Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi
A dzsámi és a koronázási emlékmű az északi rondellán
A dzsámi és a koronázási emlékmű az északi rondellán
Település Esztergom
Ország  Magyarország
Elhelyezkedése
Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi (Esztergom)
Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi
Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi
Pozíció Esztergom térképén
é. sz. 47° 47′ 59″, k. h. 18° 44′ 03″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 59″, k. h. 18° 44′ 03″

A négyszáz éves Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi az esztergomi Berényi Zsigmond utcában álló műemléki épület. A városban sokan az egykori érseki magtárként ismerik. Ez az egykori (Oszmán) Török Birodalom észak-nyugati irányban található legtávolabbi megmaradt és felújított dzsámija.[1][2]

Leírás[szerkesztés]

Az épület sokáig lakóházként funkcionált

Az esztergomi dzsámi – eltérően az általános dzsámi formától – kétszintes, téglalap alaprajzú, kontyolt nyeregtetős, az észak-nyugati sarkából kéményszerűen kiemelkedő minarettel rendelkező kétszintes épület. Az imaház alatt a Víziváros középkori utcája húzódik, melyet nyugatról a városrész várfala, keletről pedig a Várhegy határolt. Ezen út fölé épült a 17. század elején a dzsámi. A Víziváros mai utcája – korábban Úri utca, ma Berényi Zsigmond utca – a középkori úthoz képest több méterrel magasabban húzódik, melyet csak jóval a török kor után vájtak a hegy oldalába. A megemelt utcaszint miatt napjainkban a dzsámi kétszintes elrendezése csak az Erzsébet park felőli homlokzatán látszódik.
Eredeti török kori kapuja félköríves záródású, faragott kövekből készült boltíves, ablakai szamárhátívesek. Az épület észak-nyugati sarkán egy minaret maradványa áll. Ezt csak a 18. században bontották el. Az imaterem falába oldalukra döntött korsókat falaztak be szájukkal a belső tér felé nézve azért, hogy a terem ne visszhangozzon. Ezekből már csak néhány található meg, zömmel az épület déli falában. A feltárások során a korsókból árpaszemek kerültek elő, mivel a dzsámit a török-kor utáni időkben magtárként használták.[3] Szerencsésen előkerültek a feltárási terület különböző pontjairól az egykori mihráb, azaz imafülke darabjai is, amelyeket összeillesztve és a hiányzó darabokat rekonstruálva a teljes imafülkét restaurálták. A szép faragások mellett a török kori festést, díszítést több helyen is restaurálni lehetett.
Az épületegyüttes Duna-felőli oldalán, a Malom-bástya tövében található a Kicsi Kapu, amely a Vízivárost körbevevő városfalon vezetett ki a folyópartra és az egykori, a Dunán átívelő hajóhídhoz. E kapu fölött az Erzsébet park felől látható I. Szulejmán arab betűs győzelmi táblája, amit a 17. században Esztergom 1543-as bevételének emlékére állítottak, valamikor akkoriban, amikor pont a tábla fölötti szinten a dzsámit is építették. Feliratának jelentése: „Szulejmán szultánnak, Szelim kán fiának”. A magyar és oszmán történetírók szerint I. Szulejmán személyesen vezette hódító seregét az 1543-as hadjáratra. Az hagyomány szerint ezen a kapun jutottak be az első török csapatok, akik a Malom-bástya és a benne rejlő híres esztergomi vízemelő szerkezet elfoglalásával kikényszerítették a keresztény várvédőktől Esztergom átadását 1543. augusztus 9-én.

Története[szerkesztés]

