Anhinga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Anhinga
Evolúciós időszak: Kora miocén - jelen
Feketehasú kígyónyakúmadár (Anhinga melanogaster)
Feketehasú kígyónyakúmadár (Anhinga melanogaster)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Szulaalakúak (Suliformes)
Család: Kígyónyakúmadár-félék (Anhingidae)
Reichenbach, 1849[1]
Nem: Anhinga
Brisson, 1760
Szinonimák
  • Plottus Scopoli, 1777
  • Plotus Linnaeus 1766
  • Ptinx Bonaparte, 1828
  • Ptynx Möhring 1752 (pre-Linnean)
Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Anhinga témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Anhinga témájú médiaállományokat és Anhinga témájú kategóriát.

Az Anhinga a madarak (Aves) osztályának szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kígyónyakúmadár-félék (Anhingidae) családjába tartozó nem.

Rendszertani besorolásuk[szerkesztés]

2014-ben Jarvis és társai alaktani- és DNS-vizsgálatok végeztek a mai madarak körében; felfedezésüket a „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds” (A genom teljes vizsgálata meghatározza a modern madarak családfájának a korai ágait) című írásban adták ki.[2] Ennek a nagymértékű kutatásnak a következtében, az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusánnak (International Ornithological Congress) jóváhagyásával[3][4] ezt a madárnemet kivették a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjéből és áthelyezték az újonnan létrehozott szulaalakúak rendbe.[5]

Előfordulásuk[szerkesztés]

Az Anhinga-fajok főleg a trópusokon és a szubtrópusokon, Amerikában, Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában élnek.

Megjelenésük[szerkesztés]

Nagy méretű vízi madarak, testhosszuk 81–97 centiméter, testtömegük 1060–1350 gramm, szárnyfesztávolságuk átlagosan 120 centiméter. Megjelenésük nagyon hasonló a kormoránokéhoz, de hosszú, hegyes csőrükkel és S–alakú, ívelt nyakukkal a gémfélékhez hasonlítanak. Az erős nyaki izmok lehetővé teszik, hogy a madarak könnyebben vadásszanak. Amikor a hal "lőtávolban" van, a kígyónyakúmadár feje úgy pattan ki, mint egy kígyóé, amely marni készül. A nyak villámgyors mozdulata meglepi a halat, amelyet szigonyként fúr át a csőr, vagy szorít a két káva közé. A fej úgy vágódik előre, mint egy acélrugó. Maga a mechanizmus a nyolcadik nyakcsigolyán alapszik, amely ilyenkor kiegyenesedik, és előrelendíti a fejet. Felső tollazatuk fekete és fehér vagy világos barna csíkos. A nemek egyenlő nagyságúak, de a tojók tollazata világosabb és a hímek csőre hosszabb, mint a tojóké. A fiatalok tollazata hasonlít a felnőttekéhez, de sápadtabb színű. Szárnyaik szélesek és lehetővé teszik a leszálláskor a hosszú siklást. Lábujjaik között úszóhártyák találhatóak és elég esetlenül mozognak a szárazföldön. Úszásuk hasonlít a kormoránokéhoz.

Életmódjuk[szerkesztés]

A kígyónyakúmadarak viselkedése hasonló a kormoránokéhoz. Táplálékuk halakból, hüllőkből, kétéltűekből, kagylókból, rovarokból és férgekből áll. A sikerült fogás után a kígyónyakú madár felveti a fejét, hogy a hal lerepüljön róla, és elegánsan a levegőben kapja el, mindig úgy, hogy a hal feje lefelé néz. A madár már fiatal korában gyakorolja a zsonglőrködést fadarabokkal. Mivel tollazata kevésbé víztaszító, ezért ha egy időt a vízben töltött, ki kell jönnie megszáradni. Kiül egy faágra és napozik.

Szaporodásuk[szerkesztés]

Nem telepekben fészkelnek, de előfordul, hogy néhány pár kicsi csapatba szegődve fészkel. Párjukat egyszer választják ki és egész életükben azzal vannak. Fészküket gallyakból és levelekből készítik. Fészekaljuk 2–6 tojásból áll, melyet 25–30 nap alatt költenek ki.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nembe az alábbi 4 élő faj tartozik:

Fosszilis fajok[szerkesztés]

Az alábbi lista a fosszilis fajokat foglalja magába:

