Buprofezin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Buprofezin
Buprofezin.svg
IUPAC-név (2Z)-3-izopropil-2-[(2-metil-2-propanil)imino]-5-fenil-1,3,5-tiadiazinán-4-on
Kémiai azonosítók
CAS-szám 69327-76-0
PubChem 50367
ChemSpider 45678
KEGG C10912
ChEBI 39381
SMILES
CC(C)N1C(=O)N(CS\C1=N/C(C)(C)C)c1ccccc1
InChI
1/C16H23N3O2S/c1-11(2)19-14(17-16(3,4)5)22-10-
18(15(19)21)12-6-8-13(20)9-7-12/h6-9,
11,20H,10H2,1-5H3/b17-14-
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C16H23N3OS
Moláris tömeg 305,44 g/mol
Megjelenés szagtalan fehér kristályok
Sűrűség 1,19 g/cm3
Olvadáspont 104–106 °C
Forráspont 452,8 °C
Oldhatóság (vízben) 0,9 mg/l
Oldhatóság (aceton) 240 g/l
Oldhatóság (kloroform) 520 g/l
Oldhatóság (etanol) 80 g/l
Oldhatóság (toluol) 320 g/l
Törésmutató (nD) 1,592
Gőznyomás 1,25 mPa
kH 4,24·10-1 Pa m3 mol-1
Veszélyek
LD50 szájon át:
  • 10000 mg/tskg (egér)
  • 8740 mg/tskg (patkány)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A buprofezin a mezőgazdaságban kabócák, pajzstetvek, molytetvek, poloskák ellen használt fejlődésgátló anyag. Hideo Kanno és munkatársai fejlesztették ki 1981-ben.

Az Európai Bizottság 2011/6/EU irányelvében (újra) engedélyezte a buprofezin rovarirtó és atkaölő szerként való használatát.[1]

Tulajdonságai[szerkesztés]

Fajspecifikus: nem ártalmas a kártékony rovarok természetes ellenségeire és a hasznos rovarokra. Melegvérűekre igen kevéssé toxikus.[2][3]

A rovar vedlését gátolja a kitin bioszintézisének (az N-acetil-glükóz-amin(en) polimerizációjának) gátlásával.

Kifejlesztői szerint a szer kulcsa az iminocsoport, a benzolgyűrű pedig felerősíti a hatást.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A BIZOTTSÁG 2011/6/EU IRÁNYELVE (Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2011.1.21.)
  2. Buprofezin
  3. BUPROFEZIN
  4. Development of a New Insecticide, Buprofezin (Asia Science and Technology Portal)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]