Domszky Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Domszky Pál
Emléktáblája Kemencén
Emléktáblája Kemencén
Született 1903. május 17.
Herencsvölgy
Elhunyt 1974. október 17. (71 évesen)
Budapest
Foglalkozása történész

Domszky Pál (Herencsvölgy, 1903. május 17.Budapest, 1974. október 17.) történész.

Élete[szerkesztés]

Domszky Pál a magyar-lengyel történelmi, irodalmi, kulturális, genealógiai kapcsolatok kiemelkedő kutatója volt. 1903. május 17-én született a felvidéki Herencsvölgyön (Hriňová). Ősi lengyel családból származik. Egyik őse – Władysław Dąmbski – Sobieski János lengyel király 1684. évi bécsi hadjárata során esett el, egy másik, Nikodem Dąmbski az 1848/49-es magyarországi lengyel légió tisztjeként harcolt az isaszegi csatában.

A család az első világháborút követően Budapesten telepedett le. Domszky Pál Kőbányán járt gimnáziumba, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, később a párizsi Sorbonne-on folytatta tanulmányait. Orvosnak készült, jogot végzett, végül történész lett. Budapesti egyetemista évei során a Magyar-Lengyel Főiskolai és Diákszövetség megalapítója és vezetőségi tagja volt. Lengyel vonatkozású történelmi, kulturális és családkutatási tevékenysége is ezekben az években kezdődött. 1929-ben a Bem József hamvait a törökországi Aleppóból lengyelországi szülőhelyére Tarnówba hazaszállító Magyar Országos Bem Bizottság titkára. Kezdeményezője az esztergomi Sobieski-emlékmű felállításának.

Magyar-lengyel genealógiai kutatásai kapcsán 1933-ban Lengyelországba költözik, ahol 1935-ben házasságot köt Anna Dąmbskával, egy ősi lengyel nemesi család sarjával. Domszky Pál a háború éveiben maga köré gyűjti a Lengyelországban élő magyarokat. A Harmadik Birodalomhoz csatolt tartományban, az ún. Lengyel Főkormányzóságban megszervezi a Magyar Szövetséget, amelynek Varsón kívül Krakkóban és Lwówban is működött csoportja.

Domszky Pál 1939. szeptember 15-e, a varsói magyar diplomáciai külképviselet tevékenységének beszüntetése után felveszi a kapcsolatot a berlini magyar követséggel, és ő látja el a megszállt Lengyelországban élő magyarok képviseletét. Konzulként működik, állampolgársági, visszahonosítási, hagyatéki ügyeket intéz, tevékenysége azonban messze meghaladja a szokásos konzuli munkát. A Magyar Szövetség tagjainak magyar címeres, német nyelvű igazolványokat ad, amelyek védelmet, viszonylag szabad mozgást és élelmiszerjegyhez való jogosultságot biztosítanak. Ha kell, útleveleket szerez, a leginkább rászorulóknak pénzbeli támogatást nyújt, fajra, felekezetre, származásra való tekintet nélkül. Boltot nyit a varsói Wielka utcában, amely konspirációs célokat is szolgál.

A Magyar Szövetség és a lengyelországi magyar kolónia vezetőjeként Domszky kapcsolatot tart a német megszállás ellen küzdő lengyel Honi Hadsereg (Armia Krajowa) főparancsnokságával. A Varsó környékén szolgálatot teljesítő magyar hadtest parancsnokságával fenntartott kapcsolatai révén fegyvereket szerez a varsói felkelőknek. A legnagyobb veszélyben lévő lengyeleket Magyarországra menekíti. Adományokkal támogatja a Varsóban állomásozó magyar honvédeket, a Vöröskereszt segítségével gyógyszert szállít egy varsói kórháznak.

Családját 1944 januárjában Budapestre küldi, ő maga 1944 nyarán tér vissza Magyarországra. Budapest ostromát a Zichy Géza utca egyik villájában éli át, ahol zsidó származású családokat bújtat az oda telepedett német tisztek elől.

1945-ben, a háború befejezése után vidékre költözik. A Nógrád megyei Szügyön és Balassagyarmaton lakik, ahol a Magyar Állami Erdőgazdaság dolgozója. Később a Börzsönyi Állami Erdőgazdasághoz kerül, Perőcsénybe, majd Kemencére. Fatelepkezelő, majd bérelszámoló. Ismert és nagyon népszerű ember volt, népművelő, a falu könyvtárának, művelődési házának vezetője, valamint a Helytörténeti Múzeum megalapítója.

1964-ben Budapestre költözik, a fővárosban tagja és alelnöke a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesületnek. Rendszeres látogatója, gyakori vendége a Lengyel Kulturális Intézetnek.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc magyar és lengyel résztvevőinek sorsát kutatva tagja lett az isaszegi Múzeumbarátok Köre Elnökségének és a Falumúzeum adattári munkaközösségének. Részt vett az Isaszegen 1972-ben rendezett Magyar–Lengyel Történelmi Napok megszervezésében, egyik kezdeményezője volt a Lengyel Légió és Wysocki József honvéd tábornok tiszteletére emléktáblák elhelyezésének a községháza falán és a református templom homlokzatán.

Halála után, 1976-ban valósult meg az isaszegi Falumúzeum alapítójával közösen tett javaslata is, melynek eredményeként a Lengyel Légió megalakulásának színhelyén, a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében Wysocki mellszobor felállítására került sor.

1974-ben Budapesten hunyt el.

Emlékezete[szerkesztés]

1996. április 6-án Isaszegen, abban a helységben, ahol 1849-ben ugyanezen a napon a magyar honvédek a lengyel légió támogatásával győztes csatát vívtak, a Múzeum falán táblát állítottak Domszky Pál emlékére. Ugyanezen a napon a településen emlékkiállítás nyílt, amelynek mottója gyakran mondott szavai voltak: „Tudjátok jól, amíg élek, minden lengyel dolgot támogatok és pártolok.”

1998. október 19-én Varsó belvárosában, a Marszałkowska és a Nowogrodzka utca sarkán kétnyelvű emléktáblát avattak fel. A tábla szövege: Ezen a helyen állt az a ház, amelyben a hitleri megszállás éveiben lakott Domszky Pál (1903-1974). Magyarnak született, szívében lengyel volt. A lengyelországi Magyar Szövetség elnöke, a lengyel-magyar kapcsolatok fáradhatatlan kutatója és ápolója, a háború alatt a lengyelek védelmezője és menedéke.

1999. augusztus 1-je, a varsói felkelés kitörésének 55. évfordulója alkalmából, Aleksander Kwaśniewski lengyel államfő Domszky Pálnak posztumusz a Lengyel Köztársaság Érdemrendje Tiszti Keresztjét adományozta a lengyel földalatti mozgalom segítéséért, a lengyel Honi Hadsereg fegyverekkel történő ellátásáért.

2002. május 25-én Kemence Község Önkormányzata kezdeményezésére az egykori Hont vármegye székházának falán állítottak emléktáblát a magyar-lengyel kapcsolatok kutatójának, aki az ötvenes és hatvanas években a kemencei művelődési ház és könyvtár vezetője, valamint a helytörténeti múzeum megalapítója volt.

2007. október 12-e óta nevét a kemencei erdészet egyik erdészháza viseli.

Források[szerkesztés]

Joanna Prosińska-Giersz: Hrabianka Anna z Żabna (Adam Marszałek Kiadó, Toruń 2007)

Külső hivatkozások[szerkesztés]