„El Liszickij” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Robot: következő hozzáadása: et:Lazar Lissitski |
Lynu (vitalap | szerkesztései) |
||
| 99. sor: | 99. sor: | ||
* [http://art.pte.hu/oktatasi_anyagok/aknai/2006/zenesz/konstruktivizmus.ppt konstruktivizmus – képek] |
* [http://art.pte.hu/oktatasi_anyagok/aknai/2006/zenesz/konstruktivizmus.ppt konstruktivizmus – képek] |
||
* [http://www.c3.hu/scripta/buksz/96/04/perne.htm Tanulmányok a kelet-közép-európai avantgarde művészet témaköréből] |
* [http://www.c3.hu/scripta/buksz/96/04/perne.htm Tanulmányok a kelet-közép-európai avantgarde művészet témaköréből] |
||
* [http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=504 El Lissitzky festményei - TerminArtors.com] |
|||
{{DEFAULTSORT:Liszickij, El}} |
{{DEFAULTSORT:Liszickij, El}} |
||
A lap 2007. október 5., 17:46-kori változata
| El Liszickij | |
 | |
| Született | 1890. november 10. Pochinok[1] |
| Elhunyt | 1941. december 30. (51 évesen)[2][3][4][5][6] Moszkva[1] |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Sophie Lissitzky-Küppers[7] |
| Gyermekei | Jen Lissitzky |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Halál oka | gümőkór |
| Sírhelye | Új Donszkoj temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz El Liszickij témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.jpg)
El Liszickij (oroszul: Эль Лисицкий; Pocsinok, 1890, november 23. – Moszkva, 1941. december 30.) – eredeti nevén Lazar Markovics Liszickij (Лазарь Маркович Лисицкий) – orosz festő, grafikus és építész, az orosz avantgarde egyik legnagyobb hatású képviselője. Darmstadtban szerzett mérnöki diplomát. 1919-től kidolgozta Proun elméletét, mely az absztrakt festészet, szobrászat és építészet konstrukcióinak összehangolása. Forradalmi plakátokat készített, és tanított Marc Chagall vityebszki iskolájában. Az orosz konstruktivizmus felismeréseit (a világ megváltoztatása az alapvető törvények ismeretével) a De Stijl törekvéseivel El Liszickij kapcsolta össze, aki Oroszországban született és nevelkedett, és nagy hatással volt rá Kazimir Malevics és a szuprematizmus.
Munkáiról röviden
Absztrakt kompozíciói tiszta geometrikus nyelvre épülnek. Képein nem illuzionista teret érzékelünk, hanem nyílt és nehézkedés nélküli légkört, amilyet repülőgépből láthat az utazó. El Liszickij a technikából merített ihletet, de, mint az orosz avantgárd többi képviselője, az új találmányokat az új emberi társadalom szolgálatába kívánta állítani.
A proun
Proun-nak nevezett vásznai egy technikai esztétika paradigmái (ugyanez az esztétika ihlette azokban az években a francia Fernand Léger-t és Le Corbusier-t is.) Liszickij egy új technikai esztétika propagátora volt. A ,.Proun"' szó az „új valóság megteremtésének terve" vagy „terv az új igazolására” kifejezés kezdőbetűiből nyert orosz betűszó – Magyarul körülbelül így hangzik: projekt utverzsgyényijá novovo.
Mialatt Gropius Weimarban megalkotta a Bauhaust, El (Lazar) Markovics Lisszickij hasonló intézmény megszervezését kísérelte meg Proun név alatt Moszkvában. Amikor pedig el kellett hagynia Moszkvát, Németországban konstruktivista mozgalmat: szervezett a magyar Moholy-Nagy Lászlóval, aki már konstruktivista eszmékkel telítve érkezett 1920-ban Berlinbe. Lisszickij és Moholy-Nagy G névvel önálló csoportot alakítottak, és nemcsak a holland De Stijl csoporttal, hanem Mies van der Rohe-val és más építészekkel is érintkezésbe léptek.
