Ugrás a tartalomhoz

György kenti herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pallerti (vitalap | szerkesztései) 2021. május 13., 17:33-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát NubeRupped (vita) szerkesztéséről Porrima szerkesztésére)
György kenti herceg
Ő királyi fensége György Eduárd Sándor Edmund herceg, királyi herceg
Brit királyi herceg
György kenti herceg haditengerészeti egyenruhában
György kenti herceg haditengerészeti egyenruhában
ÖrököseEduárd kenti herceg
Életrajzi adatok
UralkodóházWindsor-ház
Született1902. december 20.
Sandringham House, Norfolk, Egyesült Királyság
Elhunyt1942. augusztus 25. (39 évesen)
Morwen, Skócia
NyughelyeFrogmore Royal Mausoleum
ÉdesapjaV. György brit király
ÉdesanyjaTeck Mária brit királyné
Testvére(i)
HázastársaMarina görög és dán hercegnő
GyermekeiEduárd kenti herceg
Alexandra brit királyi hercegnő
Mihály kenti herceg
György kenti herceg aláírása
György kenti herceg aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz György kenti herceg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

György kenti herceg (teljes nevén Windsori György Eduárd Sándor Edmund; Sandringham House, 1902. december 20. – Morwen, Skócia, 1942. augusztus 25.) volt V. György brit király és Teck Mária brit királyné negyedik fia, II. Erzsébet brit királynő nagybátyja. A brit királyi család tagja, a Kent hercege címet 1934 és 1942 között viselte. Címei 1934-től Kent hercege, St Andrews grófja és Downpatrick bárója.

Fiatalkora

György herceg 1902. december 20-án született a Sandringham Househoz tartozó York Cottage-ban, amely az akkor még walesi herceg, a későbbi V. György brit király rezidenciája volt. Anyja Mária hercegné, Ferenc tecki herceg és Mária Adelaida cambridge-i hercegnő lánya. Születésekor apja és bátyjai mögött a trónöröklési rangsor ötödik helyén állt, megillette a brit királyi hercegi cím és az Ő királyi felsége Walesi György herceg megszólítás.

Egy nővére (Mária), három bátyja (Eduárd, Albert és Henrik Vilmos Frigyes Albert) és egy öccse (János) volt. Apai nagyszülei VII. Eduárd brit király és Alexandra királyné, anyai nagyszülei Ferenc tecki herceg és Mária Adelaida cambridge-i hercegnő.

A windsori kastély kápolnájában keresztelték meg 1903. január 26-án, keresztszülei voltak többek között VII. Eduárd brit király és Alexandra királyné (nagyszülei), Marija Fjodorovna cárné (nagynénje), Valdemár dán királyi herceg és Lajos battenbergi herceg (unokatestvére).[1] Schleswig-Holstein hercegnéje (Heléna Auguszta Viktória, Viktória brit királynő harmadik leánya, s ötödik gyermeke). A ceremóniát Oxford püspöke, Francis Paget vezette.

Amikor 1910-ben meghalt György apai nagyapja, VII. Eduárd, V. György néven a herceg apja lépett az ország trónjára. 1911-ben koronázták V. Györgyöt és Mária királynét hivatalosan is a Brit Birodalom és India uralkodóivá.

Tanulmányok, karrier

György herceget kezdetben magántanár oktatta, majd bátyja, Henrik herceg nyomdokait követve a St. Peter's Court Preparatory School tanulója lett. 13 éves korában, Eduárd és Albert bátyjai példáját követve, tengerészeti tanulmányokat kezdett, előbb az Osborne House-ban, majd később a dartmouthi Britannia Royal Naval College-ban. 1929-ig maradt a Brit Királyi Haditengerészet állományában, előbb az Iron Duke, később az Nelson fedélzetén szolgált. A haditengerészet után rövid ideig a külügyminisztérium, majd a belügyminisztérium tisztviselője volt (a királyi család első tagja volt, aki köztisztviselői pályára lépett).

1939-ben megválasztották az angol szabadkőműves páholy nagymesterének, amely posztot haláláig betöltötte.[2]

A második világháború kitörésekor ismét aktív szolgálatra mozgósították, ellentengernagyi rangban rövid ideig az admiralitás hírszerzési igazgatóságán dolgozott. 1940 áprilisában a Brit Királyi Légierőhöz vezényelték át, ideiglenesen lemondott ellentengernagyi rangjáról is és a RAF Kiképzési Parancsnokságát vezette.

György kenti és Eduárd walesi herceg (középen, egyenruhában) 1927-ben, kanadai látogatásuk során a kanadai kormány épülete(Rideau Hall) előtt.

