Ugrás a tartalomhoz

Hitvalló Eduárd angol király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(III.) Eduárd
Hitvalló Eduárd, a Bayeux-i kárpit ábrázolása.
Hitvalló Eduárd, a Bayeux-i kárpit ábrázolása.
Anglia királya
Uralkodási ideje
1042. június 8. – 1066. január 5.
KoronázásaWinchesteri Katedrális[1]
1043. április 3.[1]
ElődjeHardeknut
UtódjaII. Harold
Életrajzi adatok
UralkodóházCerdic-ház
Született1005 márciusa
Islip,[1][2][3] Oxfordshire
Elhunyt1066. január 5.[4] (60 évesen)
London[2][3]
NyughelyeWestminsteri apátság
ÉdesapjaII. Ethelred
ÉdesanyjaNormandiai Emma
Testvére(i)
HázastársaEdith of Wessex (1045. január 23. – 1066. január 5.)[5][6]
A Wikimédia Commons tartalmaz (III.) Eduárd témájú médiaállományokat.

III.[7] Eduárd, más néven Hitvalló[8] Szent Eduárd (angolul: Edward the Confessor[9]), (1005 márciusa[1] – 1066. január 5.[2][3][9]), az utolsó előtti angolszász király[10] 1042-től haláláig; Angliában a tényleges hatalom az oligarchák (Wessexi Godwin és hat fia,[11] Merciai Leofric,[11] és az északi részek ura, Siward[11]) kezében nyugodott, a szentéletű Eduárd számára leginkább csak a keresztény vallás gyakorlása jutott.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Hitvalló Eduárd pénzérméje
Szent Eduárd koronája

II. Ethelred angol király és annak második felesége, Normandiai Emma fia volt. 1016-ban, édesapja halála után Normandiába menekült.[3] Egy sikertelen kísérlet (1036[3]) után 1042-ben, féltestvérének Hardeknutnak a halála után – egy válságos időszak közepette – került az ország élére. Megválasztásában a wessexi earl (gróf), Godwin játszotta a fő szerepet,[12] akiről úgy vélték, hogy csak azért támogatta Eduárd megkoronázását, hogy saját befolyása minél akadálytalanabbul érvényesülhessen.[12]

Eduárd minden idegszálával a Westminsteri apátság építkezéseire összpontosított, de homályosan érezte, hogy élete még ártatlan időtöltéseinek hódolva sincs felhőtlen biztonságban.[12] Nyilván gyakran hallotta, hogy az ő Alfréd bátyját is a mindenható Godwin parancsára fosztották meg látásától.[12] A király úgy vélte, jól teszi, ha rokonától, Normandia hercegétől, Vilmostól kér sürgős segítséget.[12] Az angolok királya londoni és winchesteri udvarában egyre inkább normann urakkal és testőrséggel vette körül magát.[12] Maga is – talán hosszú normandiai tartózkodásának hatására – legszívesebben franciául beszélt,[11] normann módra öltözködött[11] és normannoknak osztogatta a legfőbb hivatalokat.[11] Godwin – gutaütés általi[12] – halála (1053) után fiai, Harold Wessex, illetve Tostig Northumbria earljeként örökölték egész Angliára kiterjedő hatalmát.[12] Eközben a közismerten jámbor[3] Eduárd bőkezűen támogatta az egyházat.[13] Még 1045-ben[14] feleségül vette Godwin leányát, Edgythát, ám házasságuk Eduárd szüzességi fogadalma miatt gyermektelen maradt.[14] Harold erőteljes fellépésének következtében Eduárd halálos ágyán őt jelölte meg utódjának[15] – semmissé téve a Vilmosnak 1051-ben[2] tett korábbi ajánlatait.[15] A Westminsteri apátság felszentelése volt utolsó tette.[11]

Edgytha, Eduárd felesége


Családja

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eduárd az angolszász nemesek tanácsára 1045. január 23-án[1] feleségül vette Godwin earl leányát, Edgythát[1] (1029 – 1075. december 18.), akitől – még fiatalon tett szüzességi fogadalma miatt – nem született gyermeke.

Egyéb

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1161. február 7-én III. Sándor pápa szentté avatta.[14] Ünnepei: január 5.[14] (halála napja), illetve október 13..[14]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 3 4 5 6 http://genealogy.euweb.cz/brit/cerdic2.html#EC
  2. 1 2 3 4 Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 55. oldal
  3. 1 2 3 4 5 6 Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1998, ISBN 963-9257-00-1, 7. kötet, 14. oldal
  4. ↑ Más források szerint január 4-én.
  5. ↑ "Kindred Britain".
  6. ↑ p10218.htm#i102176, 2020. augusztus 7.
  7. ↑ Az első III. Eduárd, halála után elölről kezdték az angol királyok számozását.
  8. ↑ Kegyessége és a papság bőkezű pártfogása miatt kapta melléknevét. (Révai nagy lexikona, VI. kötet, 141. oldal)
  9. 1 2 Révai nagy lexikona, VI. kötet (Dúc–Etele), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 141. oldal
  10. ↑ Európa uralkodói, 55. oldal. Valójában az utolsó angolszász király nem Eduárd utóda, II. Harold volt, hanem Edgár Atheling, Száműzött Eduárd fia, aki 1066-ban – Harold halála és Normandiai Vilmos koronázása közt – pár hétig viselhette a királyi címet, de Vilmos javára megfosztották a tróntól.
  11. 1 2 3 4 5 6 7 Tolnai Világtörténelme, Középkor I., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1991), ISBN 963-7765-03-4, 424. oldal
  12. 1 2 3 4 5 6 7 8 Szántó Tibor György: Anglia története, Maecenas Könyvkiadó, Budapest, 1992, ISBN 963-7425-53-5, 28. oldal
  13. ↑ Magyar Nagylexikon, 7. kötet, 14–15. oldal
  14. 1 2 3 4 5 Magyar Nagylexikon, 7. kötet, 15. oldal
  15. 1 2 Szántó Tibor György: Anglia története, 29. oldal

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Sághy Marianne: Új európai dinasztiák. Isolitas rerum mutationes: Anglia, in: Klaniczay Gábor (szerk.) (2006). Európa ezer éve. A középkor. I. kötet. Budapest: Osiris Kiadó. 251. o. ISBN 963-389-820-X.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hitvalló_Eduárd_angol_király&oldid=28372721”