Élete
Oroszország Szmolenszki területén, Pocsinok városban született 1890-ben, gyermekéveit Vityebszkben töltötte. Gimnáziumba Szmolenszkban járt, de nyaranta visszatért Vityebszkbe. Ekkor már rendszeresen rajzolt; az első művész, akivel összehozta a sors, Pen volt, Chagall tanára. De hiába a környezet, hiába Pen, hiába az éppen ekkortájt kibontakozó szecesszió, Liszickijt egyelőre nem a mítoszok ejtik foglyul, hanem a matematika. Már a gimnáziumban kitűnik jó matematikai érzékével és érdeklődésével – bár feltett szándéka, hogy művész lesz. 1909-ben érettségizik, majd jelentkezik a pétervári Művészeti Akadémiára. De a felvételi vizsgán nem felel meg. Ezután Németországba ment tanulni, a darmstadti Politechnikai Főiskolára. A véletlen a kezére játszott. Építészetet tanult már akkor, amikor még csak sejteni lehetett, hogy a modern művészet egyik legjelentősebb – több irányzatot tömörítő – vonulata az építészetet írja majd fel jelszóként harci lobogójára. Vagyis: a valóság utánzása helyett át akarja alakítania világot. Ez a konstruáló művészet a kubizmussal vette kezdetét; azzal, hogy a látszati ábrázolást a dolgok tényleges összefüggését tükröző megjelenítéssel váltotta fel. Még tovább lépett az expresszionizmus absztrakt irányzata: végleg lemondott a valóság utánzásáról; szeszélyes formák, vonalak és színek szimbolikájával helyettesítette a látványt, hogy aztán a konstruktivizmusban összetalálkozzon a kubizmus elemző, mértani módszere és az absztrakt expresszionizmus emocionális világképe. A legjellegzetesebb konstruktivista kompozíciókban csupa mértani alakzatot látunk: köröket, négyzeteket és háromszögeket, amelyeket aztán építészeti modellek, majd konkrét épülettervek követnek. A kétdimenziós felületen konstruáló kubizmusból így született meg az új építészet.
Németországban is rendszeresen rajzol. Nem annyira tájképeket, mint inkább épületeket rajzol. Majd azon kapja magát, hogy számára egy egyszerű használati tárgy éppen olyan szép lehet, mint egy festmény. 1911-es feljegyzésében olvashatjuk: „Nem tudom, mit csodálok jobban: Michelangelo Dávidját, Vrubel Démonját, vagy a szögekkel kivert művészi ajtót, amit egy ismeretlen művész munkájaként láttam a Fekete Kápolnában." Itt már annak az új esztétikának a szellemében fogalmazza meg kérdését, amelynek később a gyakorlatban, művészetével ad majd igazolást. Michelangelót és Vrubelt még az a Liszickij csodálja, aki festőnek készül. Az ajtó szépségének azonban már az a Liszickij adózik, aki festészetével az új építészet alapjainak lerakásából kér majd részt. Darmstadt a szecesszió egyik fellegvára volt, a szecesszió pedig építészet- és iparművészetcentrikus esztétikát hirdetett meg. Művésztelep is szerveződött a Mathildenhöhén; a város iparművészeti kiállításainak európai visszhangja volt. Az 1901-es darmstadti seregszemléről úgy emlékezik meg már a korabeli magyar sajtó is, mint amely döntő szerepet játszott az új iparművészet diadalában. A Politechnikai Főiskolán tanított Josef Marta Olbrich, a korszak jelentős építésze, a bécsi szecesszió egyik vezéralakja, a Mathildenhöhe több épületének tervezője. De ami ennél sokkal fontosabb: Németországban Liszickij megérkezésekor már tevékenyen dolgozik az 1907-ben alapított Deutscher Werkbund, a szecesszióval is elégedetlen, a legkorszerűbben gondolkodó építészek szövetsége. Peter Behrens, Hermann Muthesius, Henry van de Velde, Walter Gropius új programmal álltak elő. A szecesszió még egyedi művészetet hirdetett az iparban is, tehát a kézművesség fejlesztésében látta a jövőt. A Werkbund tagjai voltak az elsők, akik felismerték: korszerű iparművészet nincs korszerű ipar nélkül. Megszabadultak az ornamentikától, és olyan funkcionális tárgyakat terveztek, amelyek alkalmasak a nagyüzemi gyártásra. Céljuk „a művészet, az ipar és kézművesség összefogásával az ipari munka megnemesítése" volt.
Párizs
Liszickij 1911-ben Párizsban járt, innen hazatérőben látogatta meg van de Veldét. A személyes találkozás, a mester nézeteivel való megismerkedése tovább vitte azon az úton, amelyre az ajtó szépségének felismerésével ösztönösen rálépett.
A főiskolai hallgató Liszickijben a tízes évek elején már érik a táblaképfestészetről való lemondás gondolata. Amikor 1912-ben és 1913-ban Észak-Itáliába megy tanulmányútra, a kora reneszánsz nagyjait: Cimabuét és Uccellót fedezi fel magának. Tehát két olyan festőt, akiknek művei még szerves részei voltak az architektúrának. Ekkor erősödik meg benne az a remény, hogy amit Nyugat-Európában tanult, annak köze van, köze lehet Kelet-Európához is.
