DNS-replikáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A DNS replikációja. A kettős hélix széttekeredik és mindkét szál templátként szolgál egy új szál számára

A DNS-replikáció vagy DNS-másolás az a folyamat, aminek eredményeképpen az eredeti dezoxiribonukleinsav alapján két, egymással azonos molekula keletkezik. A DNS-replikáció minden élőlényben lezajlik, ez az öröklődés alapját biztosító biológiai folyamat. A DNS két szálból áll, ezek a másolás során szétválnak és rajtuk, bázissorrendjüket templátnak használva enzimek új, komplementer (kiegészítő) szálat szintetizálnak. Ez az úgynevezett szemikonzervatív modell, amikor az utódmolekulák félig a kiindulási DNS-ből állnak. A másolás pontosságát szintén enzimek ellenőrzik.[1][2]

A sejten belül a replikáció nem a DNS-molekula végén, hanem bizonyos köztes pontokon, az origókban kezdődik.[3] A szétcsavarodó szálak és a rajtuk szintetizálódó új fonalak hozzák létre a replikációs villát. Az új szál szintézisét a DNS-polimeráz enzim végzi.

A DNS-replikáció kémcsőben, sejten kívül is elvégezhető. Ismert szekvenciájú DNS-mintát enzimek és szükséges vegyületek hozzáadásával sokszorosan le lehet másolni, ez szolgál alapul a polimeráz láncreakció metodikájának, amelyet általánosan használnak kórokozók detektálására, az igazságügyi orvostanban, a kutatásban és egyéb területeken

A DNS szerkezete[szerkesztés]

A DNS többnyire kettős szálú struktúrába rendeződik, ahol a szálak spirálisan egymás köré csavarodnak, ez az ún. kettős hélix. Az egyes szálak egymás után sorakozó nukleotidokból állnak. A nukleotidok egy dezoxiribóz cukormolekulából, egy foszfátcsoportból és egy nukleobázisból tevődnek össze. A DNS-ben négyféle nukleotid lehet, a nukleobázisuk alapján: az adenozin (bázisa az adenin), citidin (citozin), guanidin (guanin) és timidin (timin), melyeknek általánosan elterjedt rövidítése az A, C, G és T. Az adenin és a guanin purinbázis, míg a citozin és a timin pirimidin. A nukleotidok foszfát és cukorcsoportjai egymáshoz kapcsolódva alkotják a DNS-szál gerincét, amelyről oldalt lelógnak a bázisok. Két szál bázisai egymással hidrogénkötéseket tudnak létesíteni, bázispárokat hozva létre. Az adenin csak timinnel (két hidrogénkötés), míg a guanin csak citozinnal (három hidrogénkötés, ezért ez erősebb mint az A-T pár) képes összekapcsolódni. Emiatt a szétválasztott szálak egymás kiegészítői (komplementerei) és bármelyik alapul szolgálhat a másik szál szintéziséhez (egymás templátjai).

A DNS-szálaknak irányultsága van. A nukleotidok dezoxiribózához két foszfátcsoport kapcsolódik, egyik a 3., a másik az 5. szénatomhoz. Aszerint, hogy melyik foszfát van közelebb a végéhez, beszélünk 3' és 5' végről. A DNS másolása, leolvasása a biológiai rendszerekben mindig 5'->3' irányban történik, ezért a nukleotidok egymásutánját, szekvenciáját is ebben az irányban adják meg. A DNS két szála fordított irányultságú, egyikük 5'-3', míg a másik 3'-5' irányban áll.[4]

A DNS-polimeráz[szerkesztés]

A DNS-polimeráz nukleotidokat ad az új szál 3' végéhez.[5] Hibás párosítás esetén a beépített hibajavító mechanizmus eltávolítja az utolsó nukleotidot és ezután folytatódik a szál meghosszabbítása

A DNS-polimeráz nem egy konkrét enzim, hanem egy enzimcsalád, mely tagjainak feladata a DNS másolása.[6] Ők maguk nem képesek új szál szintézisét elkezdeni a régin, hanem csak a meglévő második szálat tudják hosszabbítani, ezért a kezdéshez egy rövid, egyszálú DNS-re vagy RNS-re, az úgynevezett primerre (ejtsd prájmer) van szükségük, amely a templáthoz kapcsolódva kis szakaszon kétszálú szerkezetet hoz létre, amelyet az enzim hosszabbíthat.

