Apja Henry Percy, Northumberland 2. grófja, anyja Eleanor Percy volt. Eleanor de Poynings-t, Poynings bárónőjét[m 1] vette feleségül. Az egyik öccse Thomas Percy, Egremont bárója volt.[2]
VI. Henrik angol király1426. május 19-én ütötte lovaggá, ugyanazon a napon, amikor a gyerekkirály is lovag lett.[3] 1440-től a skót határvidék felügyelője volt. Poynings báró címét felesége révén szerezte meg 1446-ban, míg Northumberland grófságát apjától örökölte, aki az első Saint Albans-i csatában halt meg.
1448-ban Robert Ogle, Ogle bárója társaságában skóciai hadjáratban vett részt, és felégette Dunbart. Bosszúból júniusban a skótok felgyújtották apja alnwicki várát, majd júliusban Warkworth-ot. Októberben a király utasítására ismét betört Skóciába, ahol foglyul ejtette Hugh Douglas, Ormond grófja. Miután visszanyerte szabadságát, a király Sir Robert Ogle javaiból kártalanította.[3]
A Northumberland grófok birtokai hagyományosan folyamatosan a határvédelem szolgálatában álltak, munkaerőt és zsoldot biztosítva, mióta a Percy család az előző században megkapta a tisztséget. A harmadik grófnak juttatott fizetés tekintélyes volt: békeidőben évi 2500 font, háborúban 5000 font, továbbá Berwick erődjének fenntartására évi 66 font békében és 120 font háborúban. Percynek azonban gyakran saját forrásaiból kellett fedeznie a költségeket, mivel a kincstártól nehezen tudta megszerezni a járandóságát (például 1454-ben egyáltalán nem kapott kifizetést). 1452 júliusában húszéves, évi 80 fontos bérleti jogot kapott Carlisle után, de ezt 1454 júliusától ezt Richard Neville, Salisbury 5. grófja kapta meg. Az 1450-es években a korona igyekezett rendszeresen fizetni Percynek a határőri bért és díjakat, 1456–1457-ben egész évre a háborús tarifát kapta. Mivel hű Lancaster-párti volt, gyakrabban jutottpénzéhez, mint a nyugati határvidékért felelős Salisbury, aki ekkor már nyíltan York oldalán állt. Salisbury hűtlenségi ítéletét követően Carlisle bérleti jogát 1459 novemberében visszakapta.[4]
A királyi erdők. Nagyobb mérethez kattintson a képre!
A ludfordi hídnál aratott lancasteri győzelemben játszott szerepéért 1459. december 22-én kinevezték a Trenttől északra fekvő erdő[m 2] őre és főbírája[m 3], a scarborough-i vár örökös kapitánya. Tizenkét évre bérbe kapta Salisbury elkobzott birtokait Yorkshire-ben, Derbyshire-ben és Cambridgeshire-ben. Amikor a yorkisták 1460-ban Northamptonnál foglyul ejtették VI. Henriket, Percy-t azzal vádolták, hogy York herceg északi birtokait fosztogatta, amíg a herceg Írországban volt száműzetésben. A vádnak lehetett valóságalapja, mivel Clifford és Dacre lordokkal együtt folytatta ezeket a portyákat, ami végül arra késztette York hercegét, hogy 1460 decemberében északra vonuljon Wakefieldhez. Ezek a jövedelmek létfontosságúak voltak számára, mivel északi birtokai a XV. század első felében a hűbéri rendszer hanyatlásának súlyos kárvallottjai voltak: még azután is, hogy 1461-ben a grófságot a korona lefoglalta, a hátraléka mintegy 5000 fontra rúgott.[4]
↑A Pynings címer. A Percyk címernegyedében gyakran feltűntA Poynings bárói címet kétszer hozták létre az angol főnemességben. Az első címadomány Michael Poyningsnak történt, akit 1348 és 1368 között többször is behívtak a parlamentbe „Michaeli de Ponynges” néven. A negyedik báró 1446-os halála után unokája, Eleanor Poynings lett saját jogán Poynings bárónője. Percy-t felesége nevében 1446 és 1455 között hívták meg a parlamentbe „Henrico de Percy, chivaler, domino de Poynings” néven. A gróf 1461-ben esett el a towtoni csatában. Özvegye, Eleanor, Poynings bárónő 1484 februárjában halt meg. Fiuk, Henry Percy, Northumberland 4. grófja örökölte a bárói címet, amely ezután a Percy báróság öröklésével együtt járt. A címet 1571-ben hűtlenség miatt elveszítették. A második címadomány 1545-ben Thomas Poyningsnak szólt – neki nem volt rokoni kapcsolata a Percy családdal. Halálakor a második létrehozás is kihalt.
↑Az „északi erdők” (forests beyond Trent) kifejezés a Trent folyón túli, vagyis Anglia északi részén fekvő királyi erdőket jelentette: például Sherwoodot, Pickering Chase-t, vagy más nagy vadászterületeket, amelyek közvetlenül a korona fennhatósága alá tartoztak. Ezek nem pusztán erdőségek voltak, hanem falvakat, legelőket és művelt földeket is magukba foglaltak, ahol a király külön erdei törvényei érvényesültek.
↑A „főbíró” (Chief Justice in Eyre) egy magas rangú királyi tisztviselő volt, aki az erdőtörvények betartását ellenőrizte. Ő elnökölt az ún. „eyre” bíróságokon, amelyek az erdőben történt jogsértéseket – engedély nélküli vadászatot, fakivágást, legeltetést – tárgyalták. A tisztség inkább politikai kegy volt, mint állandó bírói tevékenység.
Henry Percy, 2nd Earl of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. november 14.) :: A különböző források legalább három eltérő számozást használnak a grófokra. Ez a szócikk tizenkét egymást követően számozott gróffal számol – az utolsó lett az első herceg. A legnagyobb számozási eltérés abból adódik, hogy Henry (1394–1455) esetében vita tárgya, vajon új adományozásként az első, vagy visszaállításként a második gróf volt-e. A hetedik gróf esetében is kérdéses, hogy korábbi cím visszaállításáról, vagy új adományozásról van-e szó.
