Alfréd wessexi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ælfred
King Alfred (The Great).jpg

Ragadványneve Nagy Alfréd
Wessex királya
Uralkodási ideje
871. április 23. – 899. október 26.
Elődje I. Æthelred
Utódja I. Eádwëard
Kent királya
Uralkodási ideje
871 – 899
Elődje I. Æthelred
Utódja I. Eádwëard
Essex királya
Uralkodási ideje
871 – 899
Elődje I. Æthelred
Utódja I. Eádwëard
Sussex királya
Uralkodási ideje
871 – 899
Elődje I. Æthelred
Utódja I. Eádwëard
Életrajzi adatok
Született 847/849
Wantage, Berkshire
Elhunyt 899. október 26. (50 évesen)
Wantage, Berkshire
Nyughelye Winchester, Hampshire
1100 körül
Házastársa Ealswith
Gyermekei Ælfthryth, Æthelflæd, Æthelgifu, Edward, Æthelweard
Édesapja Aethelwulf
Édesanyja Osburga
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ælfred témájú médiaállományokat.
Nagy Alfréd szobra Winchesterben

Nagy Alfréd (angolszászul: Ælfrēd), (849899. október 26.[1]) Wessex déli angolszász királyságának legnagyobb uralkodója 871-től 899-ig.

Nagy Alfrédben végre megtalálta az eltiport angolszász nemzet azt a királyt, akire a 9. századi viharos időkben szüksége volt[2]. Alfréd személyében a középkor történelmének egyik legvonzóbb alakja tűnik fel. Hatalmas alkotások nem jellemzik uralkodását, és e tekintetben személye nem is igen hasonlítható össze a történelem lángeszű nagy alakjaival[2]. A tér, amelyben működött, nagyon is szűk körű volt, de az erkölcsi nagyság, mely minden tényéből kisugárzik, a legnemesebb, legkiválóbb uralkodók sorába emeli[2]. Az első keresztény király a szónak az igazi értelmében, aki mindig „méltóan akart élni”[2]. Egész életét a népe javának szentelte, mint hazájának felszabadítója és népe anyagi jólétének, szellemi műveltségének előmozdítója. Fényesen kiérdemelte a „Nagy” melléknevet, amellyel az utókor felruházta. Uralkodásának közel harminc éve az angolszász nemzet történetének fénykora[2].

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nehéz pillanatban vette át az uralkodást[2]. Csak a Temzétől délre elterülő területet menthette meg, de míg a visszaszorított dánok Merciát elpusztították (és ezt a tartományt is, mint ahogy már Northumberlandot és Kelet-Angliát is behódoltatták), Alfréd kétségbeesett ellenállásra készült[2]. Egy hevenyében felszerelt angolszász hajóhad legyőzte a dán hajóhadat, és mikor 876-ban a dánok a walesi gallokkal egyesülve ismét előrenyomultak, Alfréd visszaverte őket, és visszafoglalta Exetert[2]. A dánok megesküdtek, hogy elhagyják Wessexet, és visszavonultak Glocesterbe[2]. De alighogy Alfréd elbocsátotta a hadseregét, az otthonról érkezett zsákmányra vágyó friss csapatok által megerősödött dánok 878 telén rabolva és pusztítva az országba törtek[2]. Ez a váratlan támadás egy pillanatra minden ellenállást elfojtott[2]. „Sokan elszaladtak – mondja az angolszász krónika – a többiek meghódoltak, Alfréd király kivételével, ki csekély kíséretével az erdők és mocsarak közé vonult vissza.”[2] Hónapokon keresztül bujdosott a király, éhséggel és ellenséggel küzdve, mialatt a dánok csekély kivétellel az egész országot behódoltatták[2]. Ez az az időpont, amellyel a hagyomány később előszeretettel foglalkozott, és amelyben a király vonzó alakját annyi szép mondával vette körül[2]. A tavasz kezdetével Alfréd Athelney-ben erősséget épített, és innen kísérte figyelemmel az ellenség minden mozdulatát[2]. Maga köré gyűjtötte az angolszászokat, majd az Edington mellett vívott nagy ütközetben legyőzte a dánokat, és negyvennégy napi ostrom után megerősített táborukat is elfoglalta[2]. Guthrum dán király felvette a kereszténységet s megesküdött, hogy népével együtt Kelet-Angliában békében fog élni[2].

Ez a wedmorei béke (878), ami Angliát egy északi dán és egy déli angolszász részre osztotta[2]. Alfréd csak a wessexi királyság, London és környéke fölött uralkodott[2]. A régi kis királyságok közül Kent és Sussex a wedmorei béke után szorosan csatlakozott Wessexhez, míg Merciának nyugati, a dánoktól visszahódított részeit Alfréd mint határgrófságot az északi támadások visszaverésére leányának, Ethelflednek vitéz férjére, Ethelredre ruházta. Mercia nagyobbik, keleti fele, Kelet-Anglia és egész Northumberland Danelagh (Danelaw) néven dán terület maradt[2].

