Ugrás a tartalomhoz

Giovanni Battista Castaldo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giovanni Battista Castaldo
portréja egy rézmetszeten (ismeretlen alkotó és idő)
portréja egy rézmetszeten (ismeretlen alkotó és idő)
Született1493
Nocera dei Pagani
Meghalt1563. január 6. (69-70 évesen)
Milánó
SírhelySan Bartolomeo
Rendfokozatatábornok
CsatáiItalian War of 1521–1526
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Battista Castaldo témájú médiaállományokat.
Giovanni Battista Castaldo
Antonis Mor festménye 1550 körül, Thyssen-Bornemisza Múzeum, Madrid

Giovanni Battista Castaldo vagy Giambattista Castaldo vagy Giovan Battista Castaldo (Nocera dei Pagani, Salerno megye, Campania régió, 1493 körül – Milánó, 1563. január 6.), itáliai zsoldosvezér (condottiere), Cassano első márkija (Marchese di Cassano), császári tábornok és hadvezér V. Károly császárnak és öccsének, I. Ferdinánd osztrák főhercegnek, magyar és cseh királynak szolgálatában. Részt vett V. Károly itáliai hadjárataiban és Róma 1527-es kirablásában (sacco di Roma). 1551-ben császári hadsereg élén Erdélybe vezényelték, hogy az 1541-es gyalui egyezmény és az 1549-es nyírbátori szerződés értelmében a Habsburg király birtokába vegye a fejedelemséget. Uralkodói utasításra megszervezte a Fráter György (György Barát, Martinuzzi György) bíboros, esztergomi érsek, erdélyi helytartó elleni gyilkosságot. Saját szülőföldjén, Campaniában viszont több templomot és kápolnát alapított. Régebbi magyar nyelvű forrásokban neve Castaldó János formában szerepel.

Élete

[szerkesztés]

Származása, családja

[szerkesztés]

Giovanni Battista (Giambattista) Castaldo 1493 körül született valószínűleg a campaniai San Pietro faluban, az akkori Nocera dei Pagani községben (ma San Pietro Nocera Superiore község része).[* 1] Apja Carlo Castaldo nocerai patrícius és politikus (kb. 1455 – 1504, elhunyt pestisben), édesanyja a szintén nocerai születésű Mariella Rinaldi (†1535) volt.

Felesége Mattea (vagy Maria) Stampa kisasszony, Filippo milánói nemesember és Cassandra Scotti leánya, akit Castaldo 1520 körül vett nőül. Tőle született Ferdinando (vagy Ferrante) nevű fia (kb. †1569), aki apjának halála után megörökölte a „Cassano márkija” címet.

A császár katonája

[szerkesztés]

Fiatal nemes úrfiként az 1510-es években beállt a német-római császári hadseregbe. Kísérte V. Károly császárt szinte minden hadjáratában. Részt vett a császár itáliai és más országbéli háborúiban. Harcolt osztrák, magyar, luxemburgi, francia, német, holland földön. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, hamarosan condottiere, azaz zsoldos seregparancsnok lett.

1525-ben harcolt a franciák ellen a páviai csatában, 1527-ben részt vett a VII. Kelemen pápa és a cognaci liga elleni hadjáratban, amelynek során a fizetetlen német Landsknechtek (gyalogos zsoldosok) kifosztották Rómát (sacco di Roma). Ugyanebben az évben Castaldót kinevezték az elfoglalt Velletri város kormányzójává. 1530-ban jelen volt V. Károly megkoronázásán Bologna városában.

1532-ben Cava de’ Tirreni város tanácsa (Università(wd) de la Cava) őt nevezte ki képviselőnek és küldte követségbe a Bolognában gyűlést tartó császárhoz.

