Daniel Auber

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Daniel Auber
D-F-E Auber.jpg
Életrajzi adatok
Született 1782. január 29.
 Franciaország
Caen
Származás francia
Elhunyt 1871. május 12.
(89 évesen)
 Franciaország
Párizs
Sírhely Père-Lachaise temető
Pályafutás
Műfajok opera, klasszikus zene
Hangszer zongora
Díjak Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje
A művészetek és a tudományok érdemrendje
Tevékenység zeneszerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Auber témájú médiaállományokat.

Daniel Auber, pontosabban Daniel-François-Esprit Auber (Caen, 1782. január 29.Párizs, 1871. május 12.) francia zeneszerző, a 19. századi francia vígopera egyik legjelesebb képviselője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Atyja párizsi műkereskedő volt. Kamaszkorát Angliában töltötte, ahol kereskedőnek készült. 1804-ben visszaköltözött Párizsba, és pályát változtatott: zeneszerző lett.

1806-ban lépett be az „Apolló gyermekei” társaságba. Hangszeres művei közül négy gordonkaversenye, Mazas-nak ajánlott hegedűversenye (1808) és zongoratriója említendő. Írt egy misét is; később ebből illesztette A portici némába az Esz-dúr imát vegyes karra a cappella. Operaszerzőként 1805-ben mutatkozott be. Előbb Boieldieu-nél tanult, majd Cherubini – miután meghallgatta első két operáját – maga mellé vette az ifjú tehetséget, hogy kitanítsa a zeneszerzés fortélyaira. Auber az 1820-as évek elején kamatoztatta a tanultakat, miután első dalműveinek lanyha fogadtatásán okulva Rossini modorát kezdte utánozni. Ekkor érte el első igazi sikereit. Hamarosan tartós együttműködést alakított ki Eugène Scribe-bel: vígoperáinak többségét az ő librettóira írta.

Hírneve gyorsan nőtt, és művészete az 1820-as évek második felében érte el csúcspontját: A portici néma című művét a francia nagyopera egyik prototípusának tekintik.

  • 1829-ben az Institut National de Musique tagjává választották;
  • 1842-ben a Conservatoire igazgatójává,
  • 1857-ben III. Napóleon udvari karmesterévé nevezték ki.
  • A párizsi opera igazgatójának posztját nem fogadta el, mert úgy érezte, elvenné az idejét a zeneszerzéstől.

Ő írta az 1862-es londoni világkiállítást megnyitó zeneművet. Utolsó operáját 1869-ben mutatták be.

Operái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenéje kivételesen dallamos, szellemes, többnyire vigan lüktető, szükség szerint pajkos vagy drámai. Hangszerelése finom. Negyvenegy operát írt:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Auber témájú médiaállományokat.