Donáth Ferenc (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Legobot (vitalap | szerkesztései) 2013. március 8., 19:53-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: 1 interwiki link migrálva a Wikidata d:q225205 adatába)
Donáth Ferenc
Élete
Születési névDonáth Ferenc Károly
Született1913. szeptember 5.
Jászárokszállás, Magyarország
Elhunyt1986. július 15. (72 évesen)
Budapest, Magyar Népköztársaság
SírhelyFarkasréti temető
Nemzetiségmagyar
HázastársaBozóky Éva
GyermekeiMátyás (1950) László (1955) Ferenc (1956)
A Wikimédia Commons tartalmaz Donáth Ferenc témájú médiaállományokat.

Donáth Ferenc (Jászárokszállás, 1913. szeptember 5.Budapest, 1986. július 15.) politikus, agrártörténész, publicista, nemzetgyűlési és országgyűlési képviselő; Bozóky Éva publicista férje.

Élete

Elemi és középiskoláit Jászberényben végezte, majd 19301934 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett. 1934-ben a kommunista párt tagja lett. Jelen volt az 1936-os Debreceni Diétán, 1937-ben a Márciusi Front megalakításában vállalt szerepet, 1939-ben pedig részt vett a Nemzeti Parasztpárt létrehozásában. 1939–1944-ben a Szabad Szó című lapnál volt külpolitikai rovatvezető.

1940 tavaszán Ujhelyi Szilárddal együtt őrizetbe vették, majd több hét kihallgatás után szabadlábra helyezték, azonban továbbra is rendőri felügyelet alatt állt. 1940 őszén munkaszolgálatra hívták be, ahonnan az év végén hazaengedték, de 1941 tavaszán ismét behívták. Tüdővérzése miatt leszerelték; ezután 1942-től a háború végéig illegalitásban élt és politizált.

1944-ben közreműködött a kommunista párt újjászervezésében. 1945 és 1951 között különböző politikai tisztségeket töltött be: az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökhelyettese, az MKP Központi Vezetőségének tagja, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára, az MKP Központi Vezetősége falusi osztályának vezetője, majd a Főtitkársági Iroda vezetője volt.

1951 februárjában letartóztatták és december 18-án zárt tárgyaláson 15 évi börtönre ítélték. (Ugyanebben a koncepciós perben ítélték el Kádár Jánost, Kállai Gyulát és Haraszti Sándort is). Büntetésének túlnyomó részét magánzárkában töltötte. 1954 júliusában rehabilitálták.

1954 decemberétől a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetének Mezőgazdasági Osztályát vezette, majd igazgatóhelyettessé nevezték ki. 1956-ban a Nagy Imre körüli reformerek közé tartozott. 1956. október 30-án az MSZMP újonnan megalakult ideiglenes intéző bizottságának tagja lett. 1956. október végén és november elején Nagy Imre titkárságának munkatársa volt. November 4-én a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült. November 24-én Snagovba (Románia) internálták. 1958-ban a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával 12 évi börtönbüntetésre ítélték. 1960 áprilisában egyéni kegyelemmel szabadult.

Mellszobra az FVM épülete előtt Budapesten

19601976 között az Országos Mezőgazdasági Könyvtár, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, majd az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1976–1983 között pedig az MTA Szövetkezetkutató Intézetének munkatársa volt. Az 1970-es évektől a demokratikus ellenzéki mozgalom résztvevője volt; az elsők között írta alá a Charta '77 melletti szolidaritási nyilatkozatot, és ő szervezte 1980-ban a Bibó-emlékkönyv szamizdatként való megjelenését. 1985-ben ő volt az ellenzéki csoportok képviselőinek részvételével megtartott monori találkozó fő szervezője.

1989. június 9-én a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze törvényességi óvást emelt a Nagy Imre-perben elítéltek javára és indítványozta az ítéletek hatályon kívül helyezését, illetve az ártatlanul elítéltek felmentését. 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa Nagy Imre, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maléter Pál, Kopácsi Sándor, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós és Szilágyi József ítéletét hatályon kívül helyezte, és bűncselekmény hiányában mindannyiukat felmentette.

Családja

Fia, Donáth László, evangélikus lelkész, a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának tagja 1994 és 2010 között.[1]

Művei

  • Demokratikus földreform Magyarországon 1945, Budapest, 1969
  • Reform és forradalom. A magyar mezőgazdaság strukturális átalakulása 1945-1975 között, Akadémiai Kiadó, Budapest 1976
  • A munka és a tulajdon kapcsolata az iparosodó mezőgazdaságban, Szövetkezeti Kutató Intézet, Budapest, 1979
  • Tulajdon és hatékonyság, 1988

Hivatkozások

Források

  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0

Külső hivatkozások