Hangutánzó szó
A hangutánzó szó állati, emberi vagy természeti hangjelenséget felidéző lexikális elem.[1]
Nem tévesztendő össze a hangjelenség tulajdonképpeni, nem nyelvi utánzása a hangutánzó szóval, ugyanis az utóbbi beilleszkedik a nyelv fonológiai rendszerébe, és olykor a nyelvtani rendszerébe is.[2]
Jellegzetes vonása a hangutánzó szónak az, hogy természetes motivációja lévén, kivételt képez azon szabály alól, mely szerint a nyelvi jel általában önkényes, azaz nincs kapcsolat a hangtani alak és aközött, amit jelent.[3][4]
A hangutánzó szó körülhatárolása
[szerkesztés]A hangutánzó szó körülhatárolása nem egységes különböző nyelvek grammatikáiban és különböző nyelvészeknél.
A magyar nyelv grammatikáiban megtalálható egyrészt a „hangutánzó mondatszó” terminus,[1] másrészt a „hangutánzó szó”, amely alatt a hangjelenségeket felidéző igéket, főneveket és más szófajokhoz tartozó szavakat értik.[3][5]
Más nyelvekben a „hangutánzó mondatszó”-nak a görög ὀνοματοποιία, az angol nyelvben onomatopoeia alakban használt szó felel meg,[6] de alatta nemcsak mondatszót értenek, hanem a mondatszó alakjával mondatba illeszthető szót is.
Egyes grammatikákban a hangutánzó mondatszót az indulatszó egyik kategóriájának tekintik, például a francia nyelv grammatikáiban,[7] a horvát nyelvéiben,[8] a szerb nyelvéiben,[9] a román nyelvéiben.[10][11][12] Magyar grammatikákban ingadozás tapasztalható a kérdésben. Például Gerstner 2006 megemlít hangutánzó indulatszavakat a hangutánzó szavakról szóló alfejezetében, mely ilyen igékről és főnevekről szól, de nem foglalkozik velük az indulatszavakról szóló alfejezetében. A. Jászó 2007 külön mondatszó-kategóriákként kezeli az indulatszavakat és a hangutánzó mondatszókat,[13] de nála is megjelenik a „hangutánzó indulatszó” terminus a gyermeknyelvről szóló fejezetben.[14] Több nyelvészeti szótárban is látszik ilyen ingadozás. Például Bussmann 1998 azt állítja, hogy „az indulatszavaknak gyakran hangutánzó jellegzetességeik vannak”,[15] de a hangutánzó mondatszót nem határozza meg mint az indulatszó egyik kategóriáját.[6] Dubois 2002-ben sem jelenik meg a hangutánzó mondatszó az indulatszó egyik kategóriájaként,[16] viszont az „interjection” szócikkben megemlíti, hogy egyes indulatszavak hangutánzó mondatszókból származnak.[17] Crystal 2008-ban nincs szócikk a hangutánzó mondatszóról, és az „interjection” szócikkben sem említi meg.[18]
Nem tisztázott, hogy az indulatszavak közé tartoznak-e olyan emberi artikulálatlan hangos megnyilvánulások, amelyek más szófajokhoz tartozó szavakkal kifejezett mondatszók szinonimái, például az írásban ühüm-ként visszaadott igen értékű. Balogh 1971 az ilyeneket hangutánzó szavaknak tekinti,[19] A. Jászó 2007 pedig az indulatszókkal rokonoknak nevezi.[1]
A körülhatárolás kérdéséhez tartozik az állatok hívására, terelésére és űzésére használt szavak státusza is. Egyesek az indulatszókhoz sorolják őket: sicc,[20] (horvátul)/(szerbül) šic,[21] (románul) zât.[22] Gerstner 2006 szerint ezek „az indulatszavak és a hangutánzó szavak […] sajátos csoportját alkotják”.[23]
Felidézett hangok
[szerkesztés]A hangutánzó mondatszók a következő kategóriákba tartozó hangokat adják vissza:[1]
- állati hangok: kikirikí, nyihaha, miau;
- emberi artikulálatlan hangok: cupp, hapci, hukk;
- természeti hangok: bumm, durr, puff, kipp-kopp.
