Chagas-kór

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chagas-kór
Trypanosoma cruzi crithidia.jpeg

Adatbázisok
DiseasesDB 13415
MedlinePlus 001372
eMedicine med/327 
MeSH ID D014355
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Chagas-kór témájú médiaállományokat.

A Chagas-kór, vagy más néven Amerikai trypanosomiasis egy trópusi parazitafertőzés, amelyet a Trypanosoma cruzi nevű protozoa okoz.[1] Többnyire a rablópoloskafélék terjesztik.[1] A fertőzés során különböző tünetek léphetnek fel. A fertőzés korai szakaszára vagy a tünetek hiánya, vagy az enyhébb tünetek jellemzőek, mint láz, duzzadt nyirokcsomók, fejfájás, vagy helyi duzzanatok a csípés körül.[1] 8-12 hét elteltével kezdetét veszi a betegség krónikus fázisa, amely során a betegek 60-70 százalékánál egyáltalán nem jelentkeznek további tünetek.[2][3] A maradék 30-40 százalék viszont további tüneteket produkál a fertőzés kezdetét követő 10-30 év során.[3] A tünetek között szerepel a szívkamrák megnagyobbodása, ami az esetek 20-30 százalékában szívelégtelenséghez vezet.[1] A betegek 10 százalékánál nyelőcsőtágulat vagy bélfal kitágulás is kialakulhat.[1]

Okai és diagnózisa[szerkesztés]

A T. cruzival rendszerint a Triatominae alcsaládba tartozó vérszívó "rablópoloska" fertőzi meg az embert és más emlősöket.[4] Ennek a rovarnak számos helyi elnevezése van, többek között Argentínában, Bolíviában, Chilében és Paraguayban a vinchuca, Brazíliában a barbeiro (a borbély), Kolumbiában a pito, Közép-Amerikában a chinché, és Venezuelában a chipo. A kór vérátömlesztés, szervátültetés, parazitákkal fertőzött étel fogyasztása, és anyáról a magzatra által is terjedhet.[1] A kór diagnosztizálása a korai szakaszban a vérben lévő paraziták mikroszkópos vizsgálatával történik.[3] A krónikus szakaszban a fertőzést a vérben lévő T. cruzi antitestek kimutatásával diagnosztizálják.[3]

Megelőzése és kezelése[szerkesztés]

A megelőzés módja elsősorban a rablópoloska távol tartása és a csípésének megelőzése.[1] Az egyéb megelőzési módok között szerepel a vérátömlesztéshez felhasznált vér laborvizsgálata.[1] A kór ellen 2013-ig nem fejlesztettek ki védőoltást.[1] A korai fázisban lévő betegség benznidazol vagy nifurtimox tartalmú gyógyszerekkel kezelhető.[1] A korai szakaszban alkalmazott gyógyszeres kezelés majdnem minden esetben gyógyulást eredményez, ugyanakkor minél tovább szenved valaki Chagas-kórban, annál kevésbé bizonyul hatékonynak.[1] A krónikus betegségben alkalmazott gyógyszeres kezelés késleltetheti a végső stádiumra jellemző tüneteket, vagy megelőzheti a kialakulásukat.[1] A benznidazole és nifurtimox tartalmú gyógyszerek a betegek legfeljebb 40 százalékánál okoznak átmeneti mellékhatásokat,[1] többek között bőrelváltozásokat, agyműködésben fellépő zavarokat, és emésztő szervrendszeri irritációt.[2][5][6]

A Chagas-kórban szenvedő betegek számát mintegy 7-8 millióra becsülik, nagy részük mexikói, közép-amerikai és dél-amerikai.[1] 2006-os adatok szerint a kór évente körülbelül 12.500 halálos áldozatot követel.[2] A legtöbb fertőzött szerény anyagi körülmények között él,[2] és többségük nincs is tisztában azzal, hogy fertőzött.[7] A nagymértékű népmozgások következtében egyre nagyobb területen üti fel a fejét a betegség, beleértve több európai országot és az Egyesült Államokat is.[1] A 2014 előtti években ezek a területek is megnövekedtek.[8] A betegséget először 1909-ben írta le Carlos Chagas, akiről a kórt elnevezték.[1] A betegség több mint 150 állatfajt is érint.[2]

Jelek és tünetek[szerkesztés]