Érdemeinek elismeréseképpen V. Károly császár kinevezte őt Cassano első márkijává (Marchese di Cassano). 1545-ben a császár megtette Piadena grófjává (számos más címet és birtokadományt is kapott szolgálataiért, ezeket végrendeletében tételesen felsorolva feleségére és fiára hagyta. Így ő viselte Binasco urának, Rezzana és Caldignaia urának, Nagyszeben urának (1527) és Binanuova urának címét.) 1546-ban főtábormesterré (maestro di campo generale) nevezték ki, ami nagyjából a táborszernagyi rangnak felelt meg.

„Műgyűjtő” és templomalapító

[szerkesztés]

1527-ben Castaldo maga is részt vett Róma kirablásában. A ránk maradt elbeszélés szerint itt „szerezte” Raffaello Madonna Alba(wd) című képét, amelyet szülővárosába, Nocerába vitt, és az ottani bencés rend olivetánus kongregációjának(wd)[* 2] adományozott. A történet más elbeszélése szerint a festményt Paolo Giovio(wd) (1483–1552), Nocera dei Pagani püspöke szerezte meg, aki a szentkép jövedeleméből kívánta fenntartani az olivetánus kolostort.

1530-ban a nocerai olivetánus rendnek fogadalmi adományt (ex voto) adott, amelyből megépült a rend új kolostora és temploma, a Santuario di Santa Maria dei Miracoli (Nocera Inferiore)(wd) (Csodatévő Szűz Mária fogadalmi templom) Montalbino(wd) hegyén. Ide került a Rómából hozott Madonna festmény, amit délidőben mutattak meg a híveknek is. A festmény ma a washingtoni National Gallery of Art(wd) múzeumban látható.[* 3]

1541-ben fivérével, Giovan Matteóval együtt Paolo Giovio püspöktől kérték (és meg is kapták) a Casolla di Nocera közelében található Santa Maria a Monte kápolnát, amit felújítottak és családi kápolnává alakítottak. Mai nevét, Cappella di San Nicola(wd) (Szent Miklós kápolna) csak később kapta a 19. században.

Hadjárata Erdélyben

[szerkesztés]

1551-ben V. Károly szolgálatában Castaldo mintegy 9000 főnyi, vegyes (német – cseh – spanyol – olasz) legénységű császári sereget vezetett Erdélybe, ahol Fráter György (György barát, Martinuzzi György) pálos szerzetes, helytartó azon munkálkodott, hogy az Erdélyi Fejedelemséget a török hűbérből átjátssza a Habsurg I. Ferdinánd király kezére és megkötötte a gyalui egyezményt és a nyírbátori szerződést, amelyeket érvényre akart juttatni. Castaldo hadseregének feladata a török támadás elhárítása és Erdély katonai biztosítása volt. Fráter György lemondatta Izabella özvegy anyakirálynét és fiát, János Zsigmond erdélyi fejedelmet, majd átadta Erdélyt I. Ferdinánd király megbízottjainak. A királynét Castaldo kísérte Gyulafehérvárról Kolozsvárra. Július 21-én Nagyenyeden a királyné átadta Castaldónak a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket, amelyeket Castaldo erős katonai fedezet mellett elküldött I. Ferdinánd királynak. Erdély átadásáért jutalmul a király kinevezte Fráter Györgyöt erdélyi vajdává, esztergomi érsekké, és bíborosi kinevezést járt ki számára III. Gyula pápától. Erdély elpártolásának jeleire a törökök és oláh szövetségeseik hadsereggel törtek be a Székelyföldre és a Bánságba. Az erdélyi rendek csapatai, Báthory és Nádasdy bandériumai, és Castaldo császári katonái együtt harcolva verték vissza a román, moldvai és török csapatokat. Visszafoglalták Lippa várát a töröktől.