A hangutánzó mondatszókat gyakran használják ismételten ugyanabban az alakban vagy kisebb változásokkal: pí-pí-pí,[24] kipp-kopp.[1] Egyes nyelvészek ezeket összetett szavaknak tekintik: (románul) gogâlț-gogâlț (nyelés hangjának utánzása), pif-paf-puf.[25]
Több nyelvben a hangokat azonosan vagy hasonlóan adják vissza, de nem mindegyikben, és olykor a különbségek nagyon jelentősek, annak dacára, hogy a hangutánzó szavaknak természetes motivációjuk van. Példák a kakas hangjára:[26]
| Nyelv | Hangutánzó szó |
|---|---|
| albán | kikiriki[27] |
| angol | cock-a-doodle-doo |
| belarusz | кукарэку [kukarɛku] |
| bolgár | кукурику [kukuriku][28] |
| cseh | kykyryký[29] |
| dán | kykeliky |
| eszperantó | kokeriko[30] |
| észt | kikerikii[31] |
| finn | kukkokiekuu[32] |
| francia | cocorico |
| görög | κικιρίκου [kikir'iku] |
| héber | קוּקוּרִיקוּ [kukuriku] |
| holland | kukeleku |
| horvát | kukuriku[33] |
| indonéz | kukuruyuk[34] |
| izlandi | gaggalagó |
| japán | コケコッコ [kokekok:o][35] |
| lengyel | kukuryku[36] |
| szerb | кукурику [kukuriku] |
| macedón | кукурику [kukuriku][37] |
| magyar | kukurikú, kikirikí |
| német | kikeriki |
| norvég | kykeliky |
| olasz | chicchirichì |
| orosz | кукареку [kukareku][38] |
| portugál | cocorocó, cocoricó[39] |
| román | cucurigu[40] |
| spanyol | quiquiriquí |
| svéd | kuckeliku |
| szlovák | kikirikí[41] |
| szlovén | kukuriku |
| thai | เอ้กอี๊เอ้กเอ๊ก [eki:e:ke:k][42] |
| török | kukuriku[43] |
| urdu | kuklooku |
| vietnámi | ò-ó-o-o |
Az onomatopoeia mondattani viselkedése
[szerkesztés]Általában mondatszói alakjában a hangutánzó szó nem illeszkedik bele a mondatba, de vannak kivételek. Egyes nyelvekben mondattani funkció nélkül jelennek meg mondatban, például (franciául) Tous les insectes ça fait crac quand on les écrase ’Minden bogár a krakk hangot hallatja, amikor rátaposnak’.[44]
Ritkábban az onomatopoeia mondatrészként is előfordul. Példák:
- állítmány: (románul) Cioc în ușă! (szó szerint ’Kopp az ajtón!’),[45] (románul) Și el, bâldâbâc în apă (szó szerint ’Ő meg [vízbe esés hangja] a vízbe’);[46]
- alany: (románul) Se-auzea câte un […] trosc, pleosc […] ’Egy-egy […] reccs, loccs […] hallatszott’;[47]
- tárgy: (románul) Cloșca cum l-a văzut a început să strige cârr clonc clonc ’A kotló, ahogy meglátta, ezkezdett kárálni és kotyogni’;[47]
- módhatározó: (románul) A intrat pâș-pâș în cameră (szó szerint ’Bement [könnyed lépések hangja] a szobába’).[46]
Egy olyan nyelv, mint például az angol, amellett, hogy több hangutánzó mondatszót produkál, mint például a francia, könnyebben is illeszti őket eredeti alakjukban a grammatikai rendszerbe. Ez szófajváltással történik, ami következtében a szó a mondattani rendszerbe is beilleszkedik. Például a splash fröcskölést utánzó szóból a splash ’fröcskölés’ főnév és a to splash ’fröcsköl’ ige keletkezik. A magyarban így keletkezett néhány állatnév, mint a csér és a kakukk.[23] Másféle hangutánzó mondatszó is válhat főnévvé, például az óra tiktakja szókapcsolatban.
