I. Eduárd wessexi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Eduárd
Edward the Elder.jpg

Wessex királya
Uralkodási ideje
899924
Koronázása Kingston-upon-Thames
900. június 8.
Elődje Alfréd
Utódja Ælfweard
Életrajzi adatok
Uralkodóház Cerdic-ház
Született 871
Wantage
Elhunyt 924. július 17. (53 évesen)
Farndon, Cheshire
Nyughelye New Minster, Winchester
Házastársa
  • Ecgwynn
  • Ælfflæd, wife of Edward the Elder
  • Eadgifu of Kent
Gyermekei
Édesapja Alfréd
Édesanyja Ealhswith
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Eduárd témájú médiaállományokat.
Danelagh meghódítása (német feliratokkal)

I. Eduárd vagy Idősebb Eduárd, más írásmóddal Eadweard (angolszászul: ĒADWEARD SE LEDRA), (871[1]924. július 17.)

Anglia királya 899 és 924 között, Nagy Alfréd (Ælfrēd se Grēata) és felesége, Ealhswith fia. Apja haláláig, 899-ig Wessex királya.

Öröklés és uralkodásának első szakasza[szerkesztés]

Az öröklés nem volt számára biztosítva. Mikor apja, Alfréd meghalt, Eduárd unokatestvére, Aethelwold, Wessexi Ethelred fia is bejelentette trónigényét. Elfoglalta apja temetkezési helyét Dorsetben Wimborne-t és Christchurchöt.[2] Eduárd Badburyhez vonult, s ott csatát ajánlott az ellenségnek, de ő visszautasította, hogy elhagyja a várost.[2] Mikor már úgy tűnt, hogy Eduárd megtámadja Wimborne-t, akkor menekült el az éjszaka leple alatt,[2] s a dánok területére menekült, ahol királlyá kiáltották.[2] Eduárdot 900. június 8-án[2] Kingstone upon Thamesben királlyá koronázták. A következő évben felvette az angolok és szászok királya címet, s így különböztette meg magát elődeitől, akik Wessex uralkodói voltak.

901-ben Aethelwold egy hajóflottával jött Essexbe,[2] és felkelést robbantott ki Kelet-Angliában. A következő évben elfoglalta Cricklade-et és Braydont.[2] Eduárd egy hadsereggel érkezett a területre, s a két fél 902. december 13-án a holme-i csatában csapott össze.[2] Aethelwold és Kelet-Anglia királya Eohric a csatában életét vesztette.[2]

Az északiakkal a kapcsolata még jó néhány évig problémás marad: az Angolszász krónika megemlíti, hogy Kelet-Angliával és Northumbriával békét kötött 906-ban.[2] Szintén említés történik Chester 907-es visszafoglalásáról.[2]

909-ben hadsereget küldött Northumbriába, hogy az ottaniakat zaklassák.[2] S következő évben, erre válaszul, Northumbria megtámadta Merciát, de őket az egyesített merciai és nyugat-szász csapatok várták, akikkel megvívták a tettenhalli csatát.[2] Ezt az ütközetet a northumbriai dánok elvesztették.[2] Ezután soha nem merészkedtek a Humbertől délre.[2]

Ekkor Eduárd elkezdett erődöt építeni Hertfordnál, Withamnél és Bridgnorthnál.[2] Azt mondják, épített egy erődöt Scergeatnél is, de ezt még nem sikerült megtalálni.[2] Ezek tartották távol a dánokat a sziget belsejétől. Egyéb helyek, ahol még erődöt épített: Tamworth,[2] Stafford,[2] Eddisbury és Warwick.

Eredményei[szerkesztés]

Edward bizonyíthatóan felülmúlta Nagy Alfréd hadseregének teljesítményét. A dánok szigeti területeit megszerezte a szászoknak, és 918-tól, húga, Ethelfleda, halálától Merciában is ő uralkodott.[3] 918-ra a teljes, a Humbertől délre fekvő dán terület az ő uralma alá került. Ethelfleda lányát, Aelfwinnt nevezte meg utódjául, de Edward lemondatta, s innentől ő uralkodott Mercián, amely így elvesztette önállóságát.[3] 911-ben elfoglalta Londont és Oxfordot, valamint a kerülötte elterülő Oxfordshire-t és Middlesexet. 918-ra az összes, a Humbertől délre élő dán behódolt neki. Uralkodásának végére a normannok, a skótok és a walesiek apának és úrnak szólították.[3] Eduárdnak ez az elfogadottsága biztosított alapot utódai számára, hogy igényt formáljanak Skóciára.

