Ericsson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ERICSSON
Ericsson logo.svg
Alapítva 1876
Székhely svéd Kista, Stockholm
Alapító Lars Magnus Ericsson
Iparág Távközlés
Alkalmazottak száma 110 255 (2013)

Az ERICSSON weboldala
L.M. Ericsson mellszobra, Telefonplan, Stockholm

Az Ericsson (Telefonaktiebolaget LM Ericsson) svéd távközlési vállalat, a világ legnagyobb, mobil kommunikációs hálózati berendezéseket gyártó cége, a piaci részesedése 38% (2012).

A céget Lars Magnus Ericsson (1846-1926) alapította 1876-ban.

2001-2012 között az Ericsson és a Sony közös tulajdonában volt a Sony Ericsson, mobiltelefonokat gyártó vállalat. Az Ericsson volt a Bluetooth technológia megalkotója.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdeti évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lars Magnus Ericsson mint munkás kezdte pályafutását különböző műhelyekben. Első saját műhelyét 1876-ban indította, ahol matematikai és fizikai műszereket készítettek. Ez ugyanabban az évben volt, amikor Graham Bell szabadalmaztatta a telefont. Ericsson kihasználta azt, hogy Bell nem védte le szabadalmát a skandináv országokban, és telefonkészülékeket kezdett gyártani, ami a cég fő tevékenységévé vált. Első telefonkészülékei 1878-ban készültek, 22 darab úgynevezett "mágnestelefon, kürttel". A szembeötlően konstruktív tehetsége lenyűgözte a szakembereket és a készülékei hamar ismertté váltak a világpiacon. Nagy részben L. M. Ericssonnak köszönhető a svéd távközlési iparág magas pozíciója a világban.

Taxen, 1892

Anton Avén és Leonard Lundqvist a Stockholms Allmänna Telefon AB-nál 1884-ben feltalálta a telefonkagylót. Kezdetben ezt főleg a telefonközpont kezelői használták, akiknek szükségük volt egy szabad kézre, miközben az előfizetőkkel beszéltek. Ericsson korán bevezette a kagylót a készülékeinél, elsőnek 1892-ben a Taxen („tacskó”) asztali telefonnál.

Az L.M. Ericsson részvénytársaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1896-ban LM Ericsson átengedte gyárait az újonnan alakult LM Ericsson & Co. részvénytársaságnak, amely 1 millió alaptőkével indul. Mint ügyvezető igazgató működik 1900-ig, amikor Axel Boström veszi át az feladatot. A következő évben távozik mint elnök és csak tagként marad az igazgató tanácsban. 2003-ig senki nem volt ilyen hosszú ideig vezető pozícióban a cégen belül. Az 1890-es években LM Ericsson & Co. mintegy 500 alkalmazottat foglalkoztat, és megkezdi nemzetközi tevékenységét. 1897-ben műhelyt nyit Szentpéterváron, 1901-ben Moszkvában és 1902-ben New Yorkban. Közösen a National Telephone Co.-val 1903-ban megalakítják a The British L. M. Ericsson Manufacturing Co. céget, amelyik gyárat működtet Beestonban. 1904-ben Ericsson telket vásárol Buffalóban, (New York) hogy gyárat építsen az LM Ericsson Telephone Manufacturing Co.-nak. Lengyelországban az első telefonközpont Varsóban készül el 1904-ben, és Lengyelország hamarosan az egyik legmodernebb telefonos ország lett.

Egyesülés a Stockholm Allmäna Telefon AB-vel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918-ban a vállalat egyesül a Stockholms Allmänna Telefonaktiebolag-gal (SAT) (Stockholm Közszolgálati Telefonrészvénytársaság), hogy megerősítse pozícióját a szektorban és hogy növelje a vállalkozói szellemet a gyártásban. A cég nevét is megváltoztatják Allmänna Telefonaktiebolaget L.M. Ericsson-ra. Ugyanebben az évben államosítják az oroszországi gyárat, és Finnországban megalakul az LM Ericsson, az első skandináv leányvállalat. A cég neve 1926-ban változott meg a ma is használt Telefonaktiebolaget LM Ericsson-ra.

