Ugrás a tartalomhoz

Dalnoky Viktor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dalnoky Viktor
Született1866. június 20.
Nagyvárad
Elhunyt1955. február 13. (88 évesen)[1]
Budapest VIII. kerülete
Állampolgárságamagyar
SzüleiDalnokiné Konti Fáni
Dalnoki Béni
Foglalkozása
KitüntetéseiSignum Laudis
Zenei pályafutása
Műfajokopera, operett, pantomim
Hangszerénekhang
Hangbariton
A Wikimédia Commons tartalmaz Dalnoky Viktor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Dalnoky Viktor, született Dalnoki Győző Emil, névváltozat: Dálnoki (Nagyvárad, 1866. június 20.Budapest, 1955. február 13.)[2] operaénekes (bariton) és -rendező, fogorvos. Dalnoki Béni tenorista és Conti Fáni alténekesnő fia.

Élete

[szerkesztés]

Színházi családból származván és az orvosi pálya iránt is vonzódva, nem tudott a kettő között dönteni, egész életében mindkettőt párhuzamosan művelte.

Budapesten, Bécsben és Berlinben végezte az orvosegyetemet. Az osztrák fővárosban volt kezdő fogdoktor, kezelte a császári család tagjait is, s mellette képezte hangját.

Színpadi pályája 1900-ban Pozsonyban indult, a következő évben Budapestre jött, és a Népszínház, majd a Magyar Színház művésze volt, főként operettekben szerepelt. 1901. május 5-én Budapesten, a Ferencvárosban feleségül vette a bécsi születésű Lorzia Auguszta Eleonóra Borbálát.[3]

Egykori lakhelye, a Gomperz-palota

1902-ben néhány hónapra a bécsi Udvari Opera tagja lett. 1903 elején szerződtette a Magyar Királyi Operaház, melynek szülei megnyitása óta tagjai voltak. Édesanyja 1908-ban egy olyan Nürnbergi mesterdalnokok-előadás közben halt meg, amiben Dalnoky Viktor Sixtus Beckmessert alakította. Az első világháborút – számos kitüntetést szerezve – ezredorvosként küzdötte végig. A Tanácsköztársaság utáni operaházi konszolidáció idején, 1919. szeptember 16-án nevezték ki rendezőnek, egy évadra. 1928-ban nyugdíjazta énekesként a dalszínház, ekkor a Városi Színház főrendezője lett egészen 1930-ig. (1922 és '24 között már rendszeresen vendégszerepelt itt.)

1930. február 28-án újraházasodott: Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette a nála 28 évvel fiatalabb Nemes Rozáliát.[4]

Közvetlenül az Operaház mellett, a Gomperz-palotában (VI. kerület, Andrássy út 20.) lakott.

Személyiségéhez a buffó szerepek álltak a legközelebb. Vidám történeteivel gyakori szereplője volt a színházi és bulvárlapoknak. 1955-ben halt meg. Özvegye, Nemes Róza 15 évvel élte túl, 1970. november 16-án hunyt el.[5]

Szerepei

[szerkesztés]

Rendezései

[szerkesztés]

Írásai

[szerkesztés]
  • Szép emlékek nagyon szép időkből (Magyar Fogorvosok Lapja, 1932)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]