Parvoviridae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Parvoviridae
A parvovírus B19 elektronmikroszkópos képe
A parvovírus B19 elektronmikroszkópos képe
Vírusbesorolás
Csoport: II. csoport
ssDNS vírusok
Rend: besorolatlan
Család: Parvoviridae
Nemzetségek

Densovirinae alcsalád

Parvovirinae alcsalád

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Parvoviridae témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Parvoviridae témájú kategóriát.

A Parvoviridae az egyszálú DNS-genommal rendelkező vírusok egyik családja; az ide tartozó fajok a parvovírusok.[1] A csoportban jelenleg 2 alcsalád, 13 nemzetség és 56 faj található.[2] A két alcsalád tagjai a gerinceseket (Parvovirinae), illetve a gerincteleneket (Densovirinae) fertőzik meg.

Az első ismert, emberi betegséget okozó faj a parvovírus B19 volt, amely a gyerekek ún. ötödik betegségéért (erythema infectiosum) felelős.

Szerkezete[szerkesztés]

A parvovírusok egy 20-30 nm átmérőjű, meglehetősen ellenálló, lipidburok nélküli fehérjekapsziddal rendelkeznek, amely kb. 5 ezer bázisból álló, egyszálú DNS-genomjukat védelmezi. A genom vége hajtűszerűen visszahajlik és telomerként védi a molekula végeit.[3][4][5] Ez a hajtű-struktúra a parvovírusok sajátsága és a másodlagos struktúra miatt megnehezíti a vírusok PCR-rel való detektálását.[6] A parvovírusok meglehetősen ellenállóak, a környezetbe kerülve akár hónapokig vagy évekig is fertőzőképesek maradnak.[7][8]

A család tagjainak T=1 szimmetriájú, ikozaéder formájú kapszidjuk van, amely 60 db, egyfajta fehérjéből (VP) álló alegységből tevődik össze. A család tagjainak egyedi tulajdonsága, hogy a kapszidfehérjének foszfolipáz-aktivitása van, vagyis képes lebontani a sejthártyát. A kísérletek szerint ezt a vírus akkor használja, miután endocitózissal bejutott a sejtbe: szétbontja vele az endoszóma membránját és bekerül a citoplazmába.[9][10]

Genom[szerkesztés]

A vírusgenom 4-6 ezer bázisból áll és a két végén 120-500 nukleotidnyi palindrom szekvenciák vannak, amelyek egymáshoz kapcsolódva stabilizálják a jellegzetes hajtűszerkezetet. Ezek a szekvenciák lehetnek azonosak vagy különbözőek a DNS-szál két végén. Az előbbi esetben a kapszidban lehet (+) és (-) szenzitású egyszálú DNS (a kettős spirál bármelyik szála); míg az utóbbi típusok döntően (-) szenzitású genomot csomagolnak be.

Minden parvovírusnak két nagy génje (nyílt leolvasási kerete) van: a nem-strukturális (vagy rep), amelyik a DNS-másolást elindító proteint kódolja; és a kapszidproteint kódoló VP vagy cap gén. Utóbbiról 2-6-féle, különböző hosszúságú fehérje készül. A Parvovirinae alcsalád tagjai 1-4 kis segédproteint is előállítanak, amelyek alig hasonlítanak egymásra és a különböző fajokban más-más a feladatuk. A legtöbb parvovírus ugyanabban az irányban és ugyanarról a szálról olvassa a génjeit. Kivétel a gerincteleneket fertőző Ambidensovirus, amely ambiszenz, vagyis a két gén más szálról kerül árírásra és irányultságuk is egymással szembemenő.[11]).

A replikációs fehérje (NS1) szekvenciaspecifikus endonukleáz és helikáz aktivitással rendelkezik.[12] Az NS1 indítja el és viszi tovább a kulcspontjain a DNS-másolás sajátos, a parvovírusokra jellemző "guruló hajtű" módszerét (a baktériumoknál és plazmidoknál szokásos "guruló kör" analógiájára)[13]

Életciklus[szerkesztés]

A virionak először oda kell tapadnia a gazdasejt felületéhez. A B19 vírus esetén a célsejt a vörösvérsejtek prekurzora, a receptor pedig a P-vércsoportrendszer felszíni antigénje. Ezután a virion endocitózissal bejut a sejt belsejébe, szétvágja az endószomát és a sejt belső transzportrendszerével eljut a sejtmag egy pórusához. A 18-26 nm-es vírus elég kicsi ahhoz, hogy teljes egészében átférjen a póruson, bár arra is van bizonyíték, hogy a kapszid még ez előtt némi konformációs változáson esik át.[14]

A sejtmagban az egyszálú vírusgenomot a sejt saját DNS-polimeráz enzimei kétszálúvá egészítik ki. A genomvégi hajtűk széttekerését és a behajló végek átvágását a virális NS1 végzi. Ezután a sejt enzimei mRNS-sé írják át a géneket. Mind az mRNS, mind a keletkező fehérjék utólagos módosításokon (előbbi splicingen, utóbbi foszforiláláson) mennek át. A kis nem-struktúrproteinek a génkifejeződést és vírusgenom másolását szabályozzák.[15] Az elkészült kapszidfehérjékből összeáll a kapszid, amibe helikáz enzim által szétcsavart, egyszálú DNS-genom kerül.[16]

Osztályozás[szerkesztés]

A Parvoviridae család két alcsaládra és azokon belül összesen 13 nemzetségre oszlik:

Az embert öt nemzetség tagjai képesek megfertőzni: a Bocaparvovirus (humán bocavírus 1–4), Dependoparvovirus (adeno-asszociált vírus 1–5), Erythroparvovirus (parvovírus B19), Protoparvovirus (bufavírus 1–2) és Tetraparvovirus (humán parvovírus 4 G1–3).

Források[szerkesztés]

  1. http://talk.ictvonline.org/files/ictv_official_taxonomy_updates_since_the_8th_report/m/vertebrate-official/4844.aspx
  2. Virus Taxonomy: 2014 Release. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
  3. Berns KI, Parrish CR. 2013. Parvoviridae. In Fields Virology, ed. DM Knipe, P Howley. Philadelphia: Lippincott Williams & Wilkins. 6th ed
  4. (2012) „Parvoviruses: structure and infection”. Future Virol 7 (3), 253–7. o. DOI:10.2217/fvl.12.12.  
  5. (2011) „AAV capsid structure and cell interactions”. Methods Mol.Biol. 807, 47–92. o. DOI:10.1007/978-1-61779-370-7_3. PMID 22034026.  
  6. (2012) „Establishment of a reverse genetics system for studying human bocavirus in human airway epithelia”. PLoS Pathog 8 (8), e1002899. o. DOI:10.1371/journal.ppat.1002899.  
  7. (2012) „Association of human bocavirus 1 infection with respiratory disease in childhood follow-up study, Finland”. Emerg. Infect. Dis. 18 (2), 264–71. o. DOI:10.3201/eid1802.111293. PMID 22305021.  
  8. (2013) „Feline panleukopenia virus: its interesting evolution and current problems in immunoprophylaxis against a serious pathogen”. Vet. Microbiol 165 (1–2), 29–32. o. DOI:10.1016/j.vetmic.2013.02.005. PMID 23561891.  
  9. (2001) „A viral phospholipase A2 (PLA2) is required for parvovirus infectivity”. Dev. Cell 1 (2), 291–302. o. DOI:10.1016/s1534-5807(01)00031-4. PMID 11702787.  
  10. (2005) „Parvoviral virions deploy a capsid-tethered lipolytic enzyme to breach the endosomal membrane during cell entry”. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 102 (47), 17148–53. o. DOI:10.1073/pnas.0508477102. PMID 16284249.  
  11. (2014) „The family Parvoviridae”. Arch. Virol 159 (5), 1239–1247. o. DOI:10.1007/s00705-013-1914-1. PMID 24212889.  
  12. (2004) „Structure of adeno-associated virus type 2 Rep40-ADP complex: insight into nucleotide recognition and catalysis by superfamily 3 helicases”. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 101 (34), 12455–60. o. DOI:10.1073/pnas.0403454101. PMID 15310852.  
  13. Rolling hairpin replication Viral Zone
  14. Carter, J., & Saunders, V. A. (2007). Virology: principles and applications. John Wiley & Sons; 141
  15. Carter, J., & Saunders, V. A. (2007). Virology: principles and applications. John Wiley & Sons; 142
  16. Carter, J., & Saunders, V. A. (2007). Virology: principles and applications. John Wiley & Sons;142-143

Ez a szócikk részben vagy egészben a Parvoviridae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.