Az embernél előforduló megbetegedésnek 2 fázisa ismert: az akut fázis, ami gyorsan kitör mindjárt a fertőzés után, és a krónikus fázis aminek a kifejlődése évekig is eltarthat. Az akut fázisban a fertőzés tünetei, a fertőzést követő néhány héten vagy hónapon belül jelentkeznek. A tünetek általában észrevétlenek maradnak, mivel enyhe tüneteket produkál ami bármilyen betegséggel összetéveszthető lehet. Ezek a tünetek lehetnek: láz, fáradtság, izomfájdalmak, fejfájás, kiütések, étvágytalanság, hasmenés, hányinger és hányás. A fizikai vizsgálatok enyhe máj vagy lép megnagyobbodást mutathatnak, nyirokcsomó-duzzanatot és helyi duzzanatot (chagoma-t), ott ahol a parazita bejutott a testbe.

A legismertebb tünete az akut Chagas-kórnak az úgynevezett Romaña-tünet, ami a szemhéj megdagadásával jár az arc azon oldalán ahol a bogár megcsípte a beteget, a csípési seb mellett esetleg a bogár ürüléke is megtalálható, ha véletlenül a beteg be nem dörzsöli a szemébe addig.

Nagyon ritkán megesik, hogy kicsi gyerekek, vagy felnőttek is meghalnak ettől a kórtól, súlyos szívizom (myocarditis), agyhártya (meningoencephalitis) fertőzés/gyulladás következtében. Az akut fázis lefolyása súlyos lehet a gyenge, vagy legyengült immunrendszerű betegeknél.

A tünetek rosszabbodnak az akut fázis alatt, de általában spontán megszűnnek 3-8 hét leforgása alatt, a betegek 90%-ánál. Bár a tünetek megszűnnek de a fertőzés megmarad és belép a krónikus fázisba a fertőzés. A krónikus Chagas-kórban szenvedő betegek 60-80%-a teljesen tünetmentes lesz (ezt a Chagas-kór közvetítő, középső fázisának nevezik), míg a 20-40%-ánál életveszélyes szív vagy emésztési zavarok alakulnak ki az életük során (az úgynevezett determinált krónikus Chagas-kór). A fertőzöttek 10%-ánál, a betegség átmenet nélkül alakul át akut fázisból, klinikai fázisba.

A Chagas-kór, tüneti determinált krónikus szakaszában az idegrendszerre, emésztőrendszerre és a szívre van hatással. A krónikus betegek kétharmadának szívkárosodás alakul ki, beleértve a kitágult kardiomiopátiát, ami szívritmuszavart és hirtelen halált is okozhat. A betegek egyharmadának, emésztőrendszeri károsodás léphet fel, olyan mint emésztőrendszeri tágulás (megacolon és megaesophagus), nagy súlyvesztéssel társulva. Az emésztési zavarok első tünete a nyelési nehézségek (másodlagos achalasia), ami majd az alultápláltsághoz vezet.

20-40%-ának az emésztőrendszeri zavarokkal küszködőknél, szív zavarok is kialakulhatnak. A krónikus fertőzöttek 10%-ánál ideggyulladás léphet fel, ami megváltozott ínreflexek és szenzoros károsodás kialakulásával jár. Elszigetelt eseteknél kimutatható volt a központi idegrendszer érintettsége is a demencia, zavartság, krónikus agyhártyagyulladás, motoros funkciók zavarának kialakulásával.

Terjedése[szerkesztés]

A Chagas-endémiás területeken a fő átviteli mód, egy úgynevezett közvetítő rovar által történik, mely a rablópoloskafélék Triatominae alcsalád képviselői. A közvetítő rovar T. cruzi-val (Trypanosoma cruzi) fertőződik meg úgy, hogy fertőződött ember, vagy állat véréből táplálkozik. Napközben a rovar hasadékokban, falakban, tetők repedéseiben rejtőzködik.

A rovarok éjszaka jelennek meg, amíg környezetük lakói alusznak. Mivel általában szokásuk szerint az emberek arcából táplálkoznak, így úgy is nevezik őket, mint "csók bogár". Miután táplálkozik és megemészti a vért, a csípési seb mellé üríti a váladékát is. Ahogy a közvetítő rovar a vérrel kapcsolatba kerül megfertőzi áldozatát a T.cruzi parazitával (úgynevezett trypomastigotával) a seben keresztül, és a seb mellett hagyja az ürülékét.

