Canterburyi mesék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Canterburyi mesék
ChaucerPortraitEllesmereMs.jpg
Szerző Geoffrey Chaucer
Eredeti cím The Canterbury Tales
Ország Anglia
Nyelv angol
Téma szerelem
Műfaj antológia
Kiadás
Magyar kiadó Franklin Könyvkiadó
Média típusa könyv
Oldalak száma 278
ISBN 2-07-040634-2
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Canterburyi mesék témájú médiaállományokat.


Canterburyi mesék. Fametszet 1484-ből

A Canterburyi mesék (fordítások címeként hagyományosan Canterbury mesék) különböző történetek gyűjteménye, melyet Geoffrey Chaucer angol szerző írt a 14. században . A mesék egy kerettörténetben helyezkednek el, melyeket a vértanúként meghalt Becket Tamás sírjához igyekvő zarándokok mesélnek.[1] A Canterburyi mesék középangol nyelven íródott.

A prológus és a mesék[szerkesztés]

Az általános prológusban a könyv bemutatja a szereplőket. Megtudhatjuk továbbá, hogy egy zord tél utáni tavasszal járunk. A mesék témája változatos – udvari szerelem, árulás, és kapzsiság. Műfaja is változó – románc, szentbeszéd, és fabula. A mindent körbefoglaló keret ellenére nincs meghatározó költői rendszere a műnek, ugyanis Chaucer sok féle rímképletet használ és a versek mellett két próza is található.

A mesék

  • Az általános előbeszéd (The General Prologue)
  • A lovag meséje (The Knight's Tale)
  • A molnár meséje (The Miller's Prologue and Tale)
  • Az ispán előbeszéde és meséje (The Reeve's Prologue and Tale)
  • A szakács előbeszéde és meséje (The Cook's Prologue and Tale)
  • A törvénytudó előbeszéde és meséje (The Man of Law's Prologue and Tale)
  • A bathi asszonyság előbeszéde és meséje (The Wife of Bath's Prologue and Tale)
  • A kolduló barát előbeszéde és meséje (The Friar's Prologue and Tale)
  • A porkoláb előbeszéde és meséje (The Summoner's Prologue and Tale)
Chaucer a Canterburyi mesékből egyik zarándokaként Ellesmere kézíratában
  • A diák előbeszéde és meséje (The Clerk's Prologue and Tale)
  • A kalmár előbeszéde és meséje (The Merchant's Prologue and Tale)
  • A fegyverhordozó előbeszéde és meséje (The Squire's Prologue and Tale)
  • A birtokos előbeszéde és meséje (The Franklin's Prologue and Tale)
  • A doktor meséje (The Physician's Tale)
  • A búcsúárus előbeszéde és meséje (The Pardoner's Prologue and Tale)
  • A hajós meséje (The Shipman's Tale)
  • A priorissza előbeszéde és meséje (The Prioress' Prologue and Tale)
  • Chaucer meséje Sir Thopasról (Chaucer's Tale of Sir Topas)
  • A Melibeusról való mese (The Tale of Melibee)
  • A barát előbeszéde és meséje (The Monk's Prologue and Tale)
  • Az apácák papjának előbeszéde és meséje (The Nun's Priest's Tale|The Nun's Priest's Prologue and Tale)
  • A második apáca előbeszéde és meséje (The Second Nun's Prologue and Tale)
  • A kanonok csatlósának előbeszéde és meséje (The Canon's Yeoman's Prologue and Tale)
  • A sáfár előbeszéde és meséje (The Manciple's Prologue and Tale)
  • A plébános előbeszéde és meséje (The Parson's Prologue and Tale)

Némely történet komoly hangvételű, mások humorosak. A könyv egyik fő témája az álszentség és a társadalom hármas tagozódása (nemesi, nem nemesi és egyházi). Visszatérő témákkal is találkozhatunk, s olykor az egyik történet a másiknak pont ellentmond. Eredeti szándékától függetlenül Chaucer nem fejezte be a könyvet. Eredetileg minden szereplő négy történetet mesélt volna, kettőt útban a szenthely felé, kettőt pedig onnan vissza jövet. Ez 120 történetet jelentett volna, amely mellett eltörpül az elkészült 24. A könyvben számos utalást találunk a kor eseményeiről és a házasság intézményéről.

A teljes mű[szerkesztés]

A Hengwrt kézirat nyitóoldala tartalmazza az általános prológust.

A művet az 1380-as években kezdte Chaucer, ám az 1390-es évek végén az írást abbahagyta. Chaucer tehát nem fejezte be teljes egészében: valószínűleg több átirat létezett.

Könnyű találni a Canterburyi mesékhez hasonló keretes szerkezetű műveket a korból, például Boccaccio Dekameronja, amely valószínűleg Chaucerre nagy hatást gyakorolt. Chaucer tényleg kölcsönzött számos történetet Boccaccio művéből, mégis Chaucer szereplői teszik könyvét jelentőssé. A zarándoklat csupán egy ügyes eszköz ahhoz, hogy a korabeli angol társadalom legkülönbözőbb emberei egy asztalhoz ülhessenek le történeteket mesélni.

Chaucer nem fordít nagy jelentőséget a zarándokút megfestésére, futólag említi csak, hogy a történetmesélés pár napig tart egy fogadóban, jóllehet az utat egy nap alatt is meg lehetett volna tenni.

Irodalmárok tíz egymásba kapcsolódó részre osztják a művet, ám csak leggyakoribb felosztásról beszélhetünk, mivel ezek meghatározása sem mentes a vitáktól. A szereplők egymásnak adják át a beszéd jogát, történeteik azonban nem illeszkednek egymáshoz szorosan.

A mű jelentősége[szerkesztés]

Néhányan úgy tartják, hogy a mű legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy az angol nyelv vernakuláris használatával hozzájárult az angol irodalom fejlődéséhez, a franciával és a latinnal szemben. Azonban már Chaucer kora előtt is írtak angol nyelven, úgy mint Chaucer kortársai is, például John Gower, William Langland, vagy a Gawain költő. Lehet, hogy Chaucer népszerűsítette ezt a nyelvhasználatot, ám csak találgathatunk, hogy mennyire.

Magyar fordítások[szerkesztés]

A mű teljes egészében magyarul először a Franklin Könyvkiadónál jelent meg, Fodor András, Mészöly Dezső, Szász Imre, Kormos István és Jánosy István fordításában.

Filmes és egyéb feldolgozások[szerkesztés]

Referenciák[szerkesztés]

  1. A sírt a 16. században lerombolták.
  2. BBC – Drama – Canterbury Tales. BBC cikk a sorozatról. (Hozzáférés: 2007. május 6.)
  • Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék, Európa, 1961.

Angol nyelvű hangoskönyvek[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]