I. Æthelberht kenti király
| I. Æthelberht | |
 | |
| Kent királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 564 – 616 | |
| Elődje | Eormenric |
| Utódja | Eadbald |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Kent uralkodóinak listája |
| Született | 552 nem ismert |
| Elhunyt | 612. február 24. (59-60 évesen) nem ismert |
| Édesapja | Eormenric of Kent |
| Házastársa | |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Æthelberht témájú médiaállományokat. | |
I. Æthelberht vagy Szent Æthelberht,[3] más írásmóddal Ethelbert,[4] Aedilberct,[4] Aibert (angolszászul: ÆÞELBRYHT EORMENRICING CANTVVARE CYNING, latinul: Edilbertus), (552 – 616. február 24.[5]) Kent királya 560-tól haláláig. Nevéhez fűződik az angolszász jog első törvénykönyvének megalkotása,[4][5][6] mely meghatározta az egyház jogi helyzetét,[5] és számos világi intézkedést is tartalmazott.[5]
Eormenric király fiaként született, és édesapja halála után örökölte a trónt. Felesége, Berta,[3] Charibert frank király leánya volt.[4][5][6] A Nagy Szent Gergely pápa által 597-ben küldött hittérítőket barátságosan fogadta,[5] Canterburyben szállást adott nekik.[4][5] Még abban az évben[6] a hittérítők vezetője, Ágoston apát kezéből[6] maga is felvette a kereszténységet[4] (bár annak terjesztését nem szorgalmazta[4]), és ugyancsak 597-ben megalapította a canterbury érsekséget és a rochesteri püspökséget.[6] Királyságának határai pontosan nem ismertek.[4] Az angol történetíró és teológus, Béda szerint uralkodása végén királysága magába foglalta Angliának a Humber folyótól délre eső összes területét.[5] Halála után, fia, Eadbald követte a trónon.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ La Préhistoire des Capétiens, 75
- 1 2 p15026.htm#i150255, 2020. augusztus 7.
- 1 2 Ethelbert. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- 1 2 3 4 5 6 7 8 Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-9257-00-1, 1. kötet, 210. oldal
- 1 2 3 4 5 6 7 8 Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 19. oldal
- 1 2 3 4 5 Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 59. oldal
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Michael Lapidge, John Blair, Simon Keynes, Donald Scragg (Hrsg.): The Blackwell Encyclopaedia of Anglo-Saxon England. Wiley-Blackwell, Oxford u. a. 2001, ISBN 0-631-22492-0
- Nicholas Brooks: Anglo-Saxon Myths: State and Church, 400-1066. Hambledon & London, 1998, ISBN 978-1-85285-154-5; különösen „Æthelberht”. 47–51. oldal.
- Barbara Yorke: Kings and Kingdoms of Early Anglo-Saxon England. Routledge, London-New York 2002, ISBN 978-0-415-16639-3 (cultorweb.com PDF; 6,2 MB).
- Nicholas J. Higham: The convert kings: power and religious affiliation in early Anglo-Saxon England. Manchester University Press, 1997, ISBN 978-0-7190-4828-9, különösen King Æthelberht: conversion in context. 53. oldaltól
- D. P. Kirby: The Earliest English Kings. Routledge, 2000, ISBN 978-0-415-24211-0, különösen The Reign of Æthelberht. 24. oldaltól
- William Hunt: Ethelbert (552?–616). In: Leslie Stephen (szerk.): Dictionary of National Biography. 18. kötet: Esdaile – Finan. MacMillan & Co., Smith, Elder & Co., New York City / London 1889, 16–17. oldal (teljes szöveg [Wikisource]) (angolul)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Æthelberht I Archiválva 2023. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben in Foundation for Medieval Genealogy
- Saint Ethelbert of Kent bei Saints.SQPN.com
| Előző uralkodó: Eormenric |
 |
Következő uralkodó: Eadbald |