Az enzim az új DNS-szál 3' végéhez foszfodiészter kötéssel kapcsol új nukleotidokat, a régi szál bázissorrendjének megfelelően. Ehhez nukleozid-trifoszfátokat használ fel amelyekben a bázishoz és cukorhoz három foszfátcsoport csatlakozik nagyenergiájú kötéssel. Az enzim erről lehasít egy pirofoszfátot és a felszabaduló energia felhasználásával létrehozza a foszfodiészter kötést a keletkező nukleotid (nukleotid a bázis-cukor-foszfát hármas elnevezése) foszfátcsoportja és a DNS-szál 3' végének dezoxiribóza között. A felbomló nagyenergiájú kötés miatt a reakció gyakorlatilag irreverzibilis.

A DNS-polimeráz igen pontosan dolgozik, alapműködése során csak minden tízmilliomodik bázisnál téved.[7] Emellett azonban hibaészlelő és -javító aktivitással is rendelkezik: a szál végéről eltávolítja az észlelt hibás nukleotidot, majd folytatja annak hosszabbítását. Ezenkívül a replikáció után egy másik javítómechanizmus is leellenőrzi a másolás hűségét és képes különbséget tenni a régi és az újonnan készült szál között. Összességében a DNS-replikáció hibarátája mindössze egy tévedés minden egymilliárd beépített bázisban.[7]

Az élő sejtben zajló DNS-replikáció sebességét E. coli baktériumot fertőző T4 fág esetében határozták meg először.[8] A vírus DNS-polimeráza 749 nukleotidot épített be másodpercenként és ennek során minden százhetvenmilliomodiknál ejtett hibát.[9] A DNS másolása meglepően gyorsnak és pontosnak tekinthető.

A replikáció folyamata[szerkesztés]

A replikáció három fázisból áll: kezdés (iniciáció), szálhosszabbítás (elongáció) és befejezés (termináció).

Iniciáció[szerkesztés]

A pre-replikációs komplex kialakulása

A sejt osztódása előtt annak DNS-tartalma megkettőződik.[10] A folyamat bizonyos pontokon, az ún. replikációs origóknál indul, amelyekhez hozzákötődnek az iniciátor fehérjék.[3] Escherichia coli esetében az iniciátor a DnaA, míg élesztőben az origófelismerő komplex.[11] Az iniciátorok által felismert régiók többnyire A és T bázisokban gazdagok, mert két hidrogénkötésüket könnyebb felbontani, mint a G és C három kötését.[12] Ha sikeresen megkötötték a DNS-t, egyéb proteinek segítségével létrehozzák a pre-replikációs komplexet, amely szétcsavarja a DNS egymás köré tekeredő szálait és ún. replikációs buborék keletkezik.

Elongáció[szerkesztés]

A DNA-polimeráznak egy szabad 3' OH-csoportra van szüksége a feladata elvégzéséhez, vagyis az új szál 5'-3' irányban készül és ennek megfelelően a templátszálon 3'-5' irányban halad a másolóenzim. A szintézis mechanizmusát illetően négy változat ismert:

Ezek közül az első a messze legelterjedtebb és legjobban feltárt mechanizmus. Ennek során, miután a dupla hélix két szála elvált egymástól, a primáz enzim RNS-primert készít rajtuk. A vezető szálon (lásd lejjebb) egy primer készül, melyet folyamatosan, hosszasan hosszabbít meg a DNS-polimeráz, míg a követő szálra több primer szintetizálódik, melyek a következő primerig egészülnek ki, így jönnek létre az Okazaki-fragmentumok. A primerek egy RN-áz távolítja el, és a helyükön maradó réseket egy másik DNS-polimeráz (nem az, amelyik a szálhosszabbítást végzi) betölti. Ez nem képes kovalensen összekötni az általa szintetizált rövid DNS-szakaszt a korábban készült hosszú szállal, ezt a feladatot a ligáz enzim látja el, amely révén a replikáció befejeződik és végeredményül hosszú, folyamatos, kétszálú DNS jön létre.

