Buziásfürdői park
| Buziásfürdői park | |
 | |
| Elhelyezkedése | |
| Ország | Románia |
| Település | Temes megye |
 Buziásfürdői park
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 56″, k. h. 21° 36′ 25″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 56″, k. h. 21° 36′ 25″ | |
| Általános adatok | |
| Alapítás ideje | 1815 |
| Típusa | gyógypark |
| Terület | 0,27 km² |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Buziásfürdői park témájú médiaállományokat. | |
A buziásfürdői parkot 1815-ben létesítették a város északi részén, hogy a gyógykezelésre érkező látogatóknak kellemes, pihentető környezetet nyújtsanak. Nagyméretű kiépítése a 19. század második felében történt. A parkban helyezkedtek el a fürdők, kutak, és egyéb létesítmények; a park körül pedig a villák, ahol a fürdővendégek megszálltak. A 20. század végén elhanyagolták, a legtöbb épület lepusztult. A 21. század elején megkezdték egyes létesítmények felújítását.
A parkot és környékét országos jelentőségű műemlékként tartják nyilván; a romániai műemlékek jegyzékében TM-II-a-A-06191 szám alatt szerepel.[1]
Története[szerkesztés]
A buziási ásványvizek gyógyító hatását 1811-ben tudományosan is igazolták, és már a következő évben megjelentek az első fürdővendégek. A parkot 1815-ben kezdték kiépíteni; 1816-ban felépítették a park első létesítményeit, kiépítették a forrásokat. Az 1850-es években emelték az első szállókat, villákat, és a gyógytermet; rendezték és kibővítették a parkot. A következő évtizedekben felépültek a fürdőházak, medencék, és a park látványosságának tartott bizánci stílusú fedett sétány (kolonnád), amely esős időben is lehetővé tette a sétát a parkban. A 20. század elején egy nagy hozamú forrás vizével egy mesterséges tavat töltöttek fel, melyen csónakázni is lehetett, azonban később lecsapolták.[2] Az egzotikus növények termesztéséhez melegházakat is létesítettek.[3]
A 20. század végén a hiánygazdaság, majd a rendezetlen tulajdonviszonyok eredményeként a park és környéke lepusztult, a legtöbb régi létesítmény az enyészeté lett, az ivókutak eldugultak, a romos épületekkel és kóbor kutyákkal teli hely visszatetsző kinézetet öltött.[4][5] A 21. század elején lassú fejlődés kezdődött: a kezelőbázist és néhány szállodát korszerűsítettek, újra megnyitották az ásványvizes medencét, a fedett sétányt kijavították és felújították.[6][7]
Leírása[szerkesztés]
27 hektáros park a város központjában (a 19. században még az északi részén). Délen a Főutca (Strada Principală), északon a Trefort utca (Strada Avram Iancu) határolja. Észak-déli irányban a Király utca (Strada Florilor) szeli ketté.[8] A parkban megtalálhatóak a tűlevelű (fenyő, jegenyefenyő, tuja) és lombhullató (platán, hárs, juhar, nyír, fűz) fák, a virágok közül pedig jellemző a tulipán, kardvirág, kankalin, bazsarózsa, szegfű, jácint.[9] A József-forrás közelében látható platánt 1821-ben ültették.[5]
A parknak nincs meghonosodott és/vagy hivatalos neve.[1][3]
Fő létesítmények[szerkesztés]
- A park legismertebb létesítménye az 512 méter hosszú, bizánci stílusú fedett sétány (kolonnád), melyet 1856 és 1875 között építettek Stammer Vilmos tervei alapján. A sétány összekötötte a hidegfürdőt, a gyógytermet, a Bazár-szállót és a József-, Mihály- és a későbbi Szent Antal-forrásokat, esős időben is lehetővé téve a sétát.[10][11] 2016–2017-ben régi pompájában felújították. Egyes források szerint Ferenc József építtette a fedett sétányt felesége, Sisi számára,[6] azonban ez városi legenda.[12]
- A hideg- vagy tükörfürdő 1853-ban létesült a park nyugati részén. 1867-ben átépítették és korszerű berendezésekkel látták el.[5] Jelenleg romokban áll.
- A meleg- vagy acélfürdő 1856-ban nyílt meg a park keleti részén; az ásványvizet Czernicki-kalorizátorokkal melegítették. Itt iszapkezelés is folyt; a meleg vízzel franzensbadi iszapot oldottak fel, majd pakolásokat végeztek.[5] Jelenleg romokban áll.
- A gyógyterem (Kursalon) vagy kaszinó 1856-ban nyílt meg, vendéglő és kávéház is tartozott hozzá.
