Gyulafehérvári román nagygyűlés
| Gyulafehérvári román nagygyűlés | |
 | |
| A nagygyűlés résztvevői | |
| Dátum | 1918. december 1. |
| Ország | Románia |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gyulafehérvári román nagygyűlés témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A gyulafehérvári román nagygyűlést (románul: Marea Adunare Națională de la Alba Iulia) 1918. december 1-jén tartották meg; ezen összesen 1228 küldött vett részt, és szavazta meg a gyulafehérvári határozatot, amely Erdély és az akkori Román Királyság egyesülését mondta ki.
Előzményei
[szerkesztés]Miután a magyarországi nemzetiségeknek nem sikerült a kollektív jogok kivívása, az 1910-es évekre a szeparatizmus és az anyaországukkal való egyesülés felé fordultak. Az Osztrák–Magyar Monarchia I. világháborús katonai veresége és az ennek nyomán kitörő forradalmak zűrzavara alkalmat teremtett az elszakadásra.
1918. november 9-én a Román Nemzeti Tanács memorandumot küldött Budapestre, amelyben felszólították a magyar kormányt Kelet-Magyarország (a történelmi Erdély, Torontál, Temes, Krassó-Szörény, Arad, Bihar, Szilágy, Szatmár, Máramaros vármegyék területe) átadására. A magyar kormány november 10-én tárgyalt a kérdésről, és úgy döntöttek, hogy egyrészt Jászi Oszkár vezetésével tárgyalásokat kezdenek a román féllel a helyzet rendezésére, másrészt Szabó Zoltán kolozsvári hadseregösszevonással gyakoroljon nyomást rájuk. Jászi elképzelései szerint Erdély helyzetét svájci típusú kantonális konföderáció megteremtésével kellett volna rendezni; ezt Apáthy István kormánybiztos és Bethlen István is támogatta.[1]
A november 13–14-én Aradon tartott tárgyalások nem hoztak eredményt.[2] Iuliu Maniu már a tárgyalások közben memorandumot küldött Párizsba, amelyben engedélyt kért a román hadsereg előrenyomulására a Maroson át.[3] November 15-én a Román Nemzeti Tanács egy nemzetgyűlés összehívása mellett döntött; november 20-án kihirdették, hogy a nagygyűlést Gyulafehérváron tartják meg. Ugyan Balázsfalva és Nagyszeben is szóba jött, a román vezetők úgy vélték, hogy az ott zajlott történelmi események miatt Gyulafehérváron, a „román nép történelmi várában” kell megrendezni a gyűlést.[4] November 24-én a helyi tanácsokat felszólították, hogy mondják ki a feltétel nélküli csatlakozást a Román Királysághoz még a gyűlés előtt.[5]
Lebonyolítása
[szerkesztés]A MÁV a magyar kormány utasítására ingyenesen különvonatokat indított a küldöttek részére.[6] Mivel 1918. december 1. vasárnap volt, ezért reggel 7 órától a katolikus és az ortodox templomban istentisztelettel kezdődött az esemény.[7] Maga a gyűlés a vármezőn zajlott le, ahol felolvasták a határozatot, amelyet a küldöttek egyhangú lelkesedéssel fogadtak.[8]
A nemzetgyűlésről Samoilă Mârza által készített fényképeket használta fel később a román küldöttség a Párizs környéki béketárgyalásokon az egyesülés támogatottságának bizonyítására.[9]
Később
[szerkesztés]
1918. december 8-án a Károlyi-kormány Apáthy Istvánt, a kolozsvári egyetem tanárát bízta meg a kelet-magyarországi főkormánybiztossággal.
Az 1918. november 13-án elfogadott belgrádi egyezmény szerint a Maros folyó képezett demarkációs vonalat az antant seregei és az őszirózsás forradalomban létrejött első magyar köztársaság között. A román hadsereg azonban Louis Franchet d’Espèrey francia tábornok engedélyével 1918. december 15-én megindult a Szatmárnémeti–Arad-vonal felé. A magyar kormány nem fejtett ki ellenállást.
December 22-én a Magyar Nemzeti Tanács Kolozsvárott – mintegy tiltakozásképpen – egy ellengyűlést tartott.[10]
December 24-én a románok megszállták Kolozsvárt.[11]
1919. január 8-án az erdélyi szászok is küldöttgyűlést tartottak Medgyesen. A medgyesi gyűlés – a megszálló román hadsereg jelenlétében – egy kiáltványban elfogadta Erdély egyesülését az akkori Romániával. A kiáltvány a szászok jogait biztosító garanciának a gyulafehérvári határozatot tekintette.
Végül az I. világháborúban győztes antant államai a trianoni békeszerződésben a gyulafehérvári nyilatkozat által követelt területeknél kevesebbet juttattak Romániának.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ ErdTört : 1711. o.
- ↑ ErdTört : 1712–1714. o.
- ↑ ErdTört : 1714. o.
- ↑ IstTrans : 644. o.
- ↑ ErdTört : 1715. o.
- ↑ ErdTört : 1715. o.
- ↑ IstTrans : 647. o.
- ↑ ErdTört : 1717. o.
- ↑ Singurele fotografii ale Unirii de la 1918 - Samoilă Mârza a ajuns întâmplător fotograful Unirii, la patru zile de la întoarcerea din război. www.mediafax.ro (2013. november 30.) (Hozzáférés: 2016. október 7.)
- ↑ Gyulafehérvár ellen tiltakozott a kolozsvári ellen-nemzetgyűlés – Múlt-kor.hu, 2013. július 25.
- ↑ Raffay Ernő: Kolozsvár román megszállása – Múlt-kor.hu, 2015 Tavasz
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Marea Adunare Națională de la Alba Iulia című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ ErdTört: Erdély története III: 1830-tól napjainkig. Szerk. Szász Zoltán. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963 05 4886 0
- ↑ IstTrans: Istoria României: Transilvania II. Cluj-Napoca: Editura George Bariţiu. 1997.
.svg){kind=small}