Fráter György bíboros meggyilkolása (rézmetszet, reprodukció, ismeretlen művész és idő)[1]

Szerepe Fráter György bíboros meggyilkolásában

[szerkesztés]

A lippai török várőrség elfogott tagjait Fráter György szabadon bocsátotta, ezzel azonban kihívta a helyi ismeretekkel nem rendelkező, és a szokásokat értetlenül szemlélő spanyol-olasz Castaldo gyanúját, aki ettől kezdve bizalmatlanul tekintett rá, és gyanúját (ti. hogy Fráter György összejátszana a törökkel) közölte V. Károly császárral és I. Ferdinánd királlyal is.[2]

I. Ferdinánd király – valószínűleg bátyjának, V. Károly császárnak titkos utasítására – késleltette Erdély megszállását, nem küldött elegendő katonai erőt az országrész biztosítására a török betörés ellen. E kockázatos helyzetben a bíboros időnyerés céljából tárgyalásokat kezdett a délvidéki pasákkal. Castaldo ezzel igazolva látta gyanúját, és I. Ferdinánd utasítására merénylő csoportot szervezett. Felbérelték Fráter György titkárát, az olasz Marco Aurelio Ferrarit, akinek segítségével a 8 főnyi spanyol–olasz orgyilkos különítmény, Sforza Pallavicini tábornok vezetésével 1551. december 17-én behatolt a bíboros alvinci kastélyába, ahol lekaszabolták a szolgájával együtt. Teteme 70 napig hevert temetetlenül, majd 1552 februárjában a gyulafehérvári káptalan emberei vitték a Szent Mihály székesegyház kriptájába. Síremlékét – álszent módon – maga Castaldo gróf állíttatta, a király nevében és költségén.

Erdélyben 1551 után

[szerkesztés]

A gyilkosság végrehajtását Castaldo jelentette Bécsbe. I. Ferdinánd vállalta a felelősséget a gyilkosságért, önigazoló levelet írván III. Gyula pápának, amelyben a megölt bíborost, mint a török porta ügynökét vádolta meg. A pápa vizsgálatot rendelt el, és 1555-ben a merénylet mindegyik résztvevőjét felmentette a gyilkosság vádja alól. (A merénylők többségét a következő években megölték, vagy kivégezték, ami magasabb – birodalmi – érdekek közrejátszását mutatja a háttérben.)[3]

Fráter György meggyilkolása I. Ferdinánd ellen fordította Erdély rendjeit és lakosságát. Megszűnt az együttműködés a császáriakkal, bár nyílt felkelés nem tört ki. A következő évben kezdődő 1552-es nagy török hadjáratban Castaldónak a Temesközt kellett volna megvédenie, de elveszítette Szegedet és Temesvárt is. Északon elveszett Drégelypalánk és Szolnok. A császáriaktól sorsára hagyott Eger várát a végvári katonák és a környék odamenekült lakossága védte meg. Bebizonyosodott, hogy a királynak nincs ereje megvédeni Erdélyt a töröktől. Castaldo, akinek nem sikerült megnyernie Erdély rendjeit, már 1552. július 31-én maga jelentette Bécsbe: „Nem látok módot a menekülésre, tudom, hogy mindennek vége van.”[4] Fizetetlen császári zsoldosai nagy pusztításokat tettek Erdélyben. 1553 tavaszán a király végül visszahívta Castaldót Erdélyből, amely 1556-ban, amikor a rendek visszahelyezték Izabella királynét és János Zsigmond királyt, ténylegesen is elveszett a Habsburgok számára (egészen 1686-ig).

Castaldo mellszobra a Nocera Inferiore-i Szent Bertalan templomban (Leone Leoni műve)

Vissszatérése Itáliába

[szerkesztés]

1556-tól több más császárhű nemes úrral együtt részt vett a Milánói Hercegség kormányzásában. 1563-re már a pápai állam hadseregeinek főparancsnoka lett.

Halála

[szerkesztés]

Castaldo 1563. január 6-án halt meg Milánóban. Az ottani San Vittore al Corpo templom San Gregorio kápolnájában temették el. Földi maradványait később az olivetánusok átszállították szülőföldjére, az általa felújíttatott Santa Maria a Monte kápolnába (ma: Cappella di San Nicola(wd)), ahová márvány mellszobrát is elkészíttették (Leone Leoni(wd) műve).

