Tildy Zoltán (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Tildy Zoltán szócikkből átirányítva)
Tildy Zoltán
1914-ben
1914-ben
A Magyar Királyság 38. (és utolsó) miniszterelnöke
Hivatali idő
1945. november 15.1946. február 1.
Előd Dálnoki Miklós Béla
Utód Nagy Ferenc
A Magyar Köztársaság 1. köztársasági elnöke
Hivatali idő
1946. február 1.1948. július 31.
Utód Szakasits Árpád

Született 1889. november 18.
Losonc
Elhunyt 1961. augusztus 3. (71 évesen)
Budapest
Párt OKGFP, EP, FKGP

Házastársa Gyenis Erzsébet
Foglalkozás református lelkész
Vallás Magyarországi Református Egyház
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tildy Zoltán témájú médiaállományokat.
Elnöki emléktáblája Budapesten
(Festetics-palota, Pollack Mihály tér 3.)
Sírja a Farkasréti temetőben: 49/7-2-6.

Tildy Zoltán (Losonc, 1889. november 18.Budapest, 1961. augusztus 3.)[1] református lelkész, politikus, miniszterelnök, majd köztársasági elnök.

Életpályája[szerkesztés]

Értelmiségi családban született id. Tildy Zoltán és Fabriczy Emma fiaként. Elemi és középiskoláit Balassagyarmaton, Léván és Selmecbányán végezte. Itt érettségizett. 1910-ben a Pápai Református Teológiai Akadémia elvégzése után egy évig az írországi Belfastban tanult teológiát ösztöndíjasként, majd a Somogy megyei Szennán, később 1920 és 1930 között Tahitótfaluban, illetve 1932-től 1946-ig Szeghalmon volt lelkész. 1924-ben alapító tulajdonosa a Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt.-nek, amely egyházi kiadványokat, szakkönyveket jelentetett meg. Fia, ifj. Tildy Zoltán egyebek mellett szintén kisgazdapárti politikus, országgyűlési képviselő (az 1945–47-es ciklusban), valamint a természetvédelem országos szervezetének vezetője volt 1950 és 1974 között. Felesége, Gyenis Erzsébet 1945-től férje államfői kinevezéséig szintén FKGP-s országgyűlési képviselő volt. Veje, Csornoky Viktor szintén bejutott a törvényhozásba 1945-ben.

Politikai pályája[szerkesztés]

1917-ben lépett be a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártba, majd követte Nagyatádit az Egységes Pártba. 1929-ben Nagy Ferenccel együtt szervezte meg a Független Kisgazdapártot, melyben ügyvezető alelnöki tisztséget vállalt, s 1945-től lett országos pártelnök. Az 1931-es választásokon indult először, de alulmaradt a kormánypárti ellenjelölttel szemben. Az 1935-ös választásokon csalással ütötték el a mandátumától, ami ellen sikeres petíciót nyújtott be. A megismételt voksoláson aztán 1936-ban országgyűlési képviselővé választották. Az 1939-es zsidótörvényeket megszavazta, azonban ezekért felelősségre később nem vonták.[2] Az 1939-es választásokon ismét sikerült mandátumot szereznie, így egészen Magyarország német megszállásáig (1944. március 19.) országgyűlési képviselő volt, majd Zoltán fia segítségével illegalitásba vonult és csatlakozott az antifasiszta Magyar Fronthoz.

A második világháború után beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd az 1945-ös választásokon is országgyűlési mandátumot szerezett, akárcsak fia, Zoltán és felesége, Gyenis Erzsébet (mindhárman a Kisgazdapárt képviseletében). 1945. november 15-étől 1946. február 1-jéig miniszterelnök volt, kormányának tagja volt többek közt Nagy Imre is mint belügyminiszter – igaz, ennek a kormánynak az összetétele kapcsán már szovjet szempontokat is figyelembe kellett venni.

1946. február 1-jén szűnt meg a királyság mint államforma, mivel az Országgyűlés kikiáltotta a köztársaságot. A II. köztársaság első államfője köztársasági elnökként Tildy Zoltán lett, a korábbi kormányfői posztot Nagy Ferenc kapta meg, aki új kormányt alakított. Noha az 1945-ös választások során a választók több mint 50%-a a kisgazdákat szerette volna kormányon látni, a kommunisták kihagyása nélkül nem lehetett kormányt alakítani. A szovjet befolyás egyre nőtt, s Tildynek is azt tanácsolták brit és amerikai politikusok, hogy igyekezzen szívélyes viszonyt kialakítani a Szovjetunióval.

Tildy elnöksége alatt folytak a háború utáni népbírósági perek a Bethlen- és Szálasi-kormányok egykori tagjai, többek közt Bárdossy László ellen. A halálos ítéleteket államelnökként Tildy írta alá, melynek nyomán jobboldali politikai ellenfelei „palástos hóhér”-nak nevezték el.

1946-ban a kommunisták belső ellentétek szításával szétrombolták a kisgazdapártot (szalámitaktika), Nagy Ferenc miniszterelnök pedig az ellene felhozott koholt vádak hatására nem jött haza Svájcból. Tildyvel a kommunisták 1947-ben feloszlattatták a parlamentet, és augusztus 31-ére új választásokat írattak ki, amelyet az ún. kék cédulákkal elcsaltak. Tildyt 1948. július 31-én mondatták le veje, Csornoky Viktor hazaárulás vádjával való letartóztatása miatt. (Tildy köztársasági elnöki tisztsége hivataosan csak augusztus 4-én szűnt meg). Ezután Tildy Zoltánt 1948 augusztusától egészen 1956 májusáig – közel nyolc évig – házi őrizetben tartották.

1956. október 26. és november 4. között a Nagy Imre-kormányban miniszterelnök-helyettes volt. A forradalom bukása után, 1958-ban hat év börtönre ítélték. 1959 áprilisában egyéni kegyelemmel szabadult,[3] ettől kezdve teljes visszavonultságban élt 1961. augusztus 3-án bekövetkezett haláláig.

1989. július 6-án - halála után 28 évvel - rehabilitálták. A Legfelsőbb Bíróság – akárcsak az 1956-os forradalom mártírjai esetében - kimondta, hogy a vádpontok és az ítélet törvénysértők, és hatályon kívül helyezte ezeket.

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]


Elődje:
A Magyar Köztársaság elnöke
1946–48
Az I. és II. Magyar Népköztársaság címere (1918–19, 1946–48)
Utódja:
Szakasits Árpád
Elődje:
Dálnoki Miklós Béla
Magyarország miniszterelnöke
1945–1946
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Nagy Ferenc