Az 1910-es években megkezdték az elektromechanikára épülő automata telefonközpontok fejlesztését, amit megkönnyített a SAT felvásárlása. Így született meg az 500-väljaren (500-választó) amit először 1923-ban Rotterdamban majd 1924-ben Stockholmban helyeztek üzembe. Ez volt az első lépés, ami megalapozta az Ericsson erejét a telefonközpontok terén. 1918-ban az LM Ericsson egy gyümölcsöző együttműködésre lépett a Telecommal és a Telivel a termékfejlesztés terén. 1956-ban megalakul az Elektroniknämnden (Elektronikai bizottság) a kutatás és fejlesztés (K+F) részleges összehangolására, majd 1970-ben a közös Ellemtel (LMtel) vállalat keretében a közös K+F tevékenységre. A Televerket (állami telefonvállalat) által kifejlesztett és tesztelt újításokat az Ericsson sikeresen értékesített külföldön, mint például a magán alközpontok és új telefon modellek.

1927-ben aláírtak egy 40 éves koncessziót a török kormánnyal, a főbb városok közötti telefonkapcsolat kiépítésére. Ivar Kreuger eladta az Ericsson részvényeinek 35%-át az Ericsson fő versenytársának, az ITT-nek. Az ITT fő részvényes lesz 1960-ig. A Kreuger csőd után a három fő tulajdonos, az ITT, a Wallenberg csoporthoz tartozó Stockholms Enskilda Bank és a Handelsbanken megállapodtak abban, hogy Wallenbergnek jusson a vezető szerep.

Midsommarkransen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ericsson székhelye 1940-2003 között

Az 1930-as évek második felében költözött a cég Stockholm akkor még kiaknázatlan területére, a Midsommarkransenre. Az Ericsson modern gyára évtizedekig uralja a területet az úgynevezett Ericsson szellemmel és egyfajta Ericsson város, LM-city (vesd össze Siemens Stadt Berlinben). A vállalat lelkesen támogatja a dolgozók szabadidős tevékenységét is, többek között a szabadidős klubok, mint például az LM Ericsson Fotoklubb és az Ericsson Film és Videó Club. Az 1960-as években a metrót elvezették Midsommarkransenig, az állomást Telefonplannak (Telefontér) nevezték. Az 1940-es években kifejlesztették a koordináta gép (keresztrudas) kapcsoló technológiát, amely domináns Ericsson technológia volt a nemzetközi piacon, de nem belföldön. 1947-ben az Ericsson átvette a RIFA kondenzátor gyártó irányítását, és 1948-ban megnyitotta a gyárat Söderhamnban. Az 1950-es években készülnek a klasszikus Ericofon telefonok, ismertebb nevén Kobra.

Kobra, 1953

1970 – az AXE korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970-es évek nagy megvalósítása az AXE rendszer volt. AXE volt az egyik első számítógépes telefonközpont és óriási siker lett. A 2000-es években még tovább fejlesztik, és ma a világ legszélesebb körben használt telefonos rendszere. Az AXE kompatibilis szinte minden mobil szabvánnyal, mint például a NMT (1G), GSM (2G) és az UMTS (3G). 1987-1995 között a legjelentősebb projektje az AXE-N, amely azonban sikertelen volt és 1995-ben teljesen leállították. Helyette egy kisebb, könnyebb változatot fejlesztettek ki, az úgynevezett AXD-t.

1980-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyesülés a DataSaab-bal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 1980-as évek elején a Datasaab veszteséges lett, és ezért 1981-ben a vállalat fuzionált az Ericssonnal, ami 3900 alkalmazottat érintett. A Datasaab 90,5%-át az Ericsson vette meg, a fennmaradó 9,5%-ot pedig a Telecom leányvállalata, a Teleinvest. 1985-ben az Ericsson megvásárolta a Teleinvest 9,5%-át s így a Datasaab teljesen az Ericsson tulajdonába került. A korábbi Datasaab osztályból jött létre az Ericsson Information Systems AB (Ericsson információs rendszerek). A társaság kezelte a 2000-es sorozat mini számítógépeit és kifejlesztett több PC kompatibilis személyi számítógépet.