Első világháború
Az első világháború kitörése érleli meg az elhatározását. A már diplomás Liszickij elhagyja Darmstadtot, és Svájcon, majd a Balkánon át hazatér Moszkvába. Az ide evakuált rigai Politechnikai Főiskolán megújítja vizsgáit. 1916-tól mint építész dolgozik. Amikor Liszickij hazatért, Oroszországban Kazimír Malevics már kidolgozta szuprematistának nevezett festészete elméletét és gyakorlatát.
Rövid kubista és futurista korszak után, 1914 körül alkotta első absztrakt képeit, amelyeken egyszerű mértani formák és halvány színek segítségével tisztította meg a terepet egy jövendő kor új építészete számára. Tudta: a készülő új társadalom új embertípust és új életformát kíván, tehát radikálisan át kell formálni a cselekvés terét is. Ábráiban ezért amolyan eszményi modellként vetíti előre a holnapi élet színterét, nem kevésbé látványos ideológiája nevében: „A szuprematizmus új művészete, mely formákat és forma-viszonylatokat teremtett az alakot öltött percepciók alapján, amikor ilyen formákat és formaviszonylatokat a térbe vetít, tulajdonképpen új építészetté válik."
1917 és 1919 között több könyvet illusztrál, ezek a rajzok azonban Chagall, a romantikára hajlamos szecesszió és a héber mítoszok hatását mutatják. Broderson „Prágai legendá"-jához 1917-ben készítette színes litográfiáit; két évvel későbbiek az „Ukrán népmesék" fekete tollrajzai. Keleti kavalkád, kubisztikus részletformák és szecessziós ornamentika fűzi egybe az orosz valóság archaikus elemeit. Miközben ornamentikát sarjasztott a felületen, már konstruktív szemléletet hirdetett a téralakításban. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy Liszickij életművében a szecessziós örökségből fejlődött ki az építészeti stúdiumok tanulságait kibontó konstruktivizmus.
1919-et írunk. Ekkor ismét Vityebszkben találjuk, a helybeli művészeti iskolában, ahová Chagall hívta tanítani. Ugyanebben az iskolában tanít Malevics is, akinek hatására Liszickij a konstruktivisták táborába áll.
- 1 D : A szinte monokróm felületen építőkockáknak is beillő hasábok és mértani alakzatok – kör, egymást derékszögben metsző egyenesek, téglalapok – láthatók. De a kompozíció dinamikus, mozgást érzünk. Mintha ezek az elemek beúsznának a képbe; vagy egy ismeretlen mikrovilágba pillantanánk a festő képzeletbeli mikroszkópja segítségével. Csakhogy nem kocsonyásan rezgő sejteket látunk, nem a fémek feszes kristályszerkezete tárul fel, hanem a képzőművész szemében megjelenő képzőművészeti valóság elemi részecskéi lesznek láthatóvá.
Liszickij a tér és a sík általános vizuális törvényszerűségeit vizsgálja, miközben alakzatokat és tereket konstruál. Úgy is mondhatnám: a proun elemzés, amelynek eredményeit az új építészetnek és iparművészetnek kell hasznosítania. Nem az új építészet diadalmas eszméjének keres allegorikus formát, mint Malevics, hanem az élet mindennapi követelményeinek tudatában szerkeszti meg kompozícióit. Ha úgy tetszik: a praktikum szintjén fogalmaz. Még akkor sem feledkezik meg a használhatóságról, amikor a világforradalom igézetében fejti ki Malevicsnek a prounok eszmei tartalmát: „Életünkkel új vasbetonalapot készítünk a Föld minden népének. Hála a prounoknak., erre az alapra egységes kommunista városokat építhetünk, amelyekben a földgolyó egész lakossága elfér majd." 1920-ban Moszkvában már megjelent Liszickij Proun című kiáltványa, amely nyílt hadüzenet volt a régimódi festészetnek: A „Proun megváltoztatja a művészet műhelyi formáit, és a táblaképet meghagyja az individualista kézművesnek, aki műtermébe zárkózva, festőállvány mögé bújik, a képben kezdődik, s abban ér véget."
Egyre inkább a tipográfia felé fordul. Plakátokat csinált.
