Ugrás a tartalomhoz

Henry Percy, Northumberland 3. grófja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henry Percy
Northumberland 3. grófja
A Percy és a Poynings család egyesített címere egy 16. századi ablakon a sussexi Petworth House-ban
A Percy és a Poynings család egyesített címere egy 16. századi ablakon a sussexi Petworth House-ban

Uralkodási ideje
1455 1461
UralkodóházPercy család
Született1421. július 25.
Leconfield
Elhunyt1461. március 29. (39 évesen)
towtoni csata
ÉdesapjaHenry Percy, Northumberland 2. grófja
ÉdesanyjaEleanor Neville
Testvére(i)
HázastársaEleanor de Poynings, Baroness de Poynings
Gyermekei

Henry Percy, Northumberland 3. grófja (Leconfield, 1421. július 25. –‎ towtoni csata, 1461. március 29.) angol nemes volt, aki a Percy nemzetség tagjaként a Lancaster-ház oldalán részt vett a rózsák háborújában. A gróf a towtoni csatában esett el.[1]

Családja

[szerkesztés]

Apja Henry Percy, Northumberland 2. grófja, anyja Eleanor Percy volt. Eleanor de Poynings-t, Poynings bárónőjét[m 1] vette feleségül. Az egyik öccse Thomas Percy, Egremont bárója volt.[2]

Pályafutása

[szerkesztés]

VI. Henrik angol király 1426. május 19-én ütötte lovaggá, ugyanazon a napon, amikor a gyerekkirály is lovag lett.[3] 1440-től a skót határvidék felügyelője volt. Poynings báró címét felesége révén szerezte meg 1446-ban, míg Northumberland grófságát apjától örökölte, aki az első Saint Albans-i csatában halt meg.

1448-ban Robert Ogle, Ogle bárója társaságában skóciai hadjáratban vett részt, és felégette Dunbart. Bosszúból júniusban a skótok felgyújtották apja alnwicki várát, majd júliusban Warkworth-ot. Októberben a király utasítására ismét betört Skóciába, ahol foglyul ejtette Hugh Douglas, Ormond grófja. Miután visszanyerte szabadságát, a király Sir Robert Ogle javaiból kártalanította.[3]

1458 januárjában a nagytanács berendelte, hogy véget vessenek a Neville–Percy-viszálynak. Komoly sereg élén érkezett Londonba, de a helyiek nem engedték be a városba, mert féltették békéjüket. 1459 novemberében részt vett a parlament ülésén Coventryben, ahol elítélték Plantagenet Richárd yorki herceget.[3] Részt vett az 1460-as wakefieldi ütközetben, ahol meghalt York.[1] Ezután segített hadat gyűjteni Anjou Margit angol királynénak, majd dél felé indult csapataival, és megverte Warwick grófját, Richard Neville-t a második Saint Albans-i csatában. A gróf ezután együtt vonult be Yorkba a királlyal és a királynéval.[3] Towtonnál esett el, majd Yorkban, a Szent Dénes-templomban temették el.[2]

Pénzügyei

[szerkesztés]

A Northumberland grófok birtokai hagyományosan folyamatosan a határvédelem szolgálatában álltak, munkaerőt és zsoldot biztosítva, mióta a Percy család az előző században megkapta a tisztséget. A harmadik grófnak juttatott fizetés tekintélyes volt: békeidőben évi 2500 font, háborúban 5000 font, továbbá Berwick erődjének fenntartására évi 66 font békében és 120 font háborúban. Percynek azonban gyakran saját forrásaiból kellett fedeznie a költségeket, mivel a kincstártól nehezen tudta megszerezni a járandóságát (például 1454-ben egyáltalán nem kapott kifizetést). 1452 júliusában húszéves, évi 80 fontos bérleti jogot kapott Carlisle után, de ezt 1454 júliusától ezt Richard Neville, Salisbury 5. grófja kapta meg. Az 1450-es években a korona igyekezett rendszeresen fizetni Percynek a határőri bért és díjakat, 1456–1457-ben egész évre a háborús tarifát kapta. Mivel hű Lancaster-párti volt, gyakrabban jutottpénzéhez, mint a nyugati határvidékért felelős Salisbury, aki ekkor már nyíltan York oldalán állt. Salisbury hűtlenségi ítéletét követően Carlisle bérleti jogát 1459 novemberében visszakapta.[4]

A királyi erdők. Nagyobb mérethez kattintson a képre!