Hangutánzó szavak alkotása
[szerkesztés]Hangutánzó szavak többnyire szóképzéssel keletkeztek, és ezek főleg igék. Gerstner 2006 szerint a magyar nyelvben ezek nem előzőleg létező szavakból jöttek létre, hanem egy hangutánzó előrész és egy képző egyidejű összetapadása útján. Ilyenek például a nyekken, recseg, fütyül, durrog igék. A képzők elhomályosulásával ezekből később a nyekk, reccs, fütty, illetve durr hangutánzó indulatszókat következtették ki.[48]
A hangutánzó igéket is lehet a felidézett hangfélék szerint osztályozni:[23]
- állati hangok: mekeg, röfög;
- állati és emberi hangok: csámcsog, hörög;
- emberi hangok: dadog, nyafog;
- természeti hangok, zörejek: csobog, loccsan.
A legtöbb hangutánzó névszó a hangutánzó igékből képzett, például mindegyik olyan főnév, amely az illető ige cselekvését nevezi meg: mekegés, dadogás stb. Más főnevek létrejöhettek:[23]
- igéből elvonással: lötty, korty;
- az ige képzőjének tudatos kicserélésével: robaj, zörej;
- hangutánzó előrészből és képzőből (állatnevek): cinege, pacsirta.
Más grammatikákban úgy vélik, hogy hangutánzó mondatszókból képezhetők egyéb hangutánzó szavak: (románul) poc > a pocni ’pattan, pattint, pattog’,[49] vâj > a vâjâi ’zúg, süvölt’,[50] (angolul) splash > splashy ’befröcskölt’, splasher ’kerékpár sárhányója’.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e A. Jászó 2007, 252. o.
- ↑ a b Dubois 2002, 334. o.
- ↑ a b A. Jászó 2007, 157. o.
- ↑ Kálmán – Trón 2007, 18. o.
- ↑ Gerstner 2006, 462–464. o.
- ↑ a b Bussmann 1998, 836. o., onomatopoeia szócikk.
- ↑ Pl. Grevisse 1964, 1002. o.
- ↑ Pl. Barić 1997, 283. o.
- ↑ Pl. Klajn 2005, 174. o.
- ↑ Constantinescu-Dobridor 1980, 245. o.
- ↑ Avram 1997, 291. o.
- ↑ Bărbuță 2000, 210. o.
- ↑ A. Jászó 2007, 251–252. o.
- ↑ A. Jászó 2007, 693. o.
- ↑ Bussmann 1998, 582. o., interjection szócikk.
- ↑ Dubois 2002, 334. o., onomatopée szócikk.
- ↑ Dubois 2002, 253. o.
- ↑ Crystal 2008, 249. o.
- ↑ Balogh 1971, 99. o.
- ↑ A. Jászó 2007, 251.
- ↑ Barić 1997, 283–284. o.; Klajn 2005, 174. o.
- ↑ Avram 1997, 293. o.
- ↑ a b c d Gerstner 2006, 464. o.
- ↑ A. Jászó 2007, 179. o.
- ↑ Bărbuță 2000, 211. o.
- ↑ Abbott 2004 és a Glosbe szótár (hozzáférés: 2017. április 25) nyomán, kivéve a külön jelzett más forrásokból származó szavakat.
- ↑ Newmark, Leonard. Albanian-English Dictionary (Albán–angol szótár). SEELRC. 2005.
