Budinščina
| Budinščina | |
 | |
| A Szent József templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Krapina-Zagorje |
| Község | Budinščina |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Radovan Hercigonja |
| Irányítószám | 49284 |
| Körzethívószám | (+385) 049 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2182 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 188 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 07′ 32″, k. h. 16° 12′ 18″Koordináták: é. sz. 46° 07′ 32″, k. h. 16° 12′ 18″ | |
| Budinščina weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Budinščina témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Budinščina falu és község Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Gotalovec, Grtovec, Krapinica, Marigutić, Pažurovec, Pece, Pokojec, Pomperovec, Prepuštovec, Sveti Križ, Topličica és Zajezda tartozik hozzá.
Fekvése[szerkesztés]
Krapinától 26 km-re délkeletre, a megye északkeleti csücskében, a Horvát Zagorje területén, az Ivaneci-hegység délkeleti lejtőin és a Korpona völgyében fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a bronzkorban is éltek emberek. Budinščina első írásos említése 1234-ben történt amikor ezt a területet "Budindol" földjének hívták. Vidéke a középkor óta a zajezdai plébániához tartozik, melyet már 1334-ben említenek a zágrábi káptalan statutumában. Világi viszonylatban pedig a 15. század óta a Vitéz család birtoka, melyet még 1778-ban is említenek kegyúrként. Később házasság révén a budinščinai uradalom a Horvat család egyik ágáé lett. A család utolsó tagja Péter 1886-ban eladta Jakob Plachte varasdi kereskedőnek, aki László nevű fiának adta, ő pedig 1906 körül a birtokot felparcelláztatta a parasztok között. A nemesi kúria később a Zabavnik családé lett. A településnek 1857-ben 137, 1910-ben 418 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. Fejlődésében korábban szerepet játszott a közeli barnaszénbányák, kőfejtők és mészkőbányák megnyitása, ahol a munkaképes lakosság legnagyobb része dolgozott. A bányák bezárása és az építőipar stagnálása azonban a 20. századra visszaesést hozott a lakosság életszínvonalában. Ekkor számos fiatal vándorolt ki, akik részben a nagyobb városokban, részben külföldön kerestek jobb megélhetést. Így a lakosság nagyrészt elöregedett. A templom építését 1966-ban Ivan Vlainić plébános vetette fel, mivel a község hívei addig három templom között oszlottak meg. A nagyrészt idős lakosság miatt szükséges volt, hogy a község központjában is legyen egy olyan hely ahol istentiszteleteket lehet tartani. Végül egy a falu központjától négyszáz méterre levő helyet találtak az építésre alkalmasnak és elhatározták, hogy az új templomot a település munkás hagyományaira tekintettel a Munkás Szent József tiszteletére szentelik fel. Az alapkő letétel 1966. május 1-jén Szent József ünnepén történt és az építés olyan ütemben haladt, hogy már 1967-ben misét lehetett benne tartani. Bár a terület ahol a templom épült a hrašćinai plébániához tartozott, megállapodás született hogy az kerüljön át a zajezdai plébániához. A községnek 2001-ben 2793, a falunak magának 583 lakosa volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Szent József templom 1966-ban épült.
- A Zakmárdy család kúriája 1740 körül épült.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
