Hórák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dionüszosz és a Hórák, márvány dombormű, 1. század

A hórák (görögül Ωραι – irodalmi fordításban órák) a görög mitológia istennői; az évszakok és az évszakok változásából eredő természeti rend, valamint az emberek és istenek közötti harmónia megszemélyesítői.[1] Zeusz és Themisz ragyogó szépségű leányai, a Moirák féltestvérei. A görög mondavilág más sorsistennőihez (Khariszok, Moirák) hasonlóan a Hórák is hárman vannak; bár egyes irodalmak négy [2] illetve két [3] istennőt említenek.

Az évszakok megszemélyesítői – első generáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg három évszak, a tavasz, a nyár és az ősz istennőit tisztelték bennük az egyszerű földművesek. Thalló – (Θαλλώ ) nevének jelentése „sarjasztó”, „virághozó” – a tavasz istennője és a fiatalság védelmezője; Auxó – (Αυξώ ) a „növesztő” – a nyár, a növények fejlődése valamint a kiteljesedés és Karpó – (Καρπώ) a „gyümölcsöztető” – az ősz istennője az érés, a szüret és a betakarítás megszemélyesítője. Alakjukat dús, virágmezőn körtáncot lejtő szép fiatal lányokként, a termékenység és a bőség megtestesítőiként ábrázolták, mint az isteni bőkezűség jelképeit.

„leglassúbbak az istennők közt, ám a halandók
vágyait ők töltik be, a mindig bőkezű Hórák!”
(Theokritosz: Szürakuszai asszonyok Adónisz ünnepén, 104–105). ” [4]

A rend istenei – második generáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eiréné, a béke istennője és a gyermek Pluto

Később a hórák szerepköre kibővül, így a természeti és a társadalmi törvények, az évszakok és az erkölcsök rendjének őrei lesznek. Eunomia – (Ευνομία) a „törvény” és törvényhozás; Diké – (Δίκη) az „igazságosság” és Eiréné – (Ειρήνη) a „béke” istennője. Tiszteletük a nagyvárosokban Athénban, Argoszban és Olümpiában teljesedett ki. „Eredeti feladatuk az emberi élet szabályozása és az egyenletesség biztosítása volt; ebben a funkciójukban vállalták az Olümposz felhőkapuinak őrzését, valamint Héra szekerének és lovainak gondozását.” [5] Gyakran megjelentek Perszephoné és Aphrodité , vagy Zeusz, Dionüszosz, Apollón és Pán kíséretében.

A hellenisztikus vázaképeken hosszú ruhás, méltóságteljes lányokként ábrázolják őket, kezükben az általuk megtestesített évszakra jellemző virágokkal és gyümölcsökkel. Később, a barokk korban mind irodalmi, mind képzőművészeti alakjuk összeolvad a Khariszokéval, a báj és kellem istennőiével.

Az órák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Végül a nappal tizenkét óráját gondozó és oltalmazó istennők nevei Caius Iulius Hyginus:Fabulae (Mesék) című műve nyomán:

  • Auge – első fény
  • Anatolé vagy Anatolia – napfelkelte
  • Mouszika vagy Muzika – a reggeli tanulás és zene órája
  • Gümnasztika – a reggeli testgyakorlás órája
  • Nimfa – a reggeli tisztálkodás
  • Meszembria – dél
  • Szpondé – ebéd utáni italáldozat ideje
  • Eleté – az ima, a délutáni munkaidő első órája,
  • Akté – vagy Cüprisz, étkezés és kedvtelés, a délutáni munkaidő második órája
  • Heszperisz – az est
  • Düszisz – alkonyat
  • Arktosz – utolsó fény

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hésziodosz: Theogonia 901-11
  2. Nonnosz a Dionüsziaka című művében négy Hórát említ: Eiar, Therosz, Kheimon és Phthinoporon.
  3. a Hórák argoszi és athéni kultuszában – Révai nagy lexikona
  4. Szimbólumszótár – Hórák
  5. Homérosz: Iliasz, V. 749–751; Szimbólumszótár – Hórák

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Változó Világ – Hórák [2]