Willinger László
| Willinger László | |
 | |
| Született | László Josef Willinger 1909. április 16. Budapest |
| Elhunyt | 1989. augusztus 8. (80 évesen)[1] Cedars-Sinai Medical Center |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar / osztrák / amerikai |
| Házastársa | Yvonne Willinger |
| Szülei | Margaret Willinger |
| Foglalkozása | fotográfus |
| Halál oka | szívelégtelenség |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Willinger László témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Willinger László (Laszlo Joseph Willinger) (Budapest, 1909. április 6.[2][3] – Los Angeles, Kalifornia, 1989. augusztus 8.[3] ) fotóművész, egyike volt a három legnagyobb hollywoodi glamour fotósnak (Hurrell, Willinger és Bull).
Életpályája[szerkesztés]
Édesapja Willinger Vilmos fényképész volt, fotóriporter, később fotóügynökséget tartott fenn. Édesanyja Margit (Margaret Willinger) szintén fényképész volt, aki a fotózásokon kívül fényképészetet tanított Berlinben. A szakmát már kora gyermekkorban tőlük tanulta. Korán bekapcsolódott az aktív munkába, hiszen 16 éves volt, amikor a berlini Willinger műterem megnyílt. Berlini tanulmányait követően önálló stúdiót nyitott Párizsban 1929-ben, majd egy másikat 1931-ben Berlinben.
Európában[szerkesztés]
Ezzel párhuzamosan szabadúszóként dolgozott a Berliner Illustrierte, Hamburger Illustrierte, a Munchener Illustrierte Zeitung, a London Daily Express, a Keystone View lapoknak, de publikált a párizsi Talbot Studio kiadványaiban is. Zsidó származása okán Hitler hatalomra jutásakor 1933-ban elhagyta ő is Berlint, akárcsak szülei, és Németországot is. Bécsben telepedett meg, ahol létrehozott egy stúdiót, amely jól prosperált 1933-1937 közötti időszakban. Olyan hírességekről készített fényképeket ekkoriban, mint Marlene Dietrich, Hedy Lamarr, Sigmund Freud, Carl Gustav Jung, valamint Max Reinhardt színházi rendezéseit dokumentálta.
1930-as évek közepén afrikai és ázsiai körutazást tett, amelyet végig dokumentált fényképeivel. 1937-ben Eugene Robert Richee amerikai fényképész meghívására Amerikába utazott. Amerikai utazása során találkozott ismét Louis B. Mayerrel az Metro-Goldwyn-Mayer vezető emberével, akivel korábban Bécsben már találkozott. Louis B. Mayer az MGM Stúdió számára keresett akkor tehetségeket, és Hedy Lamarr amerikai bevezetéséhez megbízta Willingert, hogy készítsen a művésznőről képsorozatot. Amerikában azután nem csak Hedy Lamarr, hanem a fényképésze is debütált.
Az Egyesült Államokban[szerkesztés]
_declaration_of_intention_from_1938.jpg)
Ted Allan szerződtette az Metro-Goldwyn-Mayerhez. Willinger stúdiót alapított Hollywoodban, ahol a kor szokásaival ellentétben a színes fényképezés technikájával is elkezdett foglalkozni a sztárportrék készítésekor. Sőt a hollywoodi fényképészek közül az elsők között kezdett sajátos hangulatú színes portrékat készíteni a legnépszerűbb akkori filmcsillagokról. Magazinok címlapjaira kerültek képei, folyóiratok közölték portréit, reklámügynökségek foglalkoztatták.
Ez volt az Metro-Goldwyn-Mayer és Hollywood aranykora, ahol a későbbi nagy sztárok az kezdő lépéseiket tették meg. Willinger László szorgalmasan dolgozott, idővel már Joan Crawford, Vivien Leigh, vagy Clark Gable afféle házi-fényképésznek tekintette őt, hiszen a kezdetek sikereit is együtt osztották meg. Művészeti vezetőként járt-kelt a színészek között fotózáskor a stúdiókban, de őt csak a fénykép érdekelte, a lehető legjobb beállítás, a legjobb pillanat, amikor a fényképezés feszültsége feloldódik egy-egy mosolyban, vagy egy önkéntelen felszabadult gesztusban. Willinger mindig a legmagasabb szakmai elvárásokkal készült neki egy-egy kép elkészítésének, és kivárta a legtökéletesebb másodpercet, nem lehetett sürgetni, sem szakmai engedményekre rábírni.
1944 után maradt az Metro-Goldwyn-Mayernél, de már jószerivel csak ügynökségeknek dolgozott, és reklámfotókat készített. Jó barátságba került Edward Weston akkoriban már befutott amerikai sztár fotóművésszel, s mint hogy nem laktak egymástól messze, gyakorta összejártak. Mindkét fényképész a szakmájának egy-egy csúcspontját jelentette, s a szakmai azonosság mellett hasonló világszemléletük révén lettek öregségükre barátok. Willinger halálakor segített Ed Weston a ház eladásban a jogi papírok intézésében, s a képek értékesítésében is. Los Angeles-i Cedars-Sinai Medical Center-ben hunyt el szívelégtelenségben 80 éves korában.[3]
Stílusa[szerkesztés]
Képeihez retusőröket vett igénybe. A technikai tökéletlenségek, a mindig előkerülő porszemcsék, elektrosztatikus feltöltődésből származó szálak mellett a bőr és arcszín retusálás volt az általa leginkább elfogadott és alkalmazott utómunka. Az arc-sminkek még nem voltak olyan fejlettségűek, mint ma, és egy-egy színész esetében előforduló nem kívánt árnyékhatás, bőrredő korrigálását fontosnak találta, hogy a fényképezett személy a legtökéletesebbnek láthassa magát viszont a képeken. Használt lágyító szűrőket, csillogást kiemelő előtéteket, amelyek akkoriban nem voltak készen kaphatóak, úgy kellett azokat kikísérletezni és különböző eljárásokkal előállítani.
Képei[szerkesztés]
- Színész portrék
-
Donna Reed arcképe (1944) -
Edna May Oliver reklámfotója (1940 körül)
.jpg)
További információk[szerkesztés]
- Willinger László galéria az ArtNeten
- Willinger László felvételei Marilyn Monroe-ról
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ Laszlo Willinger: The Great European Movie Still Photographer (angol nyelven). Vintage Movie Star Photos, 2013. április 15. (Hozzáférés: 2018. szeptember 17.)
- ↑ a b c Laszlo Willinger; Hollywood Photographer (angol nyelven). L. A. Times, 1989. augusztus 15. (Hozzáférés: 2018. szeptember 17.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a László Willinger című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- László Willinger az MGM nagy fotósa
- Fotóművészet – Magyar fotográfusok külföldön – Kislexikon: Willinger László