A ludfordi hídnál aratott lancasteri győzelemben játszott szerepéért 1459. december 22-én kinevezték a Trenttől északra fekvő erdő[m 2] őre és főbírája[m 3], a scarborough-i vár örökös kapitánya. Tizenkét évre bérbe kapta Salisbury elkobzott birtokait Yorkshire-ben, Derbyshire-ben és Cambridgeshire-ben. Amikor a yorkisták 1460-ban Northamptonnál foglyul ejtették VI. Henriket, Percy-t azzal vádolták, hogy York herceg északi birtokait fosztogatta, amíg a herceg Írországban volt száműzetésben. A vádnak lehetett valóságalapja, mivel Clifford és Dacre lordokkal együtt folytatta ezeket a portyákat, ami végül arra késztette York hercegét, hogy 1460 decemberében északra vonuljon Wakefieldhez. Ezek a jövedelmek létfontosságúak voltak számára, mivel északi birtokai a XV. század első felében a hűbéri rendszer hanyatlásának súlyos kárvallottjai voltak: még azután is, hogy 1461-ben a grófságot a korona lefoglalta, a hátraléka mintegy 5000 fontra rúgott.[4]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. A Pynings címer. A Percyk címernegyedében gyakran feltűnt
    A Poynings bárói címet kétszer hozták létre az angol főnemességben. Az első címadomány Michael Poyningsnak történt, akit 1348 és 1368 között többször is behívtak a parlamentbe „Michaeli de Ponynges” néven. A negyedik báró 1446-os halála után unokája, Eleanor Poynings lett saját jogán Poynings bárónője. Percy-t felesége nevében 1446 és 1455 között hívták meg a parlamentbe „Henrico de Percy, chivaler, domino de Poynings” néven. A gróf 1461-ben esett el a towtoni csatában. Özvegye, Eleanor, Poynings bárónő 1484 februárjában halt meg. Fiuk, Henry Percy, Northumberland 4. grófja örökölte a bárói címet, amely ezután a Percy báróság öröklésével együtt járt. A címet 1571-ben hűtlenség miatt elveszítették. A második címadomány 1545-ben Thomas Poyningsnak szólt – neki nem volt rokoni kapcsolata a Percy családdal. Halálakor a második létrehozás is kihalt.
  2. Az „északi erdők” (forests beyond Trent) kifejezés a Trent folyón túli, vagyis Anglia északi részén fekvő királyi erdőket jelentette: például Sherwoodot, Pickering Chase-t, vagy más nagy vadászterületeket, amelyek közvetlenül a korona fennhatósága alá tartoztak. Ezek nem pusztán erdőségek voltak, hanem falvakat, legelőket és művelt földeket is magukba foglaltak, ahol a király külön erdei törvényei érvényesültek.
  3. A „főbíró” (Chief Justice in Eyre) egy magas rangú királyi tisztviselő volt, aki az erdőtörvények betartását ellenőrizte. Ő elnökölt az ún. „eyre” bíróságokon, amelyek az erdőben történt jogsértéseket – engedély nélküli vadászatot, fakivágást, legeltetést – tárgyalták. A tisztség inkább politikai kegy volt, mint állandó bírói tevékenység.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b R. L. Storey
  2. a b GEN
  3. a b c d Luminarium
  4. a b Griffiths, R. A.. The Reign of King Henry VI (angol nyelven). Berkeley: University of California Press (1981). ISBN 9780520043725 

Források

[szerkesztés]
  • GEN: Henry Percy, 3rd Earl of Northumberland. Geni.com. Hozzáférés ideje: 2019. február 27. 
  • Luminarium: Henry Percy, 3rd Earl of Northumberland. English Monarch. Hozzáférés ideje: 2019. február 27. 
  • R. L. Storey: Henry Percy, 3rd Earl of Northumberland. Luminarium. Hozzáférés ideje: 2019. február 27. 
  • Northumberland 1416 (Cracroft’s Peerage). Cracroft’s Peerage. (Hozzáférés: 2025. október 5.)
  • Henry Percy, 2nd Earl of Northumberland. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. november 14.) :: A különböző források legalább három eltérő számozást használnak a grófokra. Ez a szócikk tizenkét egymást követően számozott gróffal számol – az utolsó lett az első herceg. A legnagyobb számozási eltérés abból adódik, hogy Henry (1394–1455) esetében vita tárgya, vajon új adományozásként az első, vagy visszaállításként a második gróf volt-e. A hetedik gróf esetében is kérdéses, hogy korábbi cím visszaállításáról, vagy új adományozásról van-e szó.