Elvonás (nyelvészet)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az elvonás a szóalkotás egy módja, melynek során a tő végéről leválasztanak egy elemet, s egy új szót hoznak létre. – A leválasztott elem lehet olyan, ami a nyelvben már eleve létezik (még ha nem is az illető szóban), vagy olyan, aminek csak a nyelvérzék tulajdonít önálló értelmet.

Például:

  • ábráz (szláv 'kép') > ábra
  • kapál (szláv 'ua.') > kapa
  • parázsol (szláv 'pörköl, ránt') > parázs
  • ficamodik > ficam
  • iparkodik > ipar
  • tanít, tanul > tan
  • izmos > izom
  • füttyent > fütty
  • zűrzavar > zűr
  • zenebona > zene
  • vádol > vád
  • kadarka > kadar

Nem valódi szórész elvonása:

  • csárda > uszoda, bölcsőde, óvoda, tanoda, zenede, csillagda, gombócda stb.
  • városi > falusi, tanyasi

Ez utóbbit szórész-megelevenedésnek is nevezik.

Ma is gyakran jönnek létre a képzőt elvonva összetett főnevekből összetett igék:

  • formatervezés > formatervez
  • gépírás > gépír
  • gyorsírás > gyorsír
  • főszerkesztő > főszerkeszt
  • nagytakarítás > nagytakarít
  • nagymosás > nagymos
  • főjavítás > főjavít
  • áruszállítás > áruszállít
  • szakfelügyelő > szakfelügyel
  • távirányítás > távirányít
  • hőszigetelés > hőszigetel
  • mélyhűtés > mélyhűt
  • szakdolgozat > szakdolgozik
  • vámkezelés > vámkezel
  • képviselet > képvisel
  • műfordítás > műfordít
  • kárpótlás > kárpótol
  • egyenirányítás > egyenirányít

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]