A FACIT AB beépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1983. január 1.-jén, a FACIT AB svéd része beolvadt az Ericsson információs rendszerekbe (EIS). A Facitnak akkor mintegy 1400 alkalmazottja volt 13 országban, ebből 350 Svédországban. Az átvett termékek között voltak Facit 8111 irodai írógépek, Facit DTC6500 számítógépek, valamint mátrixnyomtatók és Facit 4070 lyukszalaglyukasztó. A Facit konszernhez tartozott a Zäta Tryckerierna AB nyomtatványgyártó cég is.

A számítógépes tevékenység eladása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ericsson befektetése a számítógépek területén nem jól sült el, és az Ericsson Information Systems 806 millió korona veszteséggel zárta az 1985-ös évet. Ennek eredményeként a tevékenység egyes részeit más üzleti egységekre tették át, de a veszteség folytatódott. 1988 áprilisában eladták a Nokia-nak az egész számítógépes tevékenységet, amely nagyjából megfelelt a korábban megvásárolt Datasaab-nak és Facit-nak.

Ericsson Cables[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 1980-as évek elején a Sieverts Kabelverk (Sievert kábelüzem) az olajválság következtében be kellett zárja a gyárait Piteå-ban és Sundbybergben. 1985 elején az Ericsson összecsapja a két tiszteletreméltó múlttal rendelkező vállalatot, a Sieverts Kabelverket és a Bofa AB-t és létrehozza az Ericsson Cables AB-t. 1988-ban az Ericsson Cables fennállásának 100. évfordulóját ünnepelte, mint akkor a legrégebbi aktív része a vállaltnak.

Az 1990-es és 2000-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es években az Ericsson jelentősen bővült. A legtöbb expanzió a vállalaton belül zajlott, az Ericsson Radio Systems AB már elkezdte felépíteni a tudásbázist a mobil bázisállomások és készülékek terén. Jó üzletkötések Szaúd-Arábiával és az aktív munka az NMT (Nordisk Mobiltelefonisystem ) és GSM (Groupe Spécial Mobile) rendszerek szabványosításával megalapozta a sikert. 1989-ben a General Electric-kel alakítottak egy közös tulajdonban lévő céget, hogy átvegye az irányítást az amerikai piacon. A vállalat nem ment különösebben jól, bár az értékesítés és a nyereség továbbra is növekedett. Az Ericsson 1994-ben átvette a közös vállalat irányítását, és átnevezte Ericsson Mobile Communications AB-nek (ECS).

Az Ericsson sikerei a mobil rendszerek terén nagyrészt az AXE központokkal és (az NMT esetében) a skandináv távközlési vállalatok kompetenciájával magyarázható. Gunnar Eliasson terjesztette elő azt a tézist, hogy az Ericsson GSM sikere teljes mértékben az Ericsson Radio Systems által az 1970-es években kifejlesztett digitális katonai rádiótól függött. Annak következtében teremtették meg a tudásbázist a frekvenciaugratásos technológia, a hibajavító kódolás, a TDMA rendszerek és a titkosítás terén. Az ide kapcsolódó katonai projektek, mint az Erieye pedig nagyot lendítettek az antenna technikán.

A 2000-es évek elején az Ericssonnak több mint 110 000 alkalmazottja volt, de egy évre rá kb. a felét elbocsájtotta a csökkenő eladásokra hivatkozva. Ez egybeesett az úgynevezett távközlési válsággal. 2001-ben az Ericsson vesztesége több mint 30 milliárd korona, ami drasztikus változásokat hozott a szervezetben, többek között eladták a Ericsson Microelectronics AB-t főleg német Infineonnak. 2002-ben a cég megváltoztatta Ericsson Radio Systems AB nevét, röviden Ericsson AB-re és ez az egyik központi cége a csoportnak.

Az Ericsson székhelye 2003-tól

2003-ban Kista-ba, új helységbe költözik a stockholmi központ. Az alkalmazottak száma és az értékesítés nőtt 2007-ben, részben azért, mert hirtelen megnövekedett a tevékenység a Global Services terén, a távközlési szolgáltatók ugyanis gyakran áthelyezik saját tevékenységüknek egy részét az Ericssonra.

