Vörös királysikló
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Lampropeltis triangulum annulata
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Lampropeltis triangulum (LaCépède, 1788)[1] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vörös királysikló témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös királysikló témájú médiaállományokat és Vörös királysikló témájú kategóriát. |
A vörös királysikló (Lampropeltis triangulum) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a siklófélék (Colubridae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A vörös királysikló előfordulási területe Kanada délkeleti részétől, az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb részén keresztül, egészen Közép-Amerikáig és Dél-Amerika északi részéig nyúlik. A legdélebbi állományai Nyugat-Ecuadorban és Észak-Venezuelában találhatók.[1][2]
Alfajai[szerkesztés]
Manapság 24 alfaja van elfogadva, korábban a Lampropeltis elapsoides (Holbrook, 1838) is alfajnak számított, azonban elismerték önálló fajként. Az alábbi alfajok különböző színezetűek és hatalmas területekkel rendelkeznek, emiatt egyes rendszerezők, a vörös királysiklót, több különböző fajra osztanák szét.[1]
- Lampropeltis triangulum abnorma (Bocourt, 1886)
- Lampropeltis triangulum amaura (Cope, 1861)
- Lampropeltis triangulum andesiana (K.L. Williams, 1978)
- Lampropeltis triangulum annulata (Kennicott, 1861)
- Lampropeltis triangulum arcifera (Werner, 1903)
- Lampropeltis triangulum blanchardi (Stuart, 1935)
- Lampropeltis triangulum campbelli (Quinn, 1983)
- Lampropeltis triangulum celaenops (Stejneger, 1903)
- Lampropeltis triangulum conanti (K.L. Williams, 1978)
- Lampropeltis triangulum dixoni (Quinn, 1983)
- Lampropeltis triangulum gaigeae (Dunn, 1937)
- Lampropeltis triangulum gentilis (Baird & Girard, 1853)
- Lampropeltis triangulum hondurensis (K.L. Williams, 1978)
- Lampropeltis triangulum micropholis (Cope, 1860)
- Lampropeltis triangulum multistriata (Kennicott, 1861)
- Lampropeltis triangulum nelsoni (Blanchard, 1920)[3]
- Lampropeltis triangulum oligozona (Bocourt, 1886)
- Lampropeltis triangulum polyzona (Cope, 1861)
- korallsikló (Lampropeltis triangulum sinaloae) (K.L. Williams, 1978)
- Lampropeltis triangulum smithi (K.L. Williams, 1978)[3]
- Lampropeltis triangulum stuarti (K.L. Williams, 1978)
- Lampropeltis triangulum syspila (Cope, 1889)
- Lampropeltis triangulum taylori (W.W. Tanner & Loomis, 1957)
- Lampropeltis triangulum triangulum (Lacépède, 1788)
Megjelenése[szerkesztés]
Ennek a kígyófajnak az átlagos hossza 51-152 centiméter között van. Pikkelyei simák és fényesek. A különböző elterjedési helyein a különböző alfajok és állományok, más-más veszélyes korallkígyót (Micrurus) utánoznak.[4][5] Mivel nem rendelkeznek méreggel, a mimikri segítségével riasztják el ragadozóikat.[6][7]
Életmódja[szerkesztés]
A hatalmas elterjedési területén, számos élőhelyen megtalálható. A legfőbb élőhelye az erdő, de emellett a nyílt prérin és a sziklaoldalakon is fellelhető.[1] Nagyjából éjszaka tevékeny. Habár a mérgező korallkígyókat utánozza, a vörös királysikló elsősorban az álcázásra, a környezetébe való beleolvadásra hagyatkozik. Mindig a talajon mozog. A fiatal példány meztelencsigákkal, földigiliszta-félékkel és rovarokkal, főleg tücskökkel táplálkozik. A felnőtt példány étlapja ennél változatosabb: gyíkokkal, főleg vakondgyíkfélékkel, kisebb emlősökkel, madarakkal és azok tojásaival, békákkal, halakkal és egyéb kígyókkal is táplálkozik.[8]
Szaporodása[szerkesztés]
Tojások által szaporodik. Egy fészekaljban általában 10 tojás van, bár ezek száma alfajtól és élőhelytől függően változó.[1] A párzási időszaka május elejétől június végéig tart; június és júliusban a nőstény kidőlt fák alá, sziklák alá vagy az avarba 3-20 tojást tojik.[8] A kikeléshez legalább 2 hónap kell; a kis kígyók augusztusban és szeptemberben kelnek ki.[8]
A vörös királysikló körülbelül 12 évig él.
A vörös királysikló és az ember[szerkesztés]
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) nem tartja veszélyeztetettnek ezt a kígyófajt, habár közkedvelt „házi kedvenc”. Számos alfaját könnyen lehet fogságban szaporítani.[1]
Képek[szerkesztés]
_(20240247310).jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f Savitzky, Alan H. (2004), Hutchins, Michael; Evans, Arthur V. & Jackson, Jerome A. et al., eds., Grzimek's Animal Life Encyclopedia, vol. 7: Reptiles (2nd ed.), Detroit: Gale, p. 477, <http://go.galegroup.com> Archiválva 2011. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2011. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 22.)
- ↑ Armstrong, Michael P.; Frymire, David & Zimmerer, Edmund J. (December 2001), "Analysis of sympatric populations of Lampropeltis triangulum syspila and Lampropeltis triangulum elapsoides, in western Kentucky and adjacent Tennessee with relation to the taxonomic status of the scarlet kingsnake", Journal of Herpetology 35 (4): 688–93, doi:10.2307/1565915, <http://vnweb.hwwilsonweb.com/hww/jumpstart.jhtml?recid=0bc05f7a67b1790e050a2140da939dde29bfd13582719af621eb734dba33044f9d443e023694dc49&fmt=P>
- ↑ a b Bell, Edwin L.; Smith, Hobart M. & Chiszar, David (2003), "An Annotated List of the Species-Group Names Applied to the Lizard Genus Sceloporus.", Acta Zoologica Mexicana (no. 90): 103–174, <http://redalyc.uaemex.mx/redalyc/pdf/575/57509006.pdf>
- ↑ Life's Better Outdoors, South Carolina Department of natural resources Archiválva 2017. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (see FAQ's. -- "are there any visual clues"..........). Retrieved September 19, 2015
- ↑ Medical-Surgical