  • Anhinga walterbolesi Worthy, 2012 (késő oligocéntól kora miocénig; Közép-Ausztrália
  • Anhinga subvolans (Brodkorb, 1956) (kora miocén; Thomas Farmja, USA) – korábban a Phalacrocorax nembe sorolták[6]
  • Anhinga cf. grandis (középső miocén; Kolumbia –? késő pliocén; Dél-Amerika)[7]
  • Anhinga sp. (Sajóvölgyi középső miocén; Mátraszőlős, Magyarország) – A. pannonica?[8]
  • „Anhinga” fraileyi Campbell, 1996 (késő miocén –? kora pliocén; Dél-Amerika) – meglehet, hogy valójában Macranhinga[9]
  • Anhinga pannonica Lambrecht, 1916 (késő miocén; Közép-Európa? és Tunézia, Kelet-Afrika, Pakisztán és Thaiföld –? Sahabi kora pliocén korszaki Líbia)[10]
  • Anhinga minuta Alvarenga & Guilherme, 2003 (Solimões késő miocén/kora pliocén; Dél-Amerika)[11]
  • Anhinga grandis Martin & Mengel, 1975 (késő miocén; –? késő pliocén; USA)[12]
  • Anhinga malagurala Mackness, 1995 (Allingham kora pliocén; Charters Towers, Ausztrália)[13]
  • Anhinga sp. (kora pliocén; Bone Valley, USA) – A. beckeri?[14]
  • Anhinga hadarensis Brodkorb & Mourer-Chauviré, 1982 (késő pliocén/kora pleisztocén; Kelet-Afrika)[15]
  • Anhinga beckeri Emslie, 1998 (kora-késő pleisztocén; Délkelet-USA)[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Walter J. Bock (1994): History and Nomenclature of Avian Family-Group Names. Bulletin of the American Museum of Natural History, number 222; with application of article 36 of ICZN.
  2. "Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds", Erich D. Jarvis, et al., Science 12 December 2014: Vol. 346 no. 6215 pp. 1320-1331, DOI: 10.1126/science.1253451.
  3. R. Terry Chesser, Richard C. Banks, F. Keith Barker, Carla Cicero, Jon L. Dunn, Andrew W. Kratter, Irby J. Lovette, Pamela C. Rasmussen, J. V. Remsen Jr., James D. Rising, Douglas F. Stotz and Kevin Winker (2010. július 1.). „Fifty-First Supplement to the American Ornithologists' Union Check-List of North American Birds”. The Auk 127 (3), 726–44. o. DOI:10.1525/auk.2010.127.4.966.  
  4. Taxonomy Version 2. IOC World Bird List: Version 3.1, 2011. (Hozzáférés: 2012. július 15.)
  5. A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History. Shannon J. Hackett, et al" Science 320, 1763 (2008)
  6. Florida Museum of Natural History|UF 4500, a proximal right humerus half. About 15% larger than A. anhinga and more plesiomorphic: Brodkorb (1956), Becker (1986)
  7. Including a Anatomical terms of location#Proximal and distal|distal right humerus (Federal University of Acre|UFAC-4721) from the Solimões Formation of Cachoeira do Bandeira (Acre, Brazil). Size identical to A. grandis, but distinctness in space and time makes assignment to that species questionable: Mackness (1995), Alvarenga & Guilherme (2003)
  8. An ungual phalanx bones|phalanx: Gál et al. (1998–99), Mlíkovský (2002): p.74
  9. Holotype LACM 135356 is a slightly damaged right tarsometatarsus; other material includes a Anatomical terms of location#Proximal and distal|distal left ulna end (LACM 135361), a well-preserved left tibiotarsus (LACM 135357), two cervical vertebrae (LACM 135357-135358), three humerus pieces (LACM 135360, 135362-135363), probably also the almost complete left humerus Federal University of Acre|UFAC-4562. A rather short-winged species about two-thirds larger than A. anhinga; apparently distinct from the living genus: Campbell (1992), Alvarenga & Guilherme (2003)
  10. a cervical vertebra (the holotype) and a carpometacarpus; additional material includes another cervical vertebra and femur, humerus, tarsometatarsus and tibiotarsus pieces. About as large as A. rufa, apparently ancestral to the Old World lineages: Martin & Mengel (1975), Brodkorb & Mourer-Chauviré (1982), Olson (1985): p.206, Becker (1986), Mackness (1995), Mlíkovský (2002): p.73
  11. Federal University of Acre|UFAC-4720 (holotype, an almost complete left tibiotarsus) and UFAC-4719 (almost complete left humerus). The smallest known darter (30% smaller than A. anhinga), probably not very closely related to any living species: Alvarenga & Guilherme (2003)
  12. Assorted material, including the holotype UNSM 20070 (a Anatomical terms of location#Proximal and distal|distal humerus end) and Florida Museum of Natural History|UF 25739 (another humerus piece). Longer-winged, about 25% larger than and twice as heavy as A. anhinga, but apparently a close relative: Martin & Mengel (1975), Olson (1985): p.206, Becker (1986), Campbell (1992)
  13. Queensland Museum|QM F25776 (holotype, right carpometacarpus) and QM FF2365 (right Anatomical terms of location#Proximal and distal|proximal femur piece). Slightly smaller than A. melanogaster and apparently quite distinct: Becker (1986), Mackness (1995)
  14. a b Ulna fossils larger than A. anhinga: Becker (1986)
  15. The holotype is a well-preserved left femur (AL 288-52). Additional material consists of a Anatomical terms of location#Proximal and distal|proximal left femur (AL 305-2), a Anatomical terms of location#Proximal and distal|distal left tibiotarsus (L 193-78), a proximal (AL 225-3) and a distal (11 234) left ulna, a proximal left carpometacarpus (W 731), and well-preserved (10 736) and fragmentary (2870) right coracoids. Slightly smaller than A. rufa and probably its direct ancestor: Brodkorb & Mourer-Chauviré (1982), Olson (1985): p.206

Források[szerkesztés]

Fordítások[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Schlangenhalsvögel című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Darter című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]