2013-ban bezárták az Ericsson Cables AB-t. A távközlési kábelgyártás teljesen megszűnt, míg a hálózati kábel gyártását eladták az NKT Cables-nek.

Felvásárlások, összeolvadások és együttműködések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sony Ericsson és az Ericsson Mobile Platforms[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es években az Ericsson egyike lett a világ vezető mobiltelefon-gyártóinak. Ez a tevékenység Lund köré tömörült, ahol a hivatal eredetileg mint az Ericsson Radio Systems AB (ERA) indult 1983-ban azáltal, hogy a Svenska Radioaktiebolaget (SRA) a kutatást és fejlesztést áthelyezi az Ideonba. Ebből a szempontból irányított fejlesztést végeztek a terminálokra vagyis az NMT mobiltelefonokra és az azt követő rendszerekre összpontosítottak. 1987-ben bemutatták a HotLine Pocket telefont, ami rövid idő alatt készült el. 1989-ben mutatták be az NH 72 kompakt készüléket (belső nevén Olivia), melynek súlya 420 gramm volt. 1994-ben a mobiltelefon-tevékenység átköltözött a saját céghez, a Ericsson Mobile Communications AB-hoz (ECS). Ennek a vállalatnak a feladata volt a telefonok platformjának tervezése, a mechanikája és megjelenése, valamint a tömeggyártása. 2001-ben a cég két részre oszlik:

  • A mobiltelefonok gyártását és designját 2001-ben átveszi a a Sony Ericsson Mobile Communications, amelynek társtulajdonosa a fogyasztói elektronikát gyártó Sony volt. A Sony Ericsson-nak induláskor mintegy 3500 alkalmazottja volt.
  • Mobile platformok, nevezetesen a szoftver és hardver ami a mobiltelefonok gerincét képezi, átkerült egy új céghez, ez az Ericsson Mobile Platforms AB (EMP). Néhány a vevők közül: a Flextronics, a HTC, az LG, a NEC, a Sagem, a Sharp és természetesen a Sony Ericsson. A fő hangsúly a vállalatnál a mobil platform kifejlesztésén van, a harmadik generációs mobiltelefonoknak, UMTS.
Sony Experia Z

2012 februárjában a Sony megvásárolta az Ericsson részét a Sony Ericssonban, és átnevezte Sony Mobile Communications-re. Ebben az időben a vállalat mintegy 8000 alkalmazottat foglalkoztat világszerte. 2009. február 12-én az Ericsson bejelentette, hogy a vállalat (Ericsson Mobile Platforms) egyesült az ST Microelectronics mobileplatform vállalatával, az ST-NXP Wireless-szel, s ezáltal egy új közös vállalat alakult, az ST-Ericsson, ahol az Ericsson és az ST Microelectronics 50-50%-ot birtokolnak. Az együttműködés 2013-ban felbomlott az esedékes termékek kimaradása miatt. Az Ericsson visszavonta tevékenysége részét, amely az LTE modemre irányult, és egy új vállalatba, az Ericsson Modems AB-ba helyezte át.

A Nortel Wireless megvásárlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009-ben az Ericsson bejelentette, hogy szándékában áll megvenni a Nortel vezeték nélküli kommunikáció divízióját. Az Ericsson akkori vezérigazgatója szerint azért, hogy hozzáférjenek az LTE technológiához. A vásár november 13-án végbement. Közvetlenül ezután megvették a Nortel GSM tevékenységét, a vásár ami 2010-ben ért véget. 2011-ben megvásárolták a Nortel multi-service kapcsolóit is.