A baktériumok és eukarióták/archeák által használt primáz jelentősen különbözik egymástól. A bakteriális primáz a DnaG családba tartozik, szerkezetileg a topoizomeráz Ia és II, egyes nukleázok és DNS-javító enzimek rokona. Az eukarióta primáz viszont egészen más szerkezetű, leginkább a vírusok RNS-függő RNS-polimerázára, a reverz transzkriptázra, a ciklikus nukleotidokat készítő ciklázra és egyes DNS-polimerázokra hasonlít.[13]

A DNS replikációját többféle polimeráz végzi. E. coliban a gyors működésű DNS-polimeráz III (Pol III) végzi a szálhosszabbítást, míg a DNS-polimeráz I (Pol I) feladata az RNS-primerek lebontása és helyének DNS-sel való betöltése. A Pol I lassan (jóval lassabban, mint a Pol III) végighalad az RNS-DNS hibriden, maga előtt bontja az RNS-t, maga mögött pedig annak helyére dezoxiribóz-tartalmú nukleotidokat épít be. Eukariótákban a lassú Pol α segít a replikáció beindításában, míg a gyors szálhosszabbítók a Pol δ és Pol ε enzimek.

A DNS-szintézis előrehaladtával a buborék két oldalán folytatódik az eredeti kettős hélix szétcsavarása és mindkét végen ún. replikációs villa halad. A baktériumok kör alakú genomjában csak egy origó található és az előrehaladó replikációs formációt théta-struktúrának nevezik (a görög θ betű nyomán, amire alakja emlékeztet). Ezzel ellentétben az eukarióták kromoszómái lineárisak és rajtuk több replkációs origó is található.[14]

A replikációs villa[szerkesztés]

A replikációs villa szerkezete
a: templát, b: vezető szál, c: követő szál, d: replikációs villa, e: primer, f: Okazaki-fragmentumok
A replikációs villa enzimjei

Ahogyan a helikázok széttekerik a DNS két szálát és rajtuk folyik az új szálak szintézise, kétágú alakzat jön létre, a replikációs villa. Az egyik ág a vezető szál, a másik pedig a követő szál. Mivel a DNS-szintézis csak 5'-3' irányba történhet és a szálak egymással ellentétes orientációjúak, valahogyan meg kell oldani a fordított állású lánc replikációját.

A vezető szál annak a DNS-láncnak a neve, amelyen a replikáció iránya egybeesik a replikációs villa haladásának (vagyis a kettős hélix széttekerésének) irányával. A polimeráz ezen a szálon folyamatosan tudja olvasni a templátot és annak alapján megszakítás nélkül hosszabbítja az új láncot. Az enzim prokariótákban a Pol III, élesztőben pedig feltehetően a Pol ε.[7][15] Emberi sejtekben a vezető szál polimeráza a Pol ε, a követő szálé a Pol δ, a mitokondriumokban pedig a Pol γ[16] A Pol ε szükség esetén helyettesíteni tudja a Pol δ-át.[17]

A követő szál az, amelyiken a szintézis iránya ellentétes a replikációs villa haladásával. Ezért itt az új szál rövid szakaszokban, úgynevezett Okazaki-fragmentumokban készül. A replikáció ugyanúgy rövid RNS-primerrel kezdődik, amit később eltávolítanak és a fragmentumokat a ligázok összekapcsolják. Az Okazaki-fragmentumok baktériumokban 1000-2000 bázis, míg eukariótákban csak 100-200 bázis hosszúságúak.

