Galánthay Glock Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Galánthay Glock Tivadar
(Galánthay-Glock Tivadar)
SzületettGlock Tivadar Nepomuk János Vince
1872. október 30.
Vágvecse, Nyitra vármegye
Elhunyt1956. december 15. (84 évesen)
Budapest,
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Házastársa1.f. Hümpfner Irén, 2.f. Hümpfner Mária
Foglalkozásavezérőrnagy, országgyűlési képviselő
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1935. június 29. – 1939)
SírhelyeFarkasréti temető (Hv3-2-92)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Vitéz Galánthay Glock Tivadar (eredetileg: Glock Tivadar Nepomuk János Vince) (Vágvecse, Nyitra vármegye, 1872. október 30.Budapest, 1956. december 15.) vezérőrnagy, országgyűlési képviselő, akadémiai tanár, festő, önálló gyorsírási rendszer kidolgozója, történész.

Élete[szerkesztés]

Nyitra vármegyében született evangélikus polgári családban. Apja, Glock Emil, uradalmi ispán, anyja Zauner Hermina volt.[3] Tanulmányait Galgócon és Pozsonyban végezte. 1891-ben zászlósként Szolnokon, 1893-ban hadnagyként Kecskeméten a Mollináry-ezrednél szolgált. Az I. világháborúban az utóbbi kötelekében vett részt. 1914 augusztusában tüdőlövést kapott Szerbiában. Felgyógyulása után bolgár nyelvismerete miatt Ruszcsuk (ma: Rusze) kikötőjének parancsnoka lett. Innen az orosz frontra került, majd 1916 szeptemberében a 15. török hadtest vezérkarához rendelték. Ekkor orosz hadifogságba esett, egy év után szabadult.

Az első világháború után a hajmáskéri katonai főreáliskola parancsnoka lett. Később az idegen nyelvek tanulmányi vezetője volt a Honvéd Ludovika Akadémián. 1925-ben vonult nyugdíjba.

Munkája[szerkesztés]

Katonai pályafutása és munkája mellett gyorsírással, történelmi kutatással és festészettel is foglalkozott. Gyorsíróként 1909-ben tűnt fel önálló gyorsírási rendszerével. Az 1913. évi országos gyorsírókiállításon az Iparművészeti Múzeumban bemutatta az ural-altáji népeknek és rokonaiknak a gyorsírását. Saját rendszerére alapozva megalkotta a japán, a sziámi, az albán és a koreai gyorsírást, a Gabelsberger-féle gyorsírást pedig alkalmazni tudta a kínai nyelvre. Teljesítményével nemzetközi kongresszusokon arany- és ezüstérmeket nyert.

A festészetet Lovas Lajosnál, illetve autodidaktaként tanulta. 1909-ben magyar csataképekből álló kiállításon szerepelt Bécsben. 1913-ban Lipcsében egy festményéért díszoklevelet kapott. A Mária Terézia-rend számára megfestette a kolíni csata képét. 1935-ben ő festette meg az egykori Kelebia-Vitéztelep templomiskolájának Szent Lászlót ábrázoló oltárképét. Több művét a korabeli Hadimúzeum őrizte.

1935-ben a Független Kisgazdapárt programjával indulva országgyűlési képviselővé választották a kalocsai kerületben. Gazdaságtörténeti tárgyban előadásokat tartott és tanulmányokat írt, különösen a gazdasági válságok kezelése érdekelte. Mint grafikus[4] vagy szerkesztő[5] mások könyveinek elkészítésében közreműködött. 1938-ban előkészületben volt Szent Kingáról szóló könyve a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaság Magyar–Lengyel Könyvtár című könyvsorozatában.[6]

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Házasságai és gyermekei[szerkesztés]

Első felesége a római katolikus vallású Hümpfner Irén Alexandra (Krisztinaváros, Buda, 1872. február 10. – Budapest, 1937. február 5.) volt, akinek szülei Hümpfner József (18391915) kalocsai kórházi főorvos és Hauszmann Mária voltak.[7] A házasságukból született:

Felesége halála után Galánthay Tivadar 1938. december 22-én Budapesten[9] feleségül vette sógornőjét, Hümpfner Mária Szidónia Kornéliát (Kalocsa, 1886. június 23. – Budapest, 1957. június 3.).[10][11]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]