We’re Only in It for the Money

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frank Zappa and the Mothers of Invention
We’re Only in It for the Money
nagylemez
Megjelent 1968. január (US)
1968. október (UK)
Felvételek Mayfair Studios, New York
1967. augusztusszeptember
Apostolic Studios, New York
1967. október
Stílus Szatíra
Konkrét zene
Pszichedelikus rock
Hossz 39:07
Kiadó Verve Records
Rykodisc
Producer Frank Zappa, Tom Wilson
Kritikák
Frank Zappa and the Mothers of Invention-kronológia
Absolutely Free
(1967)
We're Only in It for the Money
(1968)
Lumpy Gravy
(1968)

1968. januárjában jelent meg Frank Zappa és a The Mothers of Invention korszakalkotó albuma, a We’re Only in It for the Money. Rengeteg zenei stílus megtalálható rajta, például doo-wop az 1950-es évekből, surf-rock az 1960-as évekből és avantgárd nagyzenekari kísérletek. A Billboard listáján Amerikában a 30. helyet érte el. Az album a hippi kultúra, a szeretet nyarának paródiája és a korabeli Amerika felszínes életstílusának szatírája.

2009-ben jelent meg a We're Only in It for the Money és a Lumpy Gravy kiadásának negyvenéves évfordulójára elkészített The Lumpy Money Project/Object című háromlemezes jubileumi kiadvány.

Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cenzúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A borító[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(A borító a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band) eredetijének hűséges, de szatirikus újraalkotása lett. A Beatles név tetszetős, kertvárosi virágágyás jellegű keretben jelenik meg - a Mothers neve zöldségekből áll. A Beatles tagjainak ragyogóan színes zenész-egyenruháival szemben a Mothers soha nem a testi szépségükről ismert tagjai női ruhákat viseltek. Az együttesen kívül látható még Tom Wilson, az előrehaladott terhes Gail, Jimi Hendrix (akivel még a Garrickben örömzenéltek együtt) és Cal Schenkel, aki kezében egy egész tojástartónyi tojást (kedvenc ételét) tartva kuporog. (...)

Míg a Beatles példaképei portréit gyűjtötte össze, Frank ravaszabbul válogatott: láthatjuk itt Lyndon Johnsont (kétszer is) és Lee Harvey Oswaldot, aztán Galileo Galileit, Beethovent és Herb Cohent. Mások, mint például a Szabadságszobor, Jimmy Reed, James Brown, Nancy Sinatra és Eric Burdon fekete csíkot kaptak szemük elé, hogy megőrizhessék inkognitójukat.

Az első kiadásoknak része volt egy papírkivágásokat tartalmazó kartonlap, benne a vigyorgó banda, Frank bajusz-kombinációja, egy fürt a hajából, egy mellbimbó-jelvény, egy Iskolai Biztonsági Szolgálat hadnagyi jelvénye Gary Kellgren fotójával és egy fél Egyesült Mutációk Egyköldökös bankjegy.[1]

A lemez ezzel a borítóval nem, csak kifordítva: a külsőt belülre, a belsőt kívülre téve jelenhetett meg. A lemez hivatalos borítója így a "belső" lett, néhány későbbi CD-kiadásra ugyanakkor a betiltott "eredeti" került.

Az album dalai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  Cím Szerző(k) Hossz
1. Are You Hung Up?   Frank Zappa 1:25
2. Who Needs the Peace Corps?   Frank Zappa 2:34
3. Concentration Moon   Frank Zappa 2:22
4. Mom and Dad   Frank Zappa 2:16
5. Telephone Conversation   Frank Zappa 0:49
6. Bow Tie Daddy   Frank Zappa 0:33
7. Harry, You're a Beast   Frank Zappa 1:21
8. What's the Ugliest Part of Your Body?   Frank Zappa 1:03
9. Absolutely Free   Frank Zappa 3:24
10. Flower Punk   Frank Zappa 3:03
11. Hot Poop   Frank Zappa 0:26
12. Nasal Retentive Calliope Music   Frank Zappa 2:02
13. Let's Make the Water Turn Black   Frank Zappa 2:01
14. The Idiot Bastard Son   Frank Zappa 3:18
15. Lonely Little Girl   Frank Zappa 1:09
16. Take Your Clothes Off When You Dance   Frank Zappa 1:32
17. What's the Ugliest Part of Your Body (repríz)   Frank Zappa 1:02
18. Mother People   Frank Zappa 2:26
19. The Chrome Plated Megaphone of Destiny   Frank Zappa 6:26

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Produkció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Neil Slaven: Frank Zappa - Elektronikus Don Quijote – Cartaphilus, 2007;