- 1874-ben itt nyílt meg Európa legelső ásványvizes medencéje.[3]
Források, kutak[szerkesztés]
1816-ban öt forrást építettek ki, az 1870-es években számuk már nyolc volt. A 20. század második felében számos új szondát fúrtak, de ezzel lecsökkent a víz szén-dioxid-tartalma, így néhányat később lezártak. A 21. század elején 17 forrás és szonda üzemelt.[5]
- Legismertebbek a Mihály-forrás és a József-forrás (a kommunizmus alatt Köztársaság és Szabadság). Vizük erősen vasas, de tiszta volt, nagy hasonlóságot mutatva a Bad Schwalbach-i és a Spa-i ásványvizekkel. Feléjük nagyméretű, mór stílusú, a fedett sétánnyal összekötött kupolákat emeltek.[5] Vizük a 20. század második felében elapadt, hivatalos állítás szerint konzerválva vannak.[13]
- Az Anton-forrás (a kommunizmus alatt Augusztus 23) felett szintén kupola állt; ezt később elbontották, a kút helyét ma csak egy öntöttvas csonk jelzi.[13]
- A Szent Antal-forrást 1903-ban fúrták, vizével mesterséges tavat töltöttek fel, melyen csónakázni, télen korcsolyázni lehetett. 1917-ben lecsapolták.[5]
- Az Acélfürdő előtti ivókutat 1984-ben létesítették; a talapzatán megörökített hazafias legenda szerint a buziási csodatévő forrásokat egy román juhász fedezte fel, és a települést is ő alapította.[5]
Szállodák és villák[szerkesztés]
A szállodák, villák a park körül, de annak területén kívül helyezkednek el.[8]
- A park északi határán (Trefort utca) 12 villa és szálló áll:
- A Bazár-szálló (később Vila 3 „Bazar”) az egyik legelsőként felépített szálló; Stammer Vilmos tervei alapján épült.[11] A kommunizmus alatt üzlet, söröző, cukrászda, turisztikai iroda, fényképész is működött itt.[8] Jelenleg elhagyatottan áll.
- A Gyógyforrás-szállóban (később Vila 10 „Doina Banatului”) szállásolta el a vallásalapítványi főtiszti hivatal Ferenc József császárt az 1898-as hadgyakorlatok alkalmával. A császár a szomszédos Antonio-szállóba (később Vila 11 „Timișul”) járt ebédelni.[13] Jelenleg mindkettő elhagyatottan áll.
- 1924-ben nyílt meg az impozáns Muschong-szálló (később Vila 2 „Phönix”). A második világháború végén lágerként rendezték be, ahova a buziási németeket zsúfolták, mielőtt a Szovjetunióba szállították volna őket.[5] Jelenleg elhagyatottan áll.
- A Gorjup-villában az 1980-as években múzeumot rendeztek be.[5]
- A park déli határán (Főutca) 9 villa és szálló épült:
- A Nagyszálló (később Vila 4 „Banatul”) a város elsőként felépült szállója; 1853-ban nyílt meg a park déli részén,[5] a Főutca és a Király utca sarkán.
- A Hollósy-villában (később Vila 20 „Reșița”) lakott Deák Ferenc buziási tartózkodása idején.[5]
Szobrok[szerkesztés]
- A park központjában állt Trefort Ágoston közoktatási és vallásügyi miniszter szobra, akinek nagy érdeme volt Buziásfürdő felvirágoztatásában. A Huszár Adolf által készített szobrot még Trefort életében, 1883-ban avatták fel. A román hatalomátvétel után, 1919-ben ledöntötték, helyén ma Mihai Eminescu román költő szobra áll.[5]
- Az Eminescu-szobor által uralt sétányon áll Nicolae Bălcescu és Ion Luca Caragiale szobra is.[14]
- A Trefort-szobor közelében állt az 1869-ben, Deák Ferenc számára és tiszteletére állított kőpad. Deák többször is kezeltette magát Buziáson, a hagyomány szerint egyik kedvenc tartózkodási helye volt. Az 1980-as években a pad eltűnt.[5]
Képek[szerkesztés]
-
A fedett sétány -
A József-forrás és kupolája -
A Bazár-szálló -
A pusztuló Muschong-szálló -
Az acélfürdő romjai -
Sétány
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Simuț 18–20. o.
- ↑ a b c Iovescu 21–23. o.
- ↑ Iovescu 34. o.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Jancsó
- ↑ a b Colonada de la Buziaș este cea mai lungă și cea mai frumoasă din Europa (román nyelven). Adevărul, 2018. július 18. (Hozzáférés: 2019. október 28.)
- ↑ Buziaș, stațiunea inimilor, unicat în Europa (román nyelven). The Epoch Times, 2009. július 8. (Hozzáférés: 2019. október 4.)
- ↑ a b c Simuț 23–26. o.
- ↑ Iovescu 26. o.
- ↑ Varga Júlia: Elfeledett gyógyfürdők nyomában. hg.hu, 2012. december 14. [2019. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 4.)
- ↑ a b Graur János: Buziásfürdő: Legenda és valóság az emlékek tükrében, 2. rész. Heti Új Szó, (2018. január 18.) ISSN 1223-7671
- ↑ Graur János: Buziásfürdő: Legenda és valóság az emlékek tükrében, 1. rész. Heti Új Szó, (2018. január 12.) ISSN 1223-7671
- ↑ a b c Graur János: Buziásfürdő: Legenda és valóság az emlékek tükrében, 6. rész. Heti Új Szó, (2018. február 15.) ISSN 1223-7671
- ↑ Simuț 47. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Iovescu: Iovescu et al.: Strategia de dezvoltare locală a orașului Buziaș (román nyelven). Primăria Buziaș, 2016. [2019. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 4.)
- ↑ Jancsó: Jancsó Árpád: Egy híres temesközi fürdőváros, Buziásfürdő története. Korunk, III/20. évf. 8. sz. (2009. augusztus) ISSN 1222-8338
- ↑ Simuț: Simuț, Doru; Simuț, Lenuța. Buziaș – mic îndreptar turistic (román nyelven). Bukarest: Editura Sport-Turism (1979)