- ↑ Pечник на българския език (A bolgár nyelv szótára). A Bolgár Nyelv Intézete. (Hozzáférés: 2017. április 25)
- ↑ slovníky.lingea.cz (cseh–francia szótár). Lingea. (Hozzáférés: 2017. április 25)
- ↑ Bokarev, E. A. Esperanta-rusa vortaro (Eszperantó–orosz szótár). 2010. (Hozzáférés: 2017. április 25)
- ↑ Eesti keele seletav sõnaraamat (Észt értelmező szótár). (Hozzáférés: 2023. május 17)
- ↑ IlmainenSanakirja.fi (finn–francia szótár). (Hozzáférés: 2017. április 25)
- ↑ Hrvatski jezični portal (Horvát nyelvi portál). (Hozzáférés: 2017. április 25)
- ↑ Kamus (indonéz–angol szótár). (Hozzáférés: 2017. április 25)
- ↑ tangorin. (angol–japán szótár). (Hozzáférés: 2017. április 25)
- ↑ Sensagent (lengyel–francia szótár). (Hozzáférés: 2017. április 25)
- ↑ Дигитален речник на македонскиот јазик (A macedón nyelv digitális szótára). makedonski.info. (Hozzáférés: 2017. április 25)
- ↑ dic.academic.ru. (Hozzáférés: 2019. február 19)
- ↑ Infopédia (francia–portugál szótár). (Hozzáférés: 2017. április 25)
- ↑ Dexonline, cucurigu szócikk.
- ↑ slovník.sk (szlovák–francia szótár). (Hozzáférés: 2017. április 25)
- ↑ Longdo Dict (thai–angol–francia szótár). (Hozzáférés: 2017. április 25)
- ↑ Sozluk.net (török–francia szótár). (Hozzáférés: 2017. április 25)
- ↑ TLFi, crac szócikk (Hozzáférés: 2017. április 25).
- ↑ Avram 1997, 294. o.
- ↑ a b Forăscu 2002, I betű, interjecție.
- ↑ a b Bărbuță 2000, 214. o.
- ↑ Gerstner, 2006, 463. o.
- ↑ Dexonline, pocni szócikk (Hozzáférés: 2017. április 25).
- ↑ Dexonline, vâjâi szócikk (Hozzáférés: 2017. április 25).
Források
[szerkesztés]- A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007a. ISBN 978-963-8144-19-5. (Hozzáférés: 2017. április 25)
- (angolul) Abbott, Derek. Animal Sounds (Állatok hangjai). School of Electrical & Electronic Engineering. The University of Adelaide. 2004 (Hozzáférés: 2017. április 25)
- (románul) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Nyelvtan mindenkinek). Bukarest: Humanitas. 1997. ISBN 973-28-0769-5
- (horvátul) Barić, Eugenija et al. Hrvatska gramatika (Horvát grammatika). 2. kiadás. Zágráb: Školska knjiga. 1997. ISBN 953-0-40010-1
- (románul) Bărbuță, Ion et al. Gramatica uzuală a limbii române (A román nyelv mindennapi grammatikája). Chișinău: Litera. 2000. ISBN 9975-74-295-5 (Hozzáférés: 2017. április 25)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (A nyelv és a nyelvészet szótára). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2016. március 18)
- (románul) Dexonline (Hozzáférés: 2017. április 25)
- (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 17.)
- (románul) Forăscu, Narcisa. Dificultăți gramaticale ale limbii române (Román nyelvi nehézségek). eBooks – Humán tudományok – Bölcsészet, Bukaresti Egyetem. 2002 (Hozzáférés: 2017. április 25)
- Gerstner Károly. A magyar nyelv szókészlete. Kiefer Ferenc (szerk.) Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. 437–480. o. ISBN 963-05-8324-0
- Kálmán László – Trón Viktor. Bevezetés a nyelvtudományba. 2. kiadás. Budapest: Tinta. 2007 (Hozzáférés: 2017. április 25)
- (szerbül) Klajn, Ivan. Gramatika srpskog jezika (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva. 2005. ISBN 86-17-13188-8 (Hozzáférés: 2023. május 17.)
További információk
[szerkesztés]- Nemzetközi Kutyaugatás Szótár, avagy mit mondanak a kutyák külföldön? (Hozzáférés: 2017. április 25)
