Zólyommiklós

	Zólyommiklós (Detvianska Huta)
	Zólyommiklós római katolikus temploma
; Zólyommiklós címere	; Zólyommiklós zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Gyetvai
Rang	község
Első írásos említés	1773
Polgármester	Jana Hrončeková
Irányítószám	962 05
Körzethívószám	045
Forgalmi rendszám	DT
	Népesség
Teljes népesség	661 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	50 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	820 m
Terület	14,31 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 34′, k. h. 19° 36′Koordináták: é. sz. 48° 34′, k. h. 19° 36′
	Zólyommiklós weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Zólyommiklós témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. március 30.) ezen a változaton alapul.

Zólyommiklós (szlovákul: Detvianska Huta): község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Gyetvai járásban.

Fekvése

Herencsvölgytől 5 km-re keletre fekszik a Vepor-hegység egyik 800 méter fölé emelkedő fennsíkján. Érinti a Herencsvölgyet Rimakokován (25 km) keresztül Nyustyával (39 km) összekötő 526-os út.

Keletről Látka, nyugatról Herencsvölgy, délről pedig Divényoroszi és Kotmány községekkel határos. Keleti és déli határa a történelmi Zólyom és Nógrád vármegye

14,3127 km²-es területe^[2] nem változott számottevően a 20. század során (1921-ben 14,36 km² volt), 5 településrészre oszlik:

Bratkovica
Detvianska Huta
Komárno
Vrchdobroč
Žabica

Története

A 18. században létrejött települést 1773-ban Miklósfalva néven említik, majd 1882-1902 között Miklósfalu vagy Gyetvahuta néven szerepel. A Zólyommiklós nevet hatósági úton állapították meg 1907-ben.^[3]

Miután Végleshuta környékén az üveggyártás eredményeként egyre kevesebb volt a fa, a terület birtokosa, a véglesi uradalom 1761-ben engedélyt adott Bernard Hupka morva üvegesmesternek új huta alapítására a Gyetva fölötti erdőségekben. Az első állandó lakosok (14 család) 1763. július 25-én érkeztek Morvaországból (Vsetín és Brumov környékéről).

1775-ben a huta és a körülötte kialakult település (Miklóshuta vagy Miklósfalva, a véglesi uradalom birtokosáról, Esterházy Miklós-ról) bérlője Martin Michna véglesi üvegesmester lett.

1785-ben a településnek már 590 lakosa volt. 1790-ben épült az első fatemplom, ugyanebből az évből származik a község első pecsétje, melynek alapján a jelenlegi címert is elkészítették.

1801-ben megszűnt az üveghuta, az üvegipari munkások egy része ekkor Herencsvölgyre, az ott újonnan megnyílt hutához költözött át. 1804-ben megalakult Zólyommiklós egyházközsége.

Az üvegipar hanyatlásával a község lakossága számára a fő foglalkozási ággá a fakitermelés vált a 19. században és a 20. század első felében.

A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott.

A második világháború alatt a németek 28 lakost hurcoltak a buchenwaldi és mauthauseni megsemmisítő táborokba.

A 20. század folyamán a község lakossága kevesebb, mint felére csökkent.

Népessége

1910-ben 2049, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

1921-ben 1882 lakosa volt, ebből 1881 volt szlovák nemzetiségű és kivétel nélkül valamennyien római katolikus vallásúak voltak.^[4]

2001-ben 779 lakosából 774 szlovák volt.

2011-ben 722 lakosából 696 szlovák volt.

Nevezetességek

Római katolikus temploma neoromán stílusban épült 1842-1843-ban.
Faragott fakereszt a temetőben

Híres emberek

Zólyommiklóson volt pap 1878-1894 között Peter Tomkuljak (1838-1894) egyházi író, a szlovák nemzeti mozgalom résztvevője (emléktábláját halálának 100. évfordulóján helyezték el a templom falán).
A helyi iskola igazgatója volt Jozef Pupák, aki 1945-ben halt hősi halált a német megszállók elleni harcban. Emléktábláját 1970-ben helyezték el az iskola falán.