Síremlékét 1728-ban az egész olivetánus rendházzal együtt átköltöztették új székelyükre, Szent Bertalan templomba(wd) (illetve a mellette felépült azonos nevű kolostorba), Pietraccettába(wd) (Nocera Inferiore).

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Születésének helye évszázadok óta vitatott. Gennaro Senatore azt írja, hogy Castaldo Cesinola faluban, Cava de’ Tirreniben született (lásd: Della patria di Gio. Battista Castaldo amit 1887-ben újra kiadtak Nápolyban, a Marcina-Salerno ed altri studi műben, az Appunti per la storia di Cava, 1998 sorozat szerkesztőjétől). San Pietro községben állt valaha egy Castaldo-palota (ma már nincs meg) és szinte minden más történelmi munka (D’Ayala, Orlando, De’ Santi) szerint Castaldo születési helye Nocera. De fellelhető olyan forrás is, amely szerint Nápolyban született.
  2. ↑ Az olivetánusok rendje, hivatalos nevükön az Olajfák Hegye Bencés Kongregáció, latinul O.S.B. Montis Oliveti, olaszul Congregazione Benedettina di Santa Maria di Monte Oliveto a bencés apátsághoz tartozó szerzetesrend, a középkorban voltak jelentősek, a francia forradalomig (1789).
  3. ↑ A nagy értékű festmény később kalandos utat járt be. 1686-ban Carpio márki, Nápoly spanyol alkirálya(wd) kaparintotta meg. A 18. században a spanyol Alba hercegi ház(wd) (Duque de Alba de Tormes) kezébe jutott, ekkor kapta mai nevét (Madonna Alba(wd)). 1836-ban I. Miklós orosz cár vette meg, aki a szentpétervári Ermitázs múzeumban helyezte el. A szovjet kormány homályos körülmények között eladta az amerikai Andrew Mellon(wd) bankárnak (1855–1937) 2,2 millió rubelért, ami az addigi (1931) legdrágább festményeladás volt a világon (2025-ben ez kb. 23 millió dollárnak felel meg). Mellon a washingtoni National Gallery of Art(wd) múzeumra hagyta, ahol ma is megtekinthető.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Az eredeti metszet (1699) képe az Ebay-en
  2. ↑ Vom ungarischen Königreich zum Fürstentum Siebenbürgen, In: Köpeczi Béla (szerk.): Kurze Geschichte Siebenbürgens (Erdély rövid története), németül, Akadémiai, Budapest, ISBN 963-05-5667-7), (online változat: MEK.OSZK.hu); (online változat: magyarul, Akadémiai, Budapest, 1989, ISBN 963-05-5543-3, REAL-EOD
  3. ↑ Arnold Huttemann: Ein flandrischer Arzt des 16. Jahrhunderts in Siebenbürgen und Österreich (német nyelven) pp. 55., 59. Historisches Jahrbuch der Stadt Linz, 1958. [2016. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 2.)
  4. ↑ Acsády: A barát halála, „[16] Barabás 1552–53-ból több ide vonatkozó levelét közli”, (Történelmi Tár, 1893)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Nemeskürty István: Elfelejtett évtized, 1542–1552 – Tíz esztendő magyar krónikája, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1974
  • Barta Gábor: Vajon kié az ország?, Helikon, Budapest, 1988
  • Walter Friedensburg(wd): Die Kriegsvorbereitungen Karls V. (1546) – Eine Denkschrift Giovanni Battista Castaldo’s, In: Quellen und Forschungen aus italienischen Archiven und Bibliotheken (QFIAB) 4, 1902, pp. 63–71. (németül)
  • Mariano D’Ayala(wd): Vita di Giambattista Castaldo, famosissimo guerriero del secolo XVI, Firenze, Archivio Storico Italiano, Serie III, V. Cellini, 1867 (olaszul)


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Giovanni_Battista_Castaldo&oldid=28524037”