- Vörös ék: (1919) 1919-ben tervezi híres plakátját, a Vörös ékkel zúzd szét a fehéreket, amelynek kompozíciója szinte szó szerint követi a feliratot. Jobbra a fehérek gyűrűjét látjuk, ebbe a körbe hatol be a háromszög alakú vörös ék. Katonák és fegyverek nincsenek a plakáton, mégis egyértelműen érezzük: küzdelemről van szó. Az elvont alakzatok dinamizmusa ugyanis feszültséget szuggerál, méghozzá kibékíthetetlen – kiegyensúlyozhatatlan – ellentétet.
Bár a plakátot általában gyorsan avuló műfajnak tartják, Liszickijnek ez a munkája – általánosabb jelentése révén – az egész életműnek is mottója. Ez a fehérek ellen támadó vörös ék akár a konstruktivizmus jelképe is lehetne. Geometrizáló stílusával, akaratlanul is azt szimbolizálja, hogy a konstruktivizmussal a kommunista művészet tört utat magának
Liszickij az esztétikumot ökonomikus és funkcionális természetűnek tartotta, de nem vetette el teljesen – miként a produktivisták. A húszas évek elején egy sor könyvcímlapot tervezett, számos prount készített. Kollázson örökítette meg Tatlint, amint a III. Internacionálé tornyának makettján dolgozik. Nem jövendölte a művészet halálát, valószínűleg nem is hitt az efféle jóslatokban. 1921 végén Németországba megy. Ő tervezi az 1922-es berlini nagy orosz képzőművészeti kiállítás katalógusának fedőlapját. Ahogy egy vérbeli konstruktivistához illik: csupa geometriai elemből, a „Russische Kunstausstellung" mértani alakzatként is felfogható betűiből alakította ki a kompozíciót. A német fővárosban találjuk ekkor Ehrenburgot és Moholy-Nagy Lászlót, Majakovszkijt és Paszternákot is.
Úgy vélik: az új társadalom és az új művészet nem választható el egymástól. Vagy ahogy Liszickij fogalmazott néhány évvel később „Ideológiai felépítmény" című írásában: „Számunkra egy műalkotás nem magának való érték, nem öncél, nem sajátos szépség", hanem „objektív-tudományos alapra épülő, céltudatos építészeti tevékenység." A forradalmi hullám a húszas évek második felében szép lassan elcsendesedett –, de a művészetre nagy hatást gyakorolt. Szoros kapcsolatot tartott a holland konstruktivistákkal és a Bauhaus tanári karával. Grafikai mappákban adja közre a prounokat („Kestner-Mappe", „Figurinenmappe"), címlapokat tervez, kiáltványt fogalmaz. 1922-ben kiadja a „Két négyzet története" című játékos könyvecskéjét, amellyel az a célja, hogy a gyerekek is megismerjék a művészet – vagyis az építkezés – konstruktivista alaptörvényeit. Folyóiratával, mondhatni, irányt mutat az új tipográfiának.
1923-ban Liszickij megbetegszik. Barátai Svájcba küldik gyógyulni. Mint annyi művész, ő is önvizsgálattal tér vissza az életbe. 1924-ben készíti önarcképét, azt a fotómontázst, amely körzővel a kezében ábrázolja.
- Konstruktőr(önarckép): (1924)
Svájcban szoros kapcsolatba kerül Hans Arppal. Barátságuk legmaradandóbb emléke „Művészeti izmusok" című könyvük, amelynek tipográfiáját Liszickij készítette. A húszas évek második felében a Szovjetunióban és Németországban egyaránt sokat dolgozó Liszickij munkásságát a majakovszkiji „mérnöki formateremtő tevékenység" jellemzi.
Liszickij élete utolsó évtizedében számos installációt tervezett.
A fotográfiával a húszas évek derekán barátkozott meg, akkor készítette azokat a montázsokat, amelyeket egymásra montírozott filmnegatívok segítségével állított össze.
1941-ben halt meg Moszkvában. Erejét a tüdőbaj és a munka őrölte fel.
Liszickij jelentős hatást gyakorolt Németországban, különösen Hannoverben. ahol a Városi Múzeum absztrakt festészetet bemutató termét tervezte. (Ezt később a nácik lerombolták.) Alkalmazott grafikai munkássága szintén jelentős volt.
Külső hivatkozások
- konstruktivizmus – képek
- Tanulmányok a kelet-közép-európai avantgarde művészet témaköréből
- El Lissitzky festményei - TerminArtors.com
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лисицкий Лазарь Маркович, 2015. szeptember 28.
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лисицкий Лазарь Маркович, 2015. szeptember 27.
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Kunstindeks Danmark (dán és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SIKART. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Ian Traynor: Precious plunder, 2001. december 8.