Az Erzsébet park felőli homlokzat a felújítások előtt…
...és utána

Sokáig tartotta magát az az elmélet, hogy a dzsámi eredetileg nem más volt, mint a már 1239-ben IV. Béla király egyik oklevelében megemlített Veprech-torony, amit a törökök csak később építettek volna át dzsámivá. A dzsámihoz kötődő feltárások (melyeket a Rosenberg Hungária Kft. finanszírozott) nyomán azonban két dolog is kiderült. Egyrészt a dzsámit – a már meglévő városfalakat leszámítva – teljes egészében a törökök építették a 17. század első felében. Másrészt az is kiderült, hogy a feltárás következtében lebontott, a dzsámi szomszédságában a 19-20. századi épületek alatt egyértelműen azonosíthatóan megmaradt a valódi Veprech-torony körülbelül 10 méteres torzója. Így napjainkban újra látható a Víziváros legkorábbi erődített épülete, amely Esztergom legrégebbi név szerint is ismert épületei közé tartozik. A későbbi korokban „Víz-toronynak” is nevezték.
Korabeli (16. és 17. századi) metszeteknek, valamint Evlia Cselebi, a híres török világutazó és útleíró könyvének köszönhetően tudjuk, hogy a dzsámit valamikor 1605 és 1663 között építették meg. Evlia Cselebi így fogalmaz könyvében: „…Özicseli Hádsi Ibrahim dzsámija, ólom tetejű, festett deszka mennyezetű, nagy térfogatú, tégla mináretes magas és új építésű, szép dzsámi”. A város visszafoglalása (1683) után érseki magtár lett. A 19. és 20. század fordulóján a Petz család birtoka, lakóház volt. A szomszédos épületet, ahol egykor egy tekke, azaz egy derviskolostor működött, gyárrá alakították. A második világháború után a vagyont államosították. 1953-ban a Petz-művek dolgozói költözhettek be a házba. A két épület közötti egykori törökfürdő még 1962/63-ig működött három medencével. A házat a lakók 1957-ben megvették.
1998 őszén a tokodaltárói székhelyű Rosenberg Hungária Kft. vásárolta meg a nagyon romos állapotú épületet és a hozzá tartozó telket azzal a szándékkal, hogy a lakóház a felújítása után vendégház legyen. Ekkor dr. Horváth István, a Balassa Bálint Múzeum akkori igazgatója hívta fel a cégtulajdonosok figyelmét arra, hogy nagy valószínűség szerint egy egykori imaházat vásároltak. A vállalat eredeti elképzelésein változtatva magára vállalta a műemléki státuszt kapott épület feltárását és helyreállítását[4] Az utcaszint alatt négy méter mélyen megtalálták a középkortól a 18. századig használt út kövezetét. Feltárták a dzsámihoz tartozó minaret alsó részét, amelynek alépítménye 10 méteres magasságig ma is megvan, és épségben megmaradt a csigalépcső első kilenc foka. A több évig tartó feltárást követően a felújítás 2006-ban kezdődött meg, az épület az év végére kapott új tetőszerkezetet A mihráb, azaz az imafülke kőfaragványainak jelentős részét megtalálták, így ezt is teljes pompájában állították helyre. A munkálatok befejeztével a török-kori épületet 2007. november 20-án adták át. Az átadást követő konferencián Karl Rosenberg Pro Cultura Hungarica díjat vehetett át. Az épület a szomszédos Malom-bástyával együtt idegenforgalmi látványosság (múzeum, kávézó) lett. Manapság az oda látogatók az Árpád-kortól egészen a 17. század végéig találhatnak építészeti érdekességeket. A legkorábbi a már 1239-ben biztosan meglévő Veprech-torony, időben azt követi a rekonstruált vízimalom medencéje és a hozzá tartozó épület, ami a Vitéz János esztergomi érsek által építtetett reneszánsz vízgépet hajtotta a 15. század végétől egészen 1683-ig. A Malom-bástya ennek a vízemelő szerkezetnek a védelmére 1542-43 között épült meg, végül pedig a 17. század elején épült föl a bástya közvetlen szomszédságában a dzsámi.

Látogatás[szerkesztés]

Az épületegyüttes kávézóként és kiállítótérként működik, áprilistól novemberig rangos tárlatok követik egymást. A műemlék hétfő kivételével minden nap látogatható, de a téli időszakban (általában november elejétől március végéig) csak a múzeum honlapján található elérhetőségeken keresztül előre egyeztetett időpontokban lehet megtekinteni.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Komárom-Esztergom megye műemlékjegyzéke (2006)
  • A Hídlap 2007. augusztus 18-i száma
  • Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája. Bp., 1978.
  • Horváth István: Török emlékek Esztergomban. (Krónika. A Komárom megyei Múzeumok kiadványa) Tata, 1974.
  • Horváth István: Esztergom török katonai építkezései. (A hódoltság régészeti kutatása c. tanulmánykötetben) Bp., 2002.
  • Horváth István–Zsemberi Ákos: Az esztergomi Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi kutatása és műemléki bemutatása. Építés- Építészettudomány. 36. k. 1-2. sz. Akadémiai Kiadó. Bp. 2008.
  • Magyarország Régészeti Topográfiája. 5. kötet Komárom megye. Esztergom és a dorogi járás. Budapest, 1979.
  • Thury József: Török történetírók. I-II. Bp. 1893, 1896.
  • Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. 1660-1664. Bp., 1904. MTA, Fordította: Dr. Karácson Imre
  • Horváth István: Esztergom. Özicseli Hadzsi Ibrahim Dzsámi. Bp., 1012. Tájak–Korok–Múzeumok Kiskönyvtár, 832. kötet

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]