Eukariótákban a primáz a Pol α enzimkomplex része.[18] A fragmentumok hosszabbítását a Pol III (prokariótákban) vagy a Pol δ/Pol ε (eukariótákban) végzi. Az RNS-primert eukarióta sejtekben szintén a Pol δ távolítja el.[19] Baktériumokban az utóbbit a Pol I végzi.

Amikor a helikáz szétcsavarja a kétszálú DNS-t, az előtte lévő hélix-szakasz forogni kényszerül és rövid időn belül akkora torziós feszültség gyülemlik fel benne, ami megállítaná a replikációs villa előrehaladását.[20] Ezt elkerülendő, a topoizomeráz enzimek időnként eltörik, majd újból összekötik a dupla spirált; sőt ezt nem csak meglévő feszültség esetén teszik meg, hanem előre negatív másodlagos struktúrába csavarják azt.

A csupasz egyszálú DNS hajlamos másodlagos struktúrákba rendeződni, amelyek zavarják a DNS-polimeráz működését. Ennek elkerülése érdekében speciális proteinek kötődnek hozzá, amelyek meggátolják a másodlagos hurkok kialakulását a második szál elkészültéig.[21] Az egyszálú DNS-molekulát kapocsproteinek is körülveszik, amelyek belső üregében az lánc kényelmesen tud siklani és amelyekbe a DNS-polimeráz bele tud kapaszkodni, felgyorsítva a replikációt. Amikor a polimeráz eléri a templát végét vagy kettős szálat észlel maga előtt, a kapocs egy konformációs változás következtében leválik[2]:274-5.

A replikációs villán összegyűlt különböző funkciójú enzimek és struktúrproteinek alkotják a repliszómát. Ennek fontosabb alkotóelemei a következők:[22]

Enzim Szerepe a replikációban
Helikáz Szétcsavarja a DNS kettős spiráljának szálait a replikációs villánál
DNS-polimeráz Az egyszálú DNS nukleotidsorrendje alapján 5'-3' irányban második szálat szintetizál. Ezenkívül hibaellenőrzést és -javítást is végez. A sejten belül többféle polimeráz létezik, mindegyik a maga külön feladatával
DNS-kapocs Az a protein, amely megakadályozza a DNS-polimeráz leválását a DNS-ről
Egyszálú DNS-kötő fehérjék A replikációs villa egyszálú DNS-hez kötve megakadályozzák a kettős spirál és a másodlagos struktúrák újraformálódását és a szálak térbeli eltávolításával gyorsítják a replikáció sebességét
Topoizomeráz Megszüntetik a kettős spirál másodlagosan felcsavart szerkezetét
DNS-giráz Más néven topoizomeráz II. Enyhítik a torziós feszültséget a DNS-spirálban
DNS-ligáz Összeköti a DNS-szálak végeit (például az Okazaki-fragmentumokat).
Primáz A szintézis elkezdéséhez szolgáltat kezdőpontot a polimeráz számára
Telomeráz Az eukarióta kromoszómák végén található telomerekhez ad ismétlődő rövid szekvenciákat, ezáltal a sokszor osztódó őssejtek élettartamát meghosszabbítja[23]

Termináció[szerkesztés]

Az eukarióta kromoszómán több ponton kezdődik a másolás, majd amikor a replikációs villa eléri a következő szakasz kezdetét, a polimeráz különösebb szabályozás nélkül leválik a kettős spirálról. A lineáris kromoszómák legvégét azonban nem tudják elérni és a másolást annak közelében, az ismétlődő szakaszokat tartalmazó telomer régióban abbahagyják. Emiatt az új szálak mindig rövidebbek valamivel a kiindulási DNS-szálnál. A testi sejtek a DNS-vesztés miatt csak bizonyos számú osztódást képesek elvégezni, ez az ún. Hayflick-korlát. Az ivarsejtekben a telomeráz enzim újabb rövid, ismétlődő szakaszokat illeszt a kromoszóma végére, így kerülik meg a korlátot. A telomeráz mutáció következtében testi sejtekben is aktiválódhat, ami könnyen tumor kialakulásához vezethet, sőt a rosszindulatú rákos elváltozás egyik előfeltétele.