Házassága

1934-ben jelentette be, hogy feleségül fogja venni másodunokatestvérét, Marina görög és dán hercegnőt, akit 1934. október 10-én hivatalosan is eljegyezett. Az esküvő előtt, október 9-én V. György király a Kent hercege, St Andrews grófja és Downpatrick bárója címeket adományozta neki.[3][4] A pár 1934. november 29-én házasodott össze a westminsteri apátsági templomban megtartott ceremónián. György herceg felesége Miklós görög királyi herceg lánya és Alexandra dán királyné unokahúga volt.[5] Egészen napjainkig ez volt az utolsó házasság a brit királyi család és egy külföldi uralkodócsalád tagja között.[6]

Marina hercegnőt házassága után megillette a "Marina kenti hercegné" cím. A kenti hercegi párnak összesen három gyermeke született:

Magánélete

Házassága előtt és után is számos nővel és férfival volt kapcsolata György hercegnek, a brit társaság tagjaitól hollywoodi hírességekig. Közülük a legismertebbek az amerikai Florence Mills énekesnő, Poppy Baring örökösnő, Margaret Whigham (később Argyll hercegnéje és egy botrányos válóper főszereplője), Barbara Cartland író[7] és Jessie Matthews musicalszínésznő.

Egyes források szerint 19 évig tartó kapcsolata volt Noël Cowarddal,[8] amit Coward partnere, Graham Payn letagadott.[9] 1942-ben állítólag a hercegtől származó intim leveleket loptak el Coward házából.[10] Feltételezések szerint a hercegnek viszonya volt Indira Raje-val, Cooch Behar állam uralkodójával is (1892–1968), az 1920-as évek végén, legalábbis Lucy Moore brit történész kutatásai alapján.[11]

György herceg állítólag a kábítószerfüggő volt, elsősorban a morfint és a kokaint használt, amit állítólag bátyja, Eduárd herceg segítségével hagyott abba a 20-as évek végén. Szintén nem bizonyítottan egy férfiprostituált zsarolta, miután a herceg intim leveleket írt neki. Egyes feltételezések szerint udvarolt a későbbi Juliána holland hercegnőnek, aki viszont kosarat adott a hercegnek és inkább Bernát lippe–biesterfeldi herceghez ment feleségül.

Törvényes gyermekei mellett a hercegnek állítólag gyermeke született Kiki Prestontól (szül. Alice Gwynne, 1898–1946), egy amerikai társasági nőtől, vele és Jorge Ferrara-ával, a Nagy-Britanniába delegált argentin nagykövet biszexuális fiával állítólag hármasban éltek együtt. Prestont a korabeli brit társaság csak úgy ismerte, mint „a lány az ezüst tűvel”, drogfügőségére utalva.[12][13] Egy másik feltételezett törvényen kívüli gyermeke Raine McCorquodale volt, Barbara Cartland lánya, aki Diana Spencer, később walesi hercegné, apjának második felesége volt.[7]

Kitüntetései

1932-ben apja kinevezte a londoni Lincoln's Inn jogi társaság királyi tagjának. 1937-ben századosi rangot kapott a légierőben,[14] illetve megtették a RAF 500. (kenti) repülőszázadának tiszteletbeli parancsnokává. Hamarosan előléptették a légierő tiszteletbeli marsalljává, de amikor aktiválták a második világháború kezdetén, tényleges – alacsonyabb – rangját használta.[15]

Halála

Csupán hat héttel harmadik gyermeke születése után, György herceg 1942. augusztus 25-én halt meg egy Short Sunderland repülőcsónak fedélzetén, amely az észak-skóciai Evantonból felszállva Dunbeath közelében rossz időjárási viszonyok közepette hegyoldalnak ütközött Izlandra tartó útja során. Mindössze 39 esztendős volt. Földi maradványait előbb a windsori kastély Szent György kápolnájában ravatalozták fel, majd később áthelyezték a frogmore-i királyi mauzóleumba. A hercegi címet legidősebb fia, Eduárd kenti herceg örökölte.

Címei, kitüntetései

György kenti herceg személyes címere

Címei

  • 1902. december 20. – 1910. május 6.: Ő királyi fensége Walesi György herceg
  • 1910. május 6. – 1934. október 12.: Ő királyi fensége György brit királyi herceg
  • 1934. október 12. – 1942. augusztus 25.: Ő királyi fensége György kenti herceg

Kitüntetései

 Egyesült Királyság

Címere

Nagyjából bátyja, Henrik gloucesteri herceg 21. születésnapja körül György herceg engedélyt kapott a királyi címer használatára, személyes címerét egy ezüst, háromosztatú szalag különböztette meg, amelynek minden osztatán azúrkék horgony volt.[16]

Származása

György kenti herceg ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. I. Ernő szász–coburg–gothai herceg[17]
 
 
 
 
 
 
 
8. Albert szász–coburg–gothai herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Lujza szász–gotha–altenburgi hercegnő[18]
 
 
 
 
 
 
 
4. VII. Eduárd brit király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. Eduárd kenti és strathearni herceg
 
 
 
 
 
 
 
9. Viktória brit királynő[19]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Viktória szász–coburg–saalfeldi hercegnő[20]
 
 
 
 
 
 
 
2. V. György brit király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. Frigyes Vilmos schleswig–holstein–sonderburg–glücksburgi herceg[22]
 
 
 
 
 
 
 
10. IX. Keresztély dán király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Lujza Karolina hessen–kasseli hercegnő[23]
 
 
 
 
 
 
 
5. Dániai Alexandra brit királyné[21]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
22. Vilmos hessen–kasseli tartománygróf
 
 
 