A fertőzés csípési seb elvakarásával történik meg, a sértetlen bőr sérülése által a bőr vagy kötőhártya megfertőződése, a trypomastigotával. Ahogy bekerül a sejtekbe a trypomastigoták elözönlik a sejteket, ahol osztódnak a sejten belül amastigotákká. Az amastigóták bináris hasadással osztódnak trypomastigotákká, amik majd bekerülnek a véráramba. Ez a ciklus megismétlődik minden új sejt megfertőződésénél. A replikáció akkor folyatódik ha a parazita egy újabb sejtbe képes bejutni vagy bekebeleződik más sejtek által.

A sűrű növényzet (pl. trópusi őserdők) és városi élőhelyek, nem ideális feltételei az embert fertőzni képes körülmények, ciklusok kialakulásához. Azonban azokban a régiókban, ahol a szilvatikus élőhely és állatvilág elvékonyodott a gazdasági kizsákmányolás és emberi tartózkodás miatt, mint például az újonnan kiirtott erdős területeken, Piassava pálmafa (Leopoldinia piassab) kultúra területeken, és egyes részein az Amazonas vidékén, az emberekre is átterjedő fertőzési ciklus is kialakulhat , mivel a rovarok új táplálékforrást kényszerülnek keresni.

A T.cuzi vérátömlesztés útján is terjedhet. A parazita képes életbe maradni 4 °C-on, 18-250 napig szobahőmérsékleten. Az még nem bizonyított, hogy a parazita képes-e terjedni lefagyasztott és felolvasztott vérkészítményeken keresztül is.

A terjedés más módozata lehet, a szervátültetés, vagy szoptatás, és persze laboratóriumi balesetek következményeként. A Chagas-kór, veleszületett módon, szülés útján is terjedhet (terhes nőtől, a csecsemőre) a placentán keresztül, ezzel Brazília különböző részein a halvaszületések 13%-át okozva.

Orális úton való terjedése egy szokatlan módja a fertőzésnek, de vannak erről is feljegyzések. 1991-ben Brazíliában, Paraiba államban, mezőgazdasági dolgozók, fertőzött élelmiszer fogyasztása miatt fertőződtek meg: Acai bogyó Euterpe oleracea és cukornád friss gyümölcslétől. A Chagas-kór 2007-es járványkitörése 103 venezuelai iskolában a gyerekek között fertőzött guáva gyümölcslének volt köszönhető.

A Chagas-kór növekvő probléma Európában is, mert az esetek többségében a krónikus fertőzés tünetmentes, és a latin-amerikai migráció következményeként is.

Diagnózis[szerkesztés]

A T. cruzi jelenléte a Chagas-kór diagnózisa. Mikroszkópos vizsgálaton keresztül mutatják ki a T.cruzi jelenlétét, friss megalvatlan vérből. A T. cruzi mikroszkóp alatt könnyen összetéveszthető Trypanosoma rangeli-vel ami köztudottan nem káros az emberre nézve.

Megelőzése[szerkesztés]

Jelenleg még nincs védőoltás a Chagas-kór megelőzésére kifejlesztve. A megelőzés jelenleg általában a betegséget terjesztő rovarok tömegének a csökkentésére, (mint pl.: Triatoma) és az ilyen rovarokkal való direkt kontaktus megelőzésére fókuszálnak. Ez rovarölő szprék, vagy más szintetikus (piretroid) rovarölő szerek alkalmazásával történik és a higiéniai, egészségügyi körülményekre, követelményekre való odafigyeléssel a vidéki területeken.

Kezelése[szerkesztés]

A Chagas-kórnak kétféle kezelési módozata van, az egyik a parazita ellenes kezelés, ami megöli a parazitát, a másik a tünetmentesítő kezelés, ami a tünetek mérséklésével, és eltüntetésével foglalkozik.

Gyógyszerezés[szerkesztés]

A parazita ellenes kezelés a leghasznosabb ha korai fázisban kezdődik meg, de az akut fázisban is jól alkalmazható. A választható gyógyszerek közé tartoznak az azol- vagy nitro-származékok, mint például a Benznidazol vagy Nifurtimox. Mindkét szer korlátozott teljesítőképességű a parazitaellenes kurákban ( a teljes megszüntetésére a T. cruzi-nak a szervezetből), küllönösen a krónikusan fertőzött betegekben, és rezisztecia is kialakulhat ezekkel a szerekkel szemben.

Komplikációk[szerkesztés]

Epidemiológia, járványtan[szerkesztés]

A Chagas-kór mintegy 8-10 millió Latin Amerikai országokban élő embert érint, az endémiás terület alapján ;s hozzávetőlegesen egy 300.000- 400.000 embert veszélyeztet a nem endémiás kitettségű területekről, mint Spanyolország és az Egyesült Államok. A becslések szerint évente az endémiás területeken belüli országokban 41.200 új eset fordul elő, és 14.400 csecsemő születik, veleszületett Chagas-kórral. 2010-ben 10.300 halálesetet jelentettek, az 1990-es 9.300-hoz képest.

