Emil Isac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Emil Isac
Emil isac.jpg
Született 1886. május 17.
Kolozsvár
Elhunyt 1954. március 25. (68 évesen)
Kolozsvár
Álneve Emisac
Állampolgársága román
Nemzetisége román
Foglalkozása
Iskolái Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem
Sírhely Házsongárdi temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Isac témájú médiaállományokat.

Emil Isac (Kolozsvár, 1886. május 17. – Kolozsvár, 1954. március 25.) román költő, publicista.

Élete[szerkesztés]

Apja, Aurel Isac ügyvéd a Memorandum-per védőjeként vált híressé, anyja, Eliza Roșescu tanítónő volt. Az evangélikus elemi iskola és a piarista gimnázium első öt osztályának elvégzése után középfokú tanulmányait a naszódi gimnáziumban fejezte be. A kolozsvári egyetemen jogi doktorátust szerzett. Az első világháború előtt versei főként a Luceafărulban, publicisztikái részben romániai baloldali lapokban jelentek meg. Ekkoriban marxistaként jellemezte magát és kapcsolatban állt a román szociáldemokráciával.

1918-ban küldöttként vett részt a gyulafehérvári gyűlésen. 1919-ben rövid ideig Románia berni nagykövetségének sajtóattaséja, majd 1920 és 1940 között az erdélyi és bánáti színházak felügyelője volt. Közben 1925 és 1931 között esztétikát tanított a kolozsvári egyetemen. Lakása (a róla elnevezett utca 23. számú házában) ma emlékmúzeum.

Költészete[szerkesztés]

A századelőn magányosan képviselte Erdélyben a szimbolista költészetet. A francia költők és Ady hatását mutató, gazdag zeneiségű líráját első kötetének megjelenésekor a kritika többsége elutasítással fogadta. Ilarie Chendi szerint ez a líra "pestises virág Erdély szép völgyeiből." Miként Ady és a romániai szimbolisták, ő is fogékonyságot mutatott a szociális kérdések, a falu és a városi munkásság szegénysége iránt. Költészete később formailag a szabad verssel, tematikailag az erdélyi táj élményével bővült. Kedvelt műfaja volt az impresszionista prózavers. Jó kapcsolatot ápolt korának magyar költőivel, hiszen tökéletesen beszélt magyarul.[1]

Publicisztikája[szerkesztés]

1911-ben írt Ardealul demagog ('A demagóg Erdély') című vitacikkében éles hangon támadta a kor román közéletének legfőbb tekintélyeit: Iorgát "reakciós mivolta és intellektuális terrorja", a Tribunát "tiszaista" politikai iránya, a magyarországi román politikusok fiatalabb rétegét pedig amiatt, hogy a kisebbségi jogok védelmében szerinte bűnös, soviniszta irányzatokhoz csatlakoztak. Ugyancsak bírálólag szólt a közéletet átjáró klerikalizmusról. Demokratikus eszményei a magyar polgári radikálisokhoz kapcsolják. 1913-ban Gogának a magyar kultúra "elzsidósodásáról" írt cikke és Ady erre írt válasza nyomán kibontakozott vitába bekapcsolódva elítélte Gogát nacionalista kultúrafelfogása miatt. Itt és Adyhoz írott leveleiben is a modern szemléletű magyarok és románok összefogására szólított fel.

A két világháború között is gyakran jelentetett meg pamfleteket, szatirikus cikkeket a független kultúra és a demokratikus értékek védelmében.

Magyar irodalmi kapcsolatai[szerkesztés]

Első cikke az Ellenzék, első verse – magyar fordításban – a Kolozsvári Friss Újság hasábjain jelent meg. Később magyarul is írt verseket. 1909-ben Budapesten ismerkedett meg Ady Endrével, akivel haláláig levelezést folytatott, többször találkoztak kolozsvári házában[1] és utolsó fényképét is ő készítette. Gyermekkorától barátságot ápolt Kuncz Aladárral. Babits és Kosztolányi verseit fordította, modern magyar költők verseiből antológiát szerkesztett. A két világháború között gyakran közölt tanulmányokat a magyar irodalomról.

Művei[szerkesztés]

  • Poezii. Impresii și senzații moderne ('Költemények. Benyomások és modern érzetek'). Kolozsvár, 1908
  • Ardealule, Ardealule bătrân ('Erdély, öreg Erdély', prózaversek). Arad, 1916
  • Poeme în proză ('Prózaversek'). Nagyvárad, 1923
  • Cartea unui om ('Egy ember könyve', publicisztika). Arad, 1925
  • Notițele mele ('Jegyzeteim', publicisztika). Arad, 1925
  • Poeme ('Versek'). Bukarest, 1936
  • Poezii ('Költemények'). Bukarest, 1937
  • Opere ('Művei'). Bukarest, 1946
  • Őszi ének (válogatott versek, Majtényi Erik fordításában). Bukarest, 1962

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Kolozsvár, Emil Isac emlékház (magyar nyelven). welcometoromania.ro. (Hozzáférés: 2015. május 10.)

Források[szerkesztés]

  • Ion Brad: Emil Isac, un tribun al ideilor noi. Cluj, 1972
  • Életrajza (román nyelven) (pdf). bjc.ro. (Hozzáférés: 2015. május 10.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]