 
 
 
 
11. Lujza hessen–kasseli hercegnő[24]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
23. Lujza Sarolta dán hercegnő[25]
 
 
 
 
 
 
 
1. György kenti herceg[26]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. Lajos Frigyes Sándor württemberg–tecki herceg
 
 
 
 
 
 
 
12. Sándor württembergi herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Henrietta nassau–weilburgi hercegnő[28]
 
 
 
 
 
 
 
6. Ferenc tecki herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. Rhédey László
 
 
 
 
 
 
 
13. Rhédey Klaudia[29]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Inczédy Ágnes
 
 
 
 
 
 
 
3. Teck Mária brit királyné[27]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28. III. György brit király
 
 
 
 
 
 
 
14. Adolf Frigyes cambridge-i herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29. Mecklenburg-strelitzi Zsófia Sarolta brit királyné[31]
 
 
 
 
 
 
 
7. Mária Adelaida cambridge-i hercegnő[30]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30. Frigyes hessen–kasseli tartománygróf
 
 
 
 
 
 
 
15. Auguszta hessen–kasseli hercegnő[32]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31. Karolina nassau–usingeni hercegnő[33]
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek

  1. ↑ Yvonne's Royalty Home Page— Royal Christenings. [2011. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 26.)
  2. ↑ Picknett, Lynn, Prince, Clive, Prior, Stephen & Brydon, Robert (2002). War of the Windsors: A Century of Unconstitutional Monarchy, p. 153. Mainstream Publishing. ISBN 1-84018-631-3.
  3. ↑ Yvonne's Royalty: Peerage. [2011. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 26.)
  4. ↑ London Gazette, issue 34094, 1934. október 9. (Hozzáférés: 2011. május 1.)
  5. ↑ Picknett, Prince, Prior & Brydon, p. 82.
  6. ↑ Amikor Erzsébet hercegné, a későbbi II. Erzsébet brit királynő feleségül ment Fülöphöz, utóbbi már lemondott nemesi címeiről és felvette a brit állampolgárságot.
  7. ↑ a b http://www.dailymail.co.uk/femail/article-1080454/A-drunken-husband-secret-lovers-The-novel-Barbara-Cartland-wanted-read.html
  8. ↑ Picknett, Prince, Prior & Brydon, p. 56.
  9. ↑ Brandreth, Gyles (2004). Philip and Elizabeth: Portrait of a Marriage. London: Century. ISBN 0-7126-6103-4
  10. ↑ Coward, Noel, "The Letters of Noel Coward," Alfred A. Knopf, 2007
  11. ↑ Moore, Lucy, "Maharanis," Viking, 2004.
  12. ↑ Picknett, Prince, Prior & Brydon, p. 58.
  13. ↑ Westminster, Loelia, Duchess of, "Grace and Favour", Weidenfeld Nicholson, 1961
  14. ↑ LondonGazette, issue 34379, 1937. március 12. (Hozzáférés: 2011. május 25.)
  15. ↑ http://www.flightglobal.com/pdfarchive/view/1942/1942%20-%201829.html
  16. ↑ Heraldica – British Royal Cadency
  17. ↑ Miroslav Marek: Wettin 8 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. április 30. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  18. ↑ Miroslav Marek: Wettin 6 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2007. június 15. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  19. ↑ Miroslav Marek: Welfen 7 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. november 19. [2015. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  20. ↑ Miroslav Marek: Wettin 8 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. április 30. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  21. ↑ Miroslav Marek: Oldenburg 7 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. április 24. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  22. ↑ Miroslav Marek: Oldenburg 5 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2007. december 14. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  23. ↑ Miroslav Marek: Brabant 8 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. július 30. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  24. ↑ Miroslav Marek: Brabant 10 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. április 24. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  25. ↑ Miroslav Marek: Oldenburg 3 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 23. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  26. ↑ Miroslav Marek: Wettin 9 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. április 30. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  27. ↑ Miroslav Marek: Wurttemberg 4 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  28. ↑ Miroslav Marek: Nassau 6 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. május 24. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  29. ↑ Miroslav Marek: Rhédey de Kisréde 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2008. december 20. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  30. ↑ Miroslav Marek: Welfen 7 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. november 19. [2015. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  31. ↑ Miroslav Marek: Mecklenburg 7 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 23. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  32. ↑ Miroslav Marek: Brabant 10 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. április 24. (Hozzáférés: 2015. május 5.)
  33. ↑ Miroslav Marek: Nassau 5 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2007. június 15. (Hozzáférés: 2015. május 5.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Prince George, Duke of Kent című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Hunt, Leslie. Twenty-one Squadrons: History of the Royal Auxiliary Air Force, 1925-57. London: Garnstone Press, 1972. ISBN 0-85511-110-0. (New edition in 1992 by Crécy Publishing, ISBN 0-94755-426-2.)
  • Millar, Peter. "The Other Prince". The Sunday Times ( 26 January 2003).
  • Warwick, Christopher. George and Marina, Duke and Duchess of Kent. London: Weidenfeld and Nicolson, 1988. ISBN 0-29779-453-1.

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=György_kenti_herceg&oldid=23863339”