Stari Golubovec

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stari Golubovec
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Krapina-Zagorje
Község Lobor
Jogállás falu
Polgármester Andrija Smetiško
Irányítószám 49255
Körzethívószám (+385) 049
Népesség
Teljes népesség 251 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 460 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Stari Golubovec (Horvátország)
Stari Golubovec
Stari Golubovec
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 11′ 00″, k. h. 16° 02′ 30″Koordináták: é. sz. 46° 11′ 00″, k. h. 16° 02′ 30″

Stari Golubovec falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Krapinától 14 km-re keletre, községközpontjától 10 km-re északra a horvát Zagorje területén fekszik. Közigazgatásilag Loborhoz tartozik.

Története[szerkesztés]

Golubovec területét egykor nagyrészt erdő borította. Az itteni emberek távol a világ zajától kis gazdaságaik jövedelméből éltek egészen addig míg területén szenet nem találtak. Amikor kiderült, hogy itt kiváló minőségű barnaszén található kutatók, ügynökök, kereskedők és gyárosok inváziója kezdődött. Golubovec fejlődése 1875-ben a kitermelés megkezdésével indult meg. A bányák első bejegyzett tulajdonosa a stájer-horvát bányatársaság volt. A környék falvainak szegény parasztjai otthagyva az ekét és kapát bányásznak álltak és néhány forintért hajnaltól estig dolgoztatták őket. A tulajdonosok rajtuk kívül tapasztalt bányászokat is hozattak, akiknek barakkokat építettek. A termelés kezdetben tervszerűtlenül csak a felszínen folyt. A fejlődésnek újabb lendületet adott a vasút megépítése. Az első gőzmozdony 1890. október 5-én gördült be Golubovecre és nemsokára megépült az első ipari vágány is. Megkezdődött a termelés modernizálása, a kézi munkaerő gépekkel történő felváltása.

1857-ben 138, 1910-ben 421 lakosa volt. Golubovec a trianoni békeszerződésig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. A két világháború között nőtt az itt dolgozóknak a tulajdonosok általi kizsákmányolása. A robbantásos szénfejtés gyakran halálos balesetekkel is járt. A második világháború után a helyiek végre saját kezükbe vehették a bányák irányítását. 1946. szeptember 16-án megalapították a Goluboveci Szénbányavállalatot. A szenet vasúton, lovas szekereken, majd később kamionokkal szállították Zlatarig, Lepoglaváig és Ivanicsig a lakosság szükségleteinek ellátására. A két Golubovec fejlődése ezután eltért egymástól. 1997-ben az 5 km-re nyugatra fekvő Novi Golubovec községközpont lett, Stari Golubovecet pedig Loborhoz csatolták így fejlődésében lényegesen elmaradt. 2001-ben 251 lakosa volt.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2011. június 19.)