A béke helyreállítása után Alfréd minden gondját népe jólétének emelésére fordította[2]. Mindent elkövetett, hogy az országot a jövendő veszélyekkel szemben megerősítse, és hogy a dán pusztítások nyomait elenyésztesse[2]. A határokon a dánokkal és gallokkal szemben számos új erősséget építtetett, és szervezte a hadsereget az általános hadkötelezettség alapján[2]. Ez a nemzeti hadsereg két részre osztva részben aktív szolgálatot teljesített, részben a várak őrségét alkotta, míg az újonnan alkotott hajóhad a partokat védelmezte[2]. A régi angolszász törvényeket összegyűjtötte és kijavította, a király igazságszolgáltató hatalmát az egész országban érvényre emelte[2]. Szigorúan őrködött a belső béke fenntartásán: a magánbosszú jogát eltörölte s a törvények legcsekélyebb megsértését, mint a király személye ellen elkövetett sértést, szigorúan büntette[2]. Mint egy angol történetíró mondja, jó kormányzatának titka rendkívüli erélyességben rejlett, melyet mindenütt és minden alkalommal kifejtett[2]. Mindenekfölött gyakorlati ember volt, szorgalmas és mindenben részletekbe hatoló[2]. A kormányzás gondjai mellett arra is talált időt, hogy az idegenekkel és tudósokkal társalogjon, költeményeket tanult, szövegeket fordított, épületeket tervezett, sőt útmutatásokat adott ötvöseinek, solymárainak stb. is[2]. Mindig hordott magával táblácskákat, melyekre feljegyezte mindazt, ami érdeklődését felkeltette. Ideje pontosan be volt osztva, és az a szigorú rend, melyet magánéletében pontosan megtartott, jellemzi kormányzását is[2].

A tudományok védnöke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint egy másik nagy germán fejedelemnek, Alfrédnek is hervadhatatlan dicsősége a tudományok szeretete, és azon nemes törekvés, hogy népe műveltségét magasabb fokra emelje[2]. Mint egykor Nagy Károly, ő is tudósokkal vette magát körül, és a külföldről behívott tudósokat a legmagasabb egyházi méltóságokra emelte[2]. Azt akarta – mondja ő maga – „hogy országában a szabad emberek fiai, kiknek módjuk volt hozzá, kényszeríttessenek mindaddig tanulni, míg az angol írást tökéletesen tudják olvasni; azután pedig azok, kik a tanításnak és az isteni szolgálatnak szentelik életüket, a latin nyelvben kapjanak oktatást”[2]. Ő maga személyesen is fáradozott azon, hogy azon ismereteket, melyeket eddig csak a papság szerezhetett meg, a nép számára is hozzáférhetővé tegye[2]. Lefordította angol nyelvre Boethiust, Orosiust, s ennek Beda Venerabilis által írt folytatását, saját nemzetének történetét[2]. E műveket nemcsak lefordította, hanem megmagyarázni is igyekezett[2]. Emellett nem feledkezett meg a régi angolszász dalok és mondák összegyűjtéséről sem, és ösztönözte az „angol krónika” néven ismert legrégibb angolszász krónika összeállítását[2].

Ezt az áldásos működését még egyszer félbe kellett szakítania, hogy hazája régi ellenségeivel ismét megmérkőzzék[2]. Egy évtizedig tartott szünet után az észak fiainak kivándorlása újra kezdetét vette, és a főáramlat Anglia termékeny déli partvidékei felé irányult[2]. Éppen ebben a korban, a 10. század végén kezdtek megalakulni a skandináv államok, a dán, norvég és svéd királyságok; és az erős központi hatalmat tűrni nem akaró skandináv főnökök a tengereken túl igyekeztek új, szabad hazát alapítani[2]. Miután a keleti frank birodalomban Arnulf erős keze határt szabott a kalózok pusztításainak, a normann harcosok nagy tömege 892-ben egy Hastings nevű főnök vezetése alatt Anglia ellen fordult[2]. Három évig tartó nehéz küzdelem után Alfréd kiszorította a dánokat, s szövetségeseiket, a gall fejedelmeket is békére kényszerítette[2]. Az intézkedések, melyeket országa védelmére a béke éveiben tett, a veszély pillanatában fényesen beváltak, és mikor 899-ben meghalt, az angolszász nemzet méltán siratta benne legnagyobb és legnemesebb uralkodóját[2].

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége, Ethelswitha[3] (852905. december 5./8.) hat gyermeket szült neki:

Felmenői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Régebbi szakirodalomban gyakran szerepel a 901-es dátum. (Vö.: Marczali Henrik (szerk.), V. kötet. I. rész VII. fejezet)
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj ak al am an ao ap aq Marczali Henrik (szerk.): Nagy képes világtörténet V. kötet. I. rész VII. fejezet: Angolország megalakulása
  3. ^ a b c d e f g http://genealogy.euweb.cz/brit/cerdic1.html


Előző uralkodó:
I. Æthelred
Wessex királya
871899
Coa King Edmund Ironside.svg
Következő uralkodó:
I. Eadweard
Előző uralkodó:
I. Æthelred
Essex királya
871899
Essex címere
Következő uralkodó:
I. Eadweard
Előző uralkodó:
I. Æthelred
Kent királya
871899
Coat of arms of Kent.svg
Következő uralkodó:
I. Eadweard
Előző uralkodó:
I. Æthelred
Sussex királya
871899
Blason En Sussex.svg
Következő uralkodó:
I. Eadweard