Edward elismerte az egyházat Essexben. Ramsburyben, Soningban, Wellsben és Creditonban alapította meg az első püspökségeket.[3] Ennek ellenére nem sok jel mutatkozik, miszerint ő is vallásos lett volna.[3] Mindenestre az tény, hogy a pápa megdorgálta, s figyelmeztette, hogy több gondot fordítson egyházi életére.[3]

924. július 17-én a cambro-merciai felkelők ellen vívott csatában halt meg Farndon-Upon-Deenél.[3] Winchesterben az új székesegyházban temették el.[3] Ezt a várost 901-ben ő alapította.[3] A normann hódítás után a székesegyház helyén egy másik épült, és Edward földi maradványait oda szállították át.[3]

Portréját, több ás angol-szász királyhoz hasonlóan egy ismeretlen, 18. századi művész készítette. Idősebb előnevét először a 10. században Wulfstan St Æthelwold élete című munkájában használta, hogy megkülönböztesse a később uralkodó királytól.[3]

Családja[szerkesztés]

Eduárdnak négy vagy öt testvére volt, köztük Ælfthryth és Ethelfleda.

Három házasságból 14 gyermeke született, és törvénytelen utódai is lehettek.

893-ban[forrás?] elvette Ecgwynnt.[2] Az ő fiuk Æthelstan, lányuk pedig aki Sihtrichez, Dublin és York királyához ment nőül.[2] Ecgwynnről a nevén kívül semmi más adatunk nincs. A neve is csak egy megszállás utáni írásban maradt fenn. Egyes történészek úgy gondolják, egy pásztor gyermeke lehetett.[2]

Mikor 899-ben király lett, elvált Ecgrrynntől, és elvette Aelfaedet, Æthelhelm, Whitshire vezetőjének a lányát.[2] Fiuk, Ælfweard lett a következő király, lányuk, Eadgyth nőül ment I. Ottó német-római császárhoz.[2] A párnak született egy másik fia és öt másik lánya is, akik között ott volt Elgiva, aki Együgyű Károlyhoz ment, és Eadhild, aki Nagy Hugóhoz, a frankok hercegéhez ment hozzá.[2] II. Boleszláv bohémiai herceg feljegyzései szerint Adiva, a pár egy további lánya az ő felesége volt.

Edward harmadszor 919 környékén házasodott, s ekkor Edgivát, más néven Eadgifut, Sigehelm – Kent uralkodója – lányát vette el.[2] Ebből a házasságból született Edmund, Edred, Winchesteri Edburga és Eadgifu, aki túléte férjét és fiát, és unokája, Edgar uralkodását is megélte.[2] William of Malmesbury krónikája, a De antiquitate Glastonie ecclesiae azt állítja, hogy Eduárd második felesége, Aelffaed, volt férje halála után is élt még, de ez az egyetlen forrás, mely ezt állítja.[2]

Tehát gyermekei:

Házasság
Név
Születés
Halál
Megjegyzés
Ecgwynntől
házasság: 893
899-ben elválik tőle
Athelstan 893/894 939. október 27. Wessex királya (ur.: 924939)
Alfréd  ? fiatalon
Szent Edith 900 927 Dublini Sitric (†927) felesége
Ælflædtől
házasság: 901
Eagifu 902 953 III. Károly nyugati frank király (879929) felesége
Elfweard 904 924. augusztus 2. Wessex királya (ur.: 924)
Eadgyth 910 946. január 26. I. Ottó német-római császár (912973) felesége
Eadhild 907 937. január 26. Nagy Hugó (898956) felesége
Ælfgifu/Adiva  ? 1005 II. Boleszláv cseh fejedelem (932999) felesége
Eadflæd  ? 963
Eadhild  ?  ?
Eadwine  ? 933
Eadgifutól
házasság: 919
968. augusztus 25.
Edburga 920 960. június 15.
I. Edmund 921/922 946. május 26. Wessex királya (ur.: 939946)
Eadred 923 955. november 23. Wessex királya (ur.: 946955)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Esetleg 870.
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab Edward the Elder (angol nyelven). Anglo-Saxons.net
  3. ^ a b c d e f g h i j k The House of Wessex. Edward the Elder (angol nyelven). English Monarchs

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]


Előző uralkodó:
Ælfred
Wessex királya
899924
Coa King Edmund Ironside.svg
Következő uralkodó:
Ælfweard
Előző uralkodó:
Ælfred
Essex királya
899924
Essex címere
Következő uralkodó:
Æthelstan
Előző uralkodó:
Ælfred
Kent királya
899924
Coat of arms of Kent.svg
Következő uralkodó:
Æthelstan
Előző uralkodó:
Ælfred
Sussex királya
899924
Blason En Sussex.svg
Következő uralkodó:
Æthelstan
Előző uralkodó:
II. Guthrum
Kelet-Anglia királya
916924
Coat of arms of East Anglia.svg
Következő uralkodó:
Æthelstan
Előző uralkodó:
Ælfwynn
Mercia királya
919924
Mercia címere
Következő uralkodó:
Æthelstan