Bodzaszagú ujjaskosbor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Bodzaszagú ujjaskosbor
Dactylorhiza sambucina 01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Kosborfélék
Nemzetség: Dactylorhiza
Tudományos név
Dactylorhiza sambucina
(L.) (L.) Soó (1962)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bodzaszagú ujjaskosbor témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bodzaszagú ujjaskosbor témájú médiaállományokat és Bodzaszagú ujjaskosbor témájú kategóriát.

A bodzaszagú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina) a kosborfélék családjába tartozó, Európában honos, hegyi réteken, cserjésekben élő, Magyarországon védett növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A bodzaszagú ujjaskosbor 11-20 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Ikergumói a talajban találhatók. 2-4 tőlevele fordított tojásdad alakú, hosszuk 6-12 cm, szélességük 1-3 cm. 2-3 további szárlevele jelentősen kisebb.

Áprilistól júniusig virágzik. Virágzata rövid, tömött fürt, amelyet 8-15 virág alkot. Színük Magyarországon általában halványsárga, ritkábban húsvörösek vagy bíborszínűek. A külső lepellevelek (szirmok) közül a külsők elállók, alakjuk hosszúkás-tojásdad, hosszuk 9-12 mm, szélességük 3,6-4,5 mm. A középső külső lepellevél, valamint a belső lepellevelek sisakká borulnak össze. A mézajak osztatlan vagy gyengén háromkaréjú, széle enyhén csipkés, hossza 7-9 mm, szélessége 9-11 mm. A sárga színváltozat esetén piros pöttyös rajzolat látható rajta; a piros/bíborszínű mézajak töve elsárgul és szintén pirosan pöttyözött. A sarkantyú vastag, vége tompán kúpos, lefelé görbül; hossza 10-15 mm, szélessége 3-4,5 mm.

Termése 14-21 mm hosszú, 3-5 mm vastag toktermés, benne átlagosan 3300 (1600-11000) apró maggal.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A sápadt kosbor (Orchis pallens) mézajka mindig egyszínű, rajzolat nélküli, murvalevelei a magháznál rövidebbek.

Elterjedése[szerkesztés]

Európában honos. Elterjedésének határait nyugaton az Ibériai-félsziget, északon Dél-Skandinávia, keleten Ukrajna, délen Szicília és Görögország jelenti. 2400 méteres magasságig is hatol. Magyarországon inkább az alacsonyabb hegyvidékek növénye (állományainak 47%-a itt található), míg a magasabb hegyvidékre 21%, a dombvidékre 31% jut. Az Északi- és a Dunántúli-középhegységből, a Mecsekből és Kőszeg, valamint Sopron környékéről ismert. Egyetlen síksági populációja a Rákos-mezőn volt, de mára kipusztult.

Életmódja[szerkesztés]

Hegyi réteken, szőrfűgyepekben, mészkerülő erdőkben, sziklacserjésekben, gesztenyésekben, erdőszéleken, irtásréteken él. A savanyú talajt részesíti előnyben, élőhelyein a talaj pH-ját 4,3-6,4 közöttinek (átlagosan 5,5) mérték.

A csírázás után hajtásai először 2 év elteltével jelennek meg a felszínen, majd a virágzásra további 10 év után kerül sor. Élettartama a 40 évet is meghaladhatja.

A többi hazai orchideához hasonlóan fejlődéséhez elengedhetetlen a gombaszimbionta jelenléte. Partnere általában a Ceratobasidium, Tulasnella, Sebacina, Rhizoctonia nemzetségekből kerül ki.

Hajtásai március-áprilisban bukkannak elő. Április elejétől június közepéig virágzik, középnapja május 8. Nektárt nem termel, de virágai a sárga tavaszi kankalinra, illetve a bíborvörös indás ínfűre hasonlítanak és emiatt vonzzák a beporzó rovarokat. Általában poszméhek gondoskodnak a beporzásáról. A megtermékenyülés hatékonyságét Skandináviában mindössze 2-3%-nak, Magyarországon 48%-nak mérték. Önmegporzást nem végez. A termések júniusra érnek be. Nemzetségének számos tagjával, illetve a szúnyoglábú bibircsvirággal is hibridizálódhat, de hibrid példányokat itthon még nem figyeltek meg.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A bodzaszagú ujjaskosbor nagy területen elterjedt, helyenként gyakori faj. Bár egyes országokban (pl. Csehország vagy Szlovákia) száma megcsappant és szigorúan védett, összességében léte nem veszélyeztetett. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel. Leginkább élőhelyének változása, beerdősülése vagy a vadkár jelent számára veszélyt. Magyarországon eddig összesen 76, 1990 óta 38 állományát mérték fel, visszaszorulása 50%-os. Teljes egyedszámát néhány ezres nagyságrendőre becslik. 1982 óta védett, eszmei értéke 10 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]