Áltiszafa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Áltiszafa
Japán áltiszafa (Cephalotaxus harringtonia)
Japán áltiszafa (Cephalotaxus harringtonia)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Áltiszafafélék (Cephalotaxaceae)
Nemzetség: Áltiszafa (Cephalotaxus)
Siebold & Zucc. (1842) ex Endl.
Fajok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Áltiszafa témájú kategóriát.

Az áltiszafák (Cephalotaxus) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe tartozó áltiszafafélék (Cephalotaxaceae) családjának névadó nemzetsége.

Philipp Franz von Siebold küldte az első Cephalotaxus-t Európába Japánból 1829-ben. Régészeti leletek vannak jura kori példányokról Grönlandról és Európából, valamint Észak-Amerika északnyugati részéről a miocén és pliocén korból.

Elterjedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fajai Korea, Kína, Japán, Burma, Laosz, Vietnam és India területén honosak. Az elterjedési területük központja Kína, ahol 7 faj őshonos. Az összes faj jól tűri az árnyékot, általában aljnövényzetet alkotó fák vagy bokrok Ázsia nedves kontinentális és szubtrópusi lomblevelű erdőiben. Néhány faj képes elviselni a hideg mérsékelt éghajlatot, de egyik sem szárazságtűrő, és a legtöbb károsodik teljes napos kitettségű területen. Minden faj fenyegetett vagy veszélyeztetett az őshonos tartományban, elsősorban az élőhelyek elvesztése miatt. Kertészeti változatai a világ többi részén is elterjedtek.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apró, inkább széltében lombosodó, Japánból és Kínából származó örökzöld kétlaki, ritkán egylaki fák vagy cserjék. Ágaik átellenes állásúak vagy örvösek. A rügyek tojásdadok, számos pikkelylevéllel fedettek. A levelek 2 sorban fésűszerűen nőnek, tűszerűek, feltűnő erük van a felső részen és 2 széles kékes színű sztómasor a fonákon. A hím virágzat hónalji részen nő, nem teljesen gömbszerű, 1 cm vastag; a pollenszemek szárnyasak. A női virágzatok a legfiatalabb hajtásokon nőnek, 1-3-asával, pikkelylevelekkel fedettek, a termés elliptikus, 2–3 cm hosszú, violabarnára érő húsos magköpennyel borított barna magja van, amely csak a második évben érik be.

Felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyileg tűzifának használják. Indiában a magból kivont olajat gyógyszerként használják fel. Megállapították (akárcsak a Taxus nemzetség néhány fajáról), hogy rákellenes alkaloidokat tartalmaz, cephalotaxine-t és harringtonine-t. Ezek kiaknázása veszélybe sodorhatja a fennmaradását, de a vegyületek szintetikus előállítása megoldhatja a kitermelés problémáját.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]