Zoot Allures

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Zoot Allures Frank Zappa 1976-ban kiadott nagylemeze. Ez Zappa egyetlen, a Warner Bros. Recordsnál megjelent albuma – korábbi menedzserével, Herb Cohennel való konfliktusa miatt a DiscReet Recordsszal kötött korábbi szerződését módosították a terjesztő Warnerhez.

A lemez számai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A másképp jelölteken kívül minden szám Frank Zappa szerzeménye.

  1. Wind Up Workin' in a Gas Station – 2:29
  2. Black Napkins – 4:15
  3. The Torture Never Stops – 9:45
  4. Ms. Pinky – 3:40
  5. Find Her Finer – 4:07
  6. Friendly Little Finger – 4:17
  7. Wonderful Wino (Simmons, Zappa) – 3:38
  8. Zoot Allures – 4:12
  9. Disco Boy – 5:11

A lemezről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az album története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiadvány eredetileg dupla lemez lett volna,[1] de ismeretlen okokból Zappa megvágta és átszerkesztette a programot egy szimpla lemeznyire. Zappa a tesztnyomatokat 1976-an megmutatta a Circus magazinnak, akik egy radikálisan különböző felépítésű albumról számoltak be, amin szerepelt a "Sleep Dirt", a "The Ocean Is the Ultimate Solution", a "Filthy Habits", és a "Night of the Iron Sausage". Az első három szám aztán a Sleep Dirt-ön jelent meg 1979-ben, a "Night of the Iron Sausage" kiadatlan maradt, valószínűleg egy hosszú gitárszóló lehetett. A "Wind Up Workin' in a Gas Station" és a "Zoot Allures" nem szerepelt ezen a korai összeállításon.

A lemezen szinte minden hangszeren Zappa játszik, a másik állandó résztvevő Bozzio, de ő is utólag, a szinte már kész (dobgéppel felvett) számokra játszotta rá a dobszólamát. Ez talán a 75-76-os felállás kritikája is lehet, hiszen a hosszú turné ellenére tőlük néhány kivételtől eltekintve szinte semmi nem jelent meg hivatalos felvételen - majd csak 2002-ben az FZ:OZ és 2008-ban a Joe’s Menage.

Az egyes dalokról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Black Napkins – a szám az 1976 február harmadikai koncertről származik, Oszakából; az elég széles körben elterjedt „The Eyes of Osaka” kalózlemezen a teljes koncert meghallgatható.
  • The Torture Never Stops – az albumon hallható változat az ekkor még fiatal szerzeménynek már a harmadik változata: az első a Bongo Fury turné része volt Captain Beefheart énekével (a YCDTOSA vol. 4-en hallható), egy más hangszerelésben játszották 75-76-ban (lásd: FZ:OZ).
  • Wonderful Wino – a dalt 1970-71-ben játszotta sokat a Mothers, eredetileg Jeff Simmons 1970-es Lucille Has Messed My Mind Up című lemezén jelent meg, a producere – La Marr Bruister álnéven – Zappa volt. Erről a lemezről került a címadó szerzemény 1979-ben a Joe’s Garage albumra.

Megjegyzések, érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zoot Allures - A lemez címe egy szójáték: a francia Zut alors! nehezen lefordítható, indulatot kifejező szókapcsolat, nagyjából „a fenébe!” jelentéssel.
  • A lemezborító - Eddie Jobson és Patrick O'Hearn fotója szerepel ugyan az albumborítón, de a lemezen nem játszanak. A képen látható felállás mindenképpen csonka, hiszen az őszi turnén már Ray White (és egy rövid ideig Bianca) is tagja volt a csapatnak, és egyikük sem látható a fotón.
  • Japán feliratok - a lemez első és hátsó borítóján egy-egy japán felirat van, ezek valójában nem jelentenek semmit, de kiolvasva: "za ppa" a címoldalon és "fu ran ku za ppa" a lemez hátoldalán. Az arf.ru honlap szerint[2] az 1976 elején, Kiotóban tartott koncerten kapott Zappa a helyi diákszervezettől egy japán pecsétet ("hanko") és egy névtáblát - ezek kerültek aztán az előoldalra és a hátoldalra.

Az egyes változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ország Kiadás dátuma Kiadó Formátum Katalógusszám
Amerikai Egyesült Államok
Kanada
1976. október 20. Warner Brothers LP BS 2970
Egyesült Királyság 1976. december Warner Brothers LP K 56298
Amerikai Egyesült Államok 1990. május Rykodisc CD RCD 10160
Egyesült Királyság 1990. május Zappa Records CD CDZAP22
Amerikai Egyesült Államok 1995. május 2. Rykodisc CD RCD 10523

A Zoot Allures CD-kiadásának keverése (Rykodisc) különbözik az eredeti bakelitkiadástól.[3]

Közreműködők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Frank Zappa – szintetizátor (1, 4, 5, 9), basszusgitár (1, 3-7, 9), gitár, billentyűs hangszerek (3, 5, 7, 9), vokál (3, 5, 7, 9), ének (1, 4)
  • Terry Bozzio – dobok, vokál (5, 9)
  • Davey Moiré – szólóének (1), vokál (1, 9), hangmérnök
  • Andre Lewis – orgona (2), ének (2), vokál (5, 9)
  • Roy Estrada – basszusgitár (2), ének (2), vokál (2, 4, 5, 9)
  • Napoleon Murphy Brock – szaxofon, ének (2)
  • Ruth Underwood – szintetizátor (4, 7), marimba (6, 8)
  • Captain Beefheart – harmonika (5) ("Donnie Vliet" néven)
  • Ruben Ladron de Guevara – vokál (5)
  • Dave Parlato – basszusgitár (8)
  • Lu Ann Neil – hárfa (8)
  • Sparky Parker – vokál (9)

Produkciós stáb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arnie Acosta – mastering
  • Amy Bernstein – layout design
  • Michael Braunstein – engineer
  • Gary Heery – photography
  • Cal Schenkel – design
  • Bob Stone – digital remastering

Helyezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Album - Billboard (North America)

Year Chart Position
1976 Pop Albums 61[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lásd az arf.ru megjegyzéseit!
  2. arf.ru - a japán feliratok magyarázata;
  3. Zappa Patio
  4. Charts and Awards for Zoot Allures'. Allmusic. (Hozzáférés: 2008. augusztus 22.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]