Ugrás a tartalomhoz

Gelléri Andor Endre

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gelléri Andor Endre
Élete
Született1906. március 30.
Budapest
Elhunyt1945. május 6–20. között (39 évesen)
Wels, Ausztria
SírhelyÓbudai zsidó temető
Nemzetiségmagyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)novella
Irodalmi irányzattündéri realizmus
Első műveVarázsló segíts (novella)
Fontosabb műveiA nagymosoda (regény, 1931)
Szomjas inasok (1933)
Egy önérzet története (regényes önéletrajz, 1957)
Irodalmi díjaiBaumgarten-jutalom (1932)
Baumgarten-évdíj (1934)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gelléri Andor Endre témájú médiaállományokat.
Gelléri Andor Endre
Kattints az alábbi külső linkek egyikére!
Nem található szabad kép.(?)
külső linkjogvédett
Gelléri Andor Endrére emlékezünk. Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike)

Gelléri Andor Endre (Budapest, 1906. március 30. – Wels, Ausztria, 1945. május 6–20. között) magyar író, novellista.

Életpályája

[szerkesztés]

Szegény munkáscsaládban született. 1917 és 1920 között az Árpád Gimnázium diákja volt. (1918-ban[1] a III., 1920-ban[2] a IV. osztályban). 1921-ben kimaradt a gimnáziumból, majd 1923–1926 között elvégezte a műszaki technikumot, fém- és vasipari szakmából végbizonyítványt szerzett. Utána sokféle munkával próbálkozott: volt géplakatos, gyári rajzoló, kelmefestő, ügynök, hivatalnok, gyermeknevelő s közben sokszor munkanélküli. Még tanulmányait folytatta, amikor első novelláit elküldte Az Est című lapnak, amelyben 1924-ben Mikes Lajos – a lap szerkesztője és nagy tehetségkutató – felfedezettjeként meg is jelent első írása, és szinte színre lépésétől fogva, sikeres, sőt ünnepelt író lett.

1928–1929-ben Az Est tehetségpályázatán nyert ösztöndíjjal Olaszországban és Németországban járt. Móricz Zsigmond, Füst Milán pártolta, jeles kritikusok méltatták munkáit, a Nyugat leközölte a Varázsló, segíts[3] című novelláját. 1930-ban megírta egyetlen regényét, A nagymosodát. 1933-ban jelent meg első novelláskötete a Szomjas inasok,[4] melyért Baumgarten-díjat kapott. 1935-ben Fürst Sándor és Sallai Imre kivégzésének emlékére szimbolikus novellát írt az Ukránok kivégzése címmel.

1941-től többször behívták munkaszolgálatra (Monor, Nagykáta, Aszód, Gyertyánliget, Jászberény), zsidó származása miatt folyamatos üldöztetésben élt a háború végéig. Két munkaszolgálat közötti szabadsága alatt írta posztumusz megjelent önéletrajzát, melynek az Egy önérzet története címet adta, és amely csak 1957-ben jelenhetett meg. 1944-ben a németek elhurcolták, előbb az ausztriai mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba került. A tábor felszabadulását még megérte, ám legyengült szervezete nem bírta a további megpróbáltatásokat, és 1945. május közepén flekktífuszban meghalt a hörschingi amerikai kórházban.

A novellában érte el írásművészete a legmagasabb szintet, a hétköznapok költészetét fedezte fel. Hősei a társadalom perifériáján élő kisemberek, szállítómunkások, munkanélküliek, csavargók, lumpenproletárok, akikkel mindennapos kapcsolatban állt. Írótársainál élesebben látta meg a munkásélet tragédiáit; jóllehet nem volt forradalmár, társadalomkritikája forradalmian éles volt. A társadalmi problémák és baloldali beállítottsága ellenére a kor legtöbb irodalmi alakjától eltérően a kommunizmus által érintetlen marad, soha nem kötelezte el magát az irányzat mellett.

A szegények országába dobott a sorsom, s itt fejlődött ki bennem a szociális látás. Legyőzhetetlen vágy élt bennem, hogy a körülöttem levő világot megörökítsem. A téglagyári árokban talált agyagból szobrokat gyúrtam, mindent, amit láttam, lerajzoltam.

Az irodalom mellett aktívan sportolt, olyan szívóssággal, hogy gyönge, betegségekre hajlamos testalkata ellenére kifejezetten jó diszkoszvető volt.

A kiscelli Általános Iskola falán található emléktáblája

Családja

[szerkesztés]

Édesapja Gelléri (Grünhut) József (1880–1938) lakatosmester, édesanyja Fränkel (Krausz) Sára (1880–1973).[5] Édesanyja a gyermek születésénél fellépő fertőzés következtében súlyosan megbetegedett.[6]

Felesége Dreier Julianna (sz. 1916) volt, akivel 1937. augusztus 19-én kötöttek házasságot. Az asszony két kisgyermekével (Ágnes és József) együtt túlélte az üldöztetéseket és a világháborút.[7]

Művei

[szerkesztés]
Emléktáblája egykori lakhelyén
(Budapest III. kerület, Beszterce u. 25.)
Gelléri Andor Endre síremléke az Óbudai zsidó temetőben. (Budapest, III. ker. Bécsi út 369.)

1945-ig

[szerkesztés]

1946–

[szerkesztés]
  • Téli kikötő. Elbeszélések; vál., bev. Füst Milán; Szikra, Budapest, 1946
  • A szállítóknál. Válogatott elbeszélések; vál., bev. Kardos László; Révai, Budapest, 1950
  • Ház a telepen. Válogatott elbeszélések; vál. Zelk Zoltán, bev. Ungvári Tamás; Szépirodalmi, Budapest, 1955
  • Elmúlás. Novellák; bev. B. Szabó György; Testvériség-Egység, Noviszád, 1955
  • Egy önérzet története. Önéletrajz; sajtó alá rend., bev. Gelléri Judit; Szépirodalmi, Budapest, 1957
  • Varázsló, segíts! Összegyűjtött novellák; szerk. Ungvári Tamás, Sz. Lódi Gabriella; Magvető, Budapest, 1959
  • Keserű fény. Elbeszélések; vál., bev. Moldova György, életrajz, jegyz. Szíjgyártó László; Móra, Budapest, 1960 (A magyar irodalom gyöngyszemei)
  • Gelléri Andor Endre összegyűjtött novellái, 1-2.; szerk. Sz. Lódi Gabriella, Ungvári Tamás, bev. Sőtér István, jegyz. Sz. Lódi Gabriella; Szépirodalmi, Budapest, 1964
  • Tréfa, csillagok. Válogatott novellák; bev. Kántor Lajos; Irodalmi, Bukarest, 1965
  • Dal a női szívről. Novellák; vál., utószó Bálint Tibor; Kriterion, Bukarest, 1977
  • Ezüstből gyúrt kenyér. Összegyűjtött novellák; összegyűjt., szöveggond., jegyz. Lódi Gabriella, ill. Huszárik Zoltán; Szépirodalmi, Budapest, 1979
  • Gelléri Andor Endre válogatott művei; vál., szöveggond., jegyz. Vargha Kálmán; Szépirodalmi, Budapest, 1981 (Magyar remekírók)
  • Jamaica rum (Olcsó Könyvtár sorozat, válogatott novellák, 1984)
  • Egy önérzet története, 1-2.; sajtó alá rend. Gelléri Ágnes, utószó Réz Pál; Osiris, Budapest, 2000
  • Egy fillér (novellák, 2000)
  • A szerelmes ágyfestő (válogatott elbeszélések, 2005)
  • Nekem szeretet kell. Tisztelet Gelléri Andor Endrének; szerk. Gelléri Ágnes, Kirschner Péter, előszó Szakonyi Károly; Tevan Alapítvány–MAZSIKE, Budapest, 2013 (Tevan könyvtár)
  • Femicska csókjai. Kiadatlan elbeszélések, dokumentumok, visszaemlékezések; gyűjt., sajtó alá rend., utószó Urbán László; Argumentum, Budapest, 2015

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]

Szépirodalmi feldolgozás

[szerkesztés]
  • Fodor József: Emlékezés döbbenetével Gelléri Andor Endre emlékének (vers, Magyarország, 1957. z. sz.)
  • Déry Tibor: Gelléri Andor Endréről. Emlék és vélemény (Kortárs, 1965. 1. sz.)
  • Vargha Kálmán: Gelléri Andor Endre (1980)

Filmfeldolgozás

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1918-1919 | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 13.)
  2. ↑ III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1920 | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 13.)
  3. ↑ A novella szövege a Nyugat folyóiratban: Varázsló, segíts (1928. 21. szám)
  4. ↑ A címadó novella a Nyugat folyóiratban: Szomjas inasok (1931. 23. szám)
  5. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 311/1905. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 15.)
  6. ↑ Gelléri Andor Endre: ,,Tavaszt vártam, a költők, a szabadság tavaszát!” A magyar kultúra veszteségei – esszéíró pályázat: Ferenczi Debóra pályaműve a Nyugat-magyarországi Egyetem különdíjban részesült.
  7. ↑ Szeretők és házastársak MEK

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Gelléri Andor Endre témában.
Fájl:Wikisource-logo-hu.svg
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gelléri_Andor_Endre&oldid=27377159”