről alkotott nézeteit. 1925-ben nőül ment a szintén ügyvéd Raymond Sarraute-hoz, kettejük szerelméből három gyermek Claude, Anne és Dominique született.

1932-ben írta első szövegét, a Tropizmusokat (Tropismes), melyet csak 1939-ben adtak ki. Művét még Jean-Paul Sartre és Max Jakob is lelkesen fogadta. 1941-ben a zsidóellenes törvények hatására törölték nevét a jogászok jegyzékéből, gyakorlatilag ettől kezdve már csak az irodalomnak szentelte életét.

1956-ban látott napvilágot A gyanakvás korszaka (L'Ère du soupçon) című esszéje, amely visszautasította a regény hagyományos konvencióit. Ekkor vált a nouveau roman irányzatának képviselőjévé sok olyan francia íróval együtt, mint Alain Robbe-Grillet, Michel Butor vagy Claude Simon.

Írásaiban mindvégig szeretne eljutni a névtelen anyaghoz, amilyen a vér. Igyekszik feltárni a ki nem mondottat és a meg nem bántat, hogy így engedjen bepillantást a párbeszéd-mögöttiség világegyetemébe. Remekül leplezi le Sarraute azokat a bennünk rejlő kis bűncselekményeket, melyek mások beszéde hallatán születnek bennünk. Ezek a csevejek gyakran ártalmatlannak tűnnek, mivel pusztító hatásuk közhelyek, kedvesség és udvariasság mögé vannak rejtve.

Művei[szerkesztés]

  • Tropismes, 1939, szöveggyűjtemény - magyarul Tropizmusok címmel jelent meg részlet a Tiszatáj 2011. 12. számában. (Ford. Lombár Izabella)[1]
  • Portrait d’un inconnu, 1948, regény - magyarul egy részlet jelent meg Egy ismeretlen arcképe címmel A francia "új regény" c. antológiában. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1967. (Ford. Pór Judit)
  • Martereau, 1953, regény
  • L'Ère du soupçon, 1956, esszé - magyarul két részlet A gyanakvás korszaka és Párbeszéd és belső párbeszéd címmel A francia "új regény" c. antológiában. (Ford. Réz Pál)
  • Le Planétarium, 1959, regény - magyarul: Planetárium. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1973. (Ford. Farkas Márta)
  • Les Fruits d'or, 1963, regény
  • Le Silence, 1964, színmű
  • Le Mensonge, 1966, színmű
  • Entre la vie et la mort, 1968, regény
  • Isma, ou ce qui s’appelle rien, 1970, színmű
  • Vous les entendez ?, 1972, regény
  • C’est beau 1975, színmű
  • « disent les imbéciles », 1976, regény
  • Elle est là 1978, színmű
  • L’Usage de la parole, 1980, regény
  • Pour un oui ou pour un non 1982, színmű
  • Enfance 1983, regény - magyarul: Gyerekkor. Budapest, Magvető, 1986. (Ford. Pór Judit)
  • Tu ne t’aimes pas, 1989, regény
  • Elle est là 1993, színmű
  • Ici, 1995, regény
  • Ouvrez, 1997, regény
  • Lecture, 1998

Források[szerkesztés]

  1. Nathalie Sarraute: Tropizmusok (részlet), Tiszatáj, 2012. augusztus 19. (Hozzáférés: 2016. március 19.)

Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]