Megvásárolt cégek 2007-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Netspira Networks
  • Axxessit
  • Marconi
  • Netwise
  • Redback Networks
  • Entrisphere
  • Tandberg Television
  • Mobeon
  • Distocraft
  • Drutt
  • Torrent
  • TouchWave Inc.
  • LHS
  • HyC

Megvásárolt cégek 2008-2012[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mobeon
  • Bizitek
  • Elcoteq
  • Nortels CDMA és LTE
  • Pride
  • Nortel GSM
  • LG-Nortel
  • inCode
  • Optimi
  • Nortels Multiservice
  • GDNT
  • Telcordia
  • Ericsson-LG
  • BelAir Networks
  • Technicolor
  • ConceptWave

Katonai felszerelések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban az Ericsson gyártott készülékeket a svéd hadseregnek. A klasszikus összekötő felszerelést, a Fältapan- néven (Tábori majom) modernebb rendszerek követték, mint például a 1970-es Zsiráf radar-rendszer, a légtér felügyeletére. 2006 szeptemberében, az Ericsson eladta a katonai tevékenységének nagy részét a Saab-nak. Csak egy kevés hálózathoz kapcsolódó tevékenység maradt meg náluk, ami főleg a nemzeti- és közbiztonságra irányul.

A jelenlegi felépítés és tevékenységek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ericsson 2013 januárjától három fő egységbe van szervezve. (Business Units): • Networks (Hálózatok) • Global Services (Globális szolgáltatások) • Support Solutions (Infrastruktúra megoldások) Ezek mellett természetesen kutató-fejlesztő és az adminisztratív funkciók is működnek. Az értékesítés tíz régióba van szervezve.

Ericsson Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ericsson-nak 1990 óta van képviselete Magyarországon, az Ericsson Hungary Ltd. Jelenlegi (2013) ügyvezető igazgatója (CEO): Ali Shah

Vezetőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenlegi igazgatótanács (2013)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leif Johansson (elnök), Jacob Wallenberg, Sverker Martin-Löf, Roxanne S. Austin, Sir Peter L. Bonfield, Börje Ekholm, Ulf J. Johansson, Anders Nyrén, Hans Vestberg (ügyvezető igazgató), Nora Denzel, Kristin Skogen Lund, Alexander Izosimov, Pehr Claesson, Kristina Davidsson, Karin Åberg, Karin Lennartsson, Rickard Fredriksson, and Roger Svensson.

Ügyvezető igazgatók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (1876) 1896-1900: Lars Magnus Ericsson
  • 1900-1909: Axel Boström
  • 1909-1925: Hemming Johansson (delat ansvar 1918-1925)
  • 1918-1922: Gottlieb Piltz (delat ansvar)
  • 1922-1930: Karl Fredrik Wincrantz (delat ansvar 1922-1925)
  • 1930-1932: Johan Grönberg
  • 1933-1942: Hans Theobald Holm
  • 1942-1953: Helge Ericson
  • 1953-1964: Sven Ture Åberg
  • 1964-1977: Björn Lundvall
  • 1977-1990: Björn Svedberg
  • 1990-1998: Lars Ramqvist
  • 1998-1999: Sven-Christer Nilsson
  • 1999-2002: Kurt Hellström
  • 2003-2009: Carl-Henric Svanberg
  • 2010-: Hans Vestberg

Az igazgatótanács elnökei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1896-1901: Lars Magnus Ericsson
  • 1901-1916: Wilhelm Montelius
  • 1916-1925: S. Arvid A. Lindman
  • 1925-1930: Carl Ramström
  • 1930-1933: Walter Ahlström
  • 1933-1953: Waldemar Borgquist
  • 1953-1977: Marcus Wallenberg
  • 1977-1980: Björn Lundvall
  • 1981-1990: Hans Werthén
  • 1990-1998: Björn Svedberg
  • 1998-2002: Lars Ramqvist
  • 2002-2011: Michael Treschow
  • 2011-: Leif Johansson

Egyebek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

.mobi és mobile Internet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ericsson kezdeményezte a ”.mobi” legfelső szintű tartomány (topdomain) bevezetését a mobil Internetnek, ami 2006-ban megvalósult.

Leányvállalatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ericsson-LG – telekommunikációs felszerelések gyártása, vegyesvállalat, LG Electronics (50 %).
  • ST-Ericsson – félvezető gyártás, vegyesvállalat, STMicroelectronics (50 %).

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ericsson című svéd Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • John Meurling, Richard Jeans: Ericssonkrönikan, 125 år av telekommunikation, Informationsförlaget.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]