Mandzsu áltiszafa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Japán áltiszafa szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mandzsu áltiszafa
C. harringtonia Berlin, Botanikus Kert
C. harringtonia Berlin, Botanikus Kert
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Áltiszafafélék (Cephalotaxaceae)
Nemzetség: Áltiszafa (Cephalotaxus)
Faj: C. harringtonii
Tudományos név
Cephalotaxus harringtonii
K. Koch
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Mandzsu áltiszafa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mandzsu áltiszafa témájú médiaállományokat és Mandzsu áltiszafa témájú kategóriát.

Színes nyomat a Flora Japonica könyvből; Philipp Franz von Siebold és Joseph Gerhard Zuccarini

A mandzsu áltiszafa (Cephalotaxus harringtonii) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe és az áltiszafafélék (Cephalotaxaceae) családjába tartozó faj.

Japánban őshonos, de világszerte elterjedt dísznövény, több fajtája létezik. 1829 óta van termesztésben Európában, a nevét Harrington grófjáról kapta, aki az elsők között ültette kertjébe Európában.

Megjelenése[szerkesztés]

Tűlevelű bokor vagy kis fa. Új hajtásai 3 évig zöldek maradnak. A rügyek zöld színűek, gömb alakúak, nagyon kicsik, mindössze 1 mm hosszúak. A hajtás két oldalán fésűszerűen sorakoznak a lapos, fényes zöld tűlevelek, amelyek mintegy 5 cm hosszúak és 0,3 cm szélesek. A levelek fonákján két ezüstös színű sztómasor van.

Kétlaki növény, a hím példányok sűrűn borítottak gömbszerű krémszínű porzós virágzatokkal, amelyek idővel barnává válnak. A pollen márciustól májusig szóródik szét. A nőivarú egyedeken a hajtások tövében jelennek meg párosával a gömbszerű termős virágok. A termés visszástojásdad alakú, 2,5 cm hosszú és 1,5 cm széles; sima zöld színű, mely barnára érik. [1]

Nevezéktan[szerkesztés]

Először 1839-ben írta le Thomas Andrew Knight mint Taxus harringtonii. 1846-ban Philipp Franz von Siebold és Joseph Gerhard Zuccarini sorolták át a jelenlegi nemzetségébe és kapta a Cephalotaxus drupacea nevet. Jelenlegi nevét 1930-ban kapta.

Elterjedése és élőhelye[szerkesztés]

Japánból származik. Japánban délen Kyushu-tól északon Hokkaido-ig él. A C. harringtonia var. nana Kelet-Honshuban valamint Hokkaidoban leginkább tengerparti sziklákon és hegyvidéki területeken él. Jól érzik magukat félárnyékban mélyrétegű, gazdag talajokon.

Felhasználása[szerkesztés]

Az omacetaxine mepesuccinate nevű, a növényből kivont alkaloidát rákellenes gyógyszerekhez használják fel.

Fajtái[szerkesztés]

Cephalotaxus harringtonia "Fastigiata"
  • "Fastigiata" először 1861-ben szelektálták Japánban. Alakja párhuzamosan futó függőleges ágakból kialakuló karcsú oszlop. Legfeljebb 5 m magasra nő meg. Különleges megjelenésű fa, a virágai is feltűnőek.
  • "Duke Gardens"
  • "Prostrata"
  • "Fritz Huber"
  • "Korean Gold"

Források[szerkesztés]