A baktériumok kör alakú kromoszómáin a másolás akkor ér véget, amikor az origóval ellentétes oldalon a két replikációs villa találkozik. E. coli-ban ezen a helyen egy terminációs szekvencia található; ehhez a Tus-protein köt, amely meggátolja a helikáz működését, így a villák mindig a terminációs régióban találkoznak.[24]

Szabályozás[szerkesztés]

Eukarióta sejtciklus

Az eukarióták esetében a DNS-replikáció a sejtciklushoz kötött. A sejt növekedése és osztódása során különböző fázisokon megy át; a DNS másolása az S (szintézis) fázisban zajlik le. A sejtciklus előrehaladása és a fázisváltás ún. ellenőrző pontok révén történik, ezeket a ciklin és ciklin-függő kináz proteinek szabályozzák.[25]

A DNS-replikációja (és az azt követő osztódás) a G1/S ellenőrzőpont állapotától függ. Azok a sejtek, amelyek megállnak ennél a pontnál G0 fázisban maradnak és nem másolják DNS-üket.

A mitokondriumok és kloroplasztiszok osztódása és DNS-másolása nem függ a sejtciklustól.

A baktériumok többsége nem meghatározott szakaszokra oszló sejtciklus során osztódik és folyamatosan másolhatja a DNS-ét. Bőséges táplálék és gyors növekedés esetén az egymás követő DNS-replikációk miatt több genom is felhalmozódhat a sejtben.[26] A legjobban ismert baktériumban, az E. coli-ban a DNS másolását több mechanizmus is szabályozza, mint például az hemimetilált origó (az egyik DNS-szálhoz való metilcsoport-kapcsolás), az ATP/ADP arány vagy a DnaA protein mennyisége. Valamennyi az iniciátorok origóhoz való hozzáférését gátolja.

Az E. coli vírusgátló restrikciós rendszere metilálja a saját GATC nukleotidszekvenciákat (mindkét szálon, lévén a GATC palindrom szekvencia). A replikáció után értelemszerűen csak a régi szál metilált, és ezt a hemi-(félig)metilált szakaszt felismeri a SeqA protein, amely hozzáköt és megakadályozza az újabb replikációt. Az iniciációt végző DnaA önmagában is nehezebben köti a hemimetilált DNS-t.[27]

Bőséges táplálék esetén az ATP szintje megemelkedik és ha a sejt bizonyos méretet elért, megindítja az osztódást megelőző DNS-másolást. ATP és az ADP egymással verseng a DnaA egyik kötőhelyéért és a létrejövő DnaA-ATP komplex képes iniciálni a replikációt. A DnaA fehérjemolekulák száma is limitáló lehet; minden replikáció után újabb origók, újabb kötőhelyek jönnek létre a számára és a kritikus mennyiség elérésére újabb DnaA proteinek szintézisére van szükség.

A polimeráz láncreakció[szerkesztés]

Bár a sejtekben a DNS-replikáció sok enzim koordinált és szabályozott munkáját igénylő folyamat, leegyszerűsített formában kémcsőben is gyorsan végbemegy. Ezt használják ki a polimeráz láncreakció során. A kiindulási DNS-hez kész primereket (rövid, egyszálú DNS-szakaszokat, amelyek felismerik a templát bizonyos szakaszait és hozzákötődnek), nukleozid-tifoszfátokat és hőálló DNS-polimerázt adnak. A helikázokat magas hőmérséklettel pótolják, amelyen a DNS két szála elválik egymástól. Miután hagyták a polimerázt dolgozni egy ideig, a reakcióelegyet újból felmelegítik és szétválasztják egymástól az újonnan készült szálakat is, amelyek a lehűtés után maguk is primerkötőhellyé válnak. Minden ciklusban megduplázódik a primerek által közrefogott DNS-szekvencia és néhány tíz ciklus után a nagyon kis mennyiségben jelen lévő DNS-szakasz (például egy kórokozó vagy igazságügyi orvostani minta) könnyen kimutathatóvá válik.[28]

References[szerkesztés]

  1. Imperfect DNA replication results in mutations. Berg JM, Tymoczko JL, Stryer L, Clarke ND. Chapter 27: DNA Replication, Recombination, and Repair, Biochemistry. W.H. Freeman and Company (2002). ISBN 0-7167-3051-0 
  2. ^ a b Alberts B, Johnson A, Lewis J, Raff M, Roberts K, Walter P. Chapter 5: DNA Replication, Repair, and Recombination, Molecular Biology of the Cell. Garland Science (2002). ISBN 0-8153-3218-1 
  3. ^ a b Berg JM, Tymoczko JL, Stryer L, Clarke ND. Chapter 27, Section 4: DNA Replication of Both Strands Proceeds Rapidly from Specific Start Sites, Biochemistry. W.H. Freeman and Company (2002). ISBN 0-7167-3051-0 
  4. Alberts, B., et al., Molecular Biology of the Cell, Garland Science, 4th ed., 2002, pp. 238–240 ISBN 0815332181
  5. Allison, Lizabeth A. Fundamental Molecular Biology. Blackwell Publishing. 2007. p.112 ISBN 978-1-4051-0379-4
  6. Berg JM, Tymoczko JL, Stryer L, Clarke ND. Biochemistry. W.H. Freeman and Company (2002). ISBN 0-7167-3051-0  Chapter 27, Section 2: DNA Polymerases Require a Template and a Primer
  7. ^ a b c McCulloch SD, Kunkel TA (2008. január 1.). „The fidelity of DNA synthesis by eukaryotic replicative and translesion synthesis polymerases”. Cell Research 18 (1), 148–61. o. DOI:10.1038/cr.2008.4. PMID 18166979.  
  8. McCarthy D, Minner C, Bernstein H, Bernstein C (1976). „DNA elongation rates and growing point distributions of wild-type phage T4 and a DNA-delay amber mutant”. J Mol Biol 106 (4), 963–81. o. DOI:10.1016/0022-2836(76)90346-6. PMID 789903.  
  9. Drake JW (1970) The Molecular Basis of Mutation. Holden-Day, San Francisco ISBN 0816224501 ISBN 9780816224500
  10. Alberts B, Johnson A, Lewis J, Raff M, Roberts K, Walter P. Molecular Biology of the Cell. Garland Science (2002). ISBN 0-8153-3218-1  Chapter 5: DNA Replication Mechanisms
  11. Weigel C, Schmidt A, Rückert B, Lurz R, Messer W (1997. november 1.). „DnaA protein binding to individual DnaA boxes in the Escherichia coli replication origin, oriC”. The EMBO Journal 16 (21), 6574–83. o. DOI:10.1093/emboj/16.21.6574. PMID 9351837.  
  12. Lodish H, Berk A, Zipursky LS, Matsudaira P, Baltimore D, Darnell J. Molecular Cell Biology. W. H. Freeman and Company (2000). ISBN 0-7167-3136-3 12.1. General Features of Chromosomal Replication: Three Common Features of Replication Origins
  13. (2001. július 1.) „DNA Primases”. Annual Review of Biochemistry 70, 39–80. o. DOI:10.1146/annurev.biochem.70.1.39. PMID 11395402.  
  14. Huberman JA, Riggs AD (1968). „On the mechanism of DNA replication in mammalian chromosomes”. J Mol Biol 32 (2), 327–341. o. DOI:10.1016/0022-2836(68)90013-2. PMID 5689363.  
  15. Pursell, Z.F. (2007). „Yeast DNA Polymerase ε Participates in Leading-Strand DNA Replication”. Science 317 (5834), 127–130. o. DOI:10.1126/science.1144067. PMID 17615360.  
  16. Kunkel, Thomas (2011. október 1.). „Balancing eukaryotic replication asymmetry with replication fidelity”. Current Opinions in Chemical Biology 15 (5), 620–626. o. DOI:10.1016/j.cbpa.2011.07.025.  
  17. Hansen, Barbara. Biochemistry and Medical Genetics: Lecture Notes. Kaplan Medical, 21. o (2011) 
  18. Elizabeth R. Barry; Stephen D. Bell (2006. december 1.). „DNA Replication in the Archaea”. Microbiology and Molecular Biology Reviews 70 (4), 876–887. o. DOI:10.1128/MMBR.00029-06. PMID 17158702.  
  19. Distinguishing the pathways of primer removal during Eukaryotic Okazaki fragment maturation Contributor Author Rossi, Marie Louise. Date Accessioned: 2009-02-23T17:05:09Z. Date Available: 2009-02-23T17:05:09Z. Date Issued: 2009-02-23T17:05:09Z. Identifier Uri: http://hdl.handle.net/1802/6537. Description: Dr. Robert A. Bambara, Faculty Advisor. Thesis (PhD) – School of Medicine and Dentistry, University of Rochester. UR only until January 2010. UR only until January 2010.
  20. Alberts B, Johnson A, Lewis J, Raff M, Roberts K, Walter P. Molecular Biology of the Cell. Garland Science (2002). ISBN 0-8153-3218-1  DNA Replication Mechanisms: DNA Topoisomerases Prevent DNA Tangling During Replication
  21. Alberts B, Johnson A, Lewis J, Raff M, Roberts K, Walter P. Molecular Biology of the Cell. Garland Science (2002). ISBN 0-8153-3218-1  DNA Replication Mechanisms: Special Proteins Help to Open Up the DNA Double Helix in Front of the Replication Fork
  22. Griffiths A.J.F., Wessler S.R., Lewontin R.C., Carroll S.B.. Introduction to Genetic Analysis. W. H. Freeman and Company (2008). ISBN 0-7167-6887-9 [Chapter 7: DNA: Structure and Replication. pg 283–290]
  23. Will the Hayflick limit keep us from living forever?. (Hozzáférés: 2015. január 20.)
  24. TA Brown. Genomes. BIOS Scientific Publishers (2002). ISBN 1-85996-228-9 13.2.3. Termination of replication
  25. Alberts B, Johnson A, Lewis J, Raff M, Roberts K, Walter P. Molecular Biology of the Cell. Garland Science (2002). ISBN 0-8153-3218-1  Intracellular Control of Cell-Cycle Events: S-Phase Cyclin-Cdk Complexes (S-Cdks) Initiate DNA Replication Once Per Cycle
  26. Tobiason DM, Seifert HS (2006). „The Obligate Human Pathogen, Neisseria gonorrhoeae, Is Polyploid”. PLoS Biology 4 (6), e185. o. DOI:10.1371/journal.pbio.0040185. PMID 16719561.  
  27. Slater S, Wold S, Lu M, Boye E, Skarstad K, Kleckner N (1995. szeptember 1.). „E. coli SeqA protein binds oriC in two different methyl-modulated reactions appropriate to its roles in DNA replication initiation and origin sequestration”. Cell 82 (6), 927–36. o. DOI:10.1016/0092-8674(95)90272-4. PMID 7553853.  
  28. Saiki, RK (1988). „Primer-directed enzymatic amplification of DNA with a thermostable DNA polymerase”. Science 239 (4839), 487–91. o. DOI:10.1126/science.2448875. PMID 2448875.  

Ez a szócikk részben vagy egészben a DNA Replication című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.