A Chagas-kór az amerikai kontinensen 18 országban van jelen, kezdve az Egyesült Államok déli részétől, észak Argentínáig.

Története[szerkesztés]

A betegség a nevét a brazíliai fizikus és járványkutató Carlos Chagas-ról kapta, aki először 1909-ben írta le a betegséget. A betegséget nem tekintették jelentős közegészségügyi problémának az emberiségre nézve egészen 1960-ig (az 1920-as brazíliai Chagas-járványt a világ szélles körben közönnyel fogadta). Dr. Chagas fedezte fel, hogy a Triatominae alcsaládba (Reduviidae család) tartozó rovarok belei egy ostoros egysejtűt rejteget, a Trypanosoma nemzetség egy új faját és képes volt bebizonyítani kísérletileg, hogy egy selyemmajom elkaphatja a betegséget a fertőzött rovar csípése után. Későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy a selyemmajmok is fogékonyak a fertőzésre.

Chagas a parazita kórokozót Trypanosoma cruiz-ra keresztelte, de később még abban az évben átkeresztelte Schizotrypanum cruzi-ra, mindkét névvel tisztelegve a neves brazil orvos és epidemiológus Oswaldo Cruz előtt, aki sikeresen harcolt több járvány ellen, mint a sárgaláz, fekete himlő és a bubópestis, ami a 20. század elején tombolt Rio de Janeiroba és más városokban.

Kutatások[szerkesztés]

Számos kisérleti kezelés ígéretesnek bizonyult állatkisérletekben. Ezek közé tartoznak az oxidoszklavén cikláz és szklavén-szintáz inhibitorok; cisztein-proteáz inhibitorok; Phyllomedusa (P.oreades és P. distincta) fajból származó békáktól begyüjtött dermaseptin, a szeszkviterpén lakton dehydroleucodine (DHL), amely befolyásolja a Trypanosoma cruzi kultura epimastigota fázisában a növekedését, purin-felvételt gátló inhibitorok, es a trypanothione anyagcserében részt vevő enzimek inhibitorai.

A Chagas-kór súlyos gazdasági hatással van az Egyesült Államokra és a világra. A kezelések költsége az Egyesült Államokban a becslések szerint 900 millió dollár évente, amely magában foglalja a korházi kezelést és orvosi eszközöket, mint például a szívritmus-szabályzókat (pacemaker) is. A globális költségek a becslések szerint 7 billió dollár.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Chagas disease (American trypanosomiasis) Fact sheet N°340. World Health Organization, 2013. március 1. (Hozzáférés: 2014. február 23.)
  2. ^ a b c d e Rassi A, Rassi A, Marin-Neto JA (2010. április 1.). „Chagas disease”. Lancet 375 (9723), 1388–402. o. DOI:10.1016/S0140-6736(10)60061-X. PMID 20399979.  
  3. ^ a b c d Rassi A, Jr (2012. június 1.). „American trypanosomiasis (Chagas disease).”. Infectious disease clinics of North America 26 (2), 275–91. o. DOI:10.1016/j.idc.2012.03.002. PMID 22632639.  
  4. DPDx – Trypanosomiasis, American. Fact Sheet. Centers for Disease Control (CDC). (Hozzáférés: 2010. május 12.)
  5. Bern C, Montgomery SP, Herwaldt BL, et al. (2007. november 1.). „Evaluation and treatment of chagas disease in the United States: a systematic review”. JAMA 298 (18), 2171–81. o. DOI:10.1001/jama.298.18.2171. PMID 18000201.  
  6. Rassi A, Dias JC, Marin-Neto JA, Rassi A (2009. április 1.). „Challenges and opportunities for primary, secondary, and tertiary prevention of Chagas' disease”. Heart 95 (7), 524–34. o. DOI:10.1136/hrt.2008.159624. PMID 19131444.  
  7. Encyclopedia of entomology, 2nd ed., Dordrecht: Springer, 824. o (2008). ISBN 9781402062421 
  8. Bonney, KM (2014. december 6.). „Chagas disease in the 21st Century: a public health success or an emerging threat?”. Parasite 21, 11. o. DOI:10.1051/parasite/2014012. PMID 24626257.   „open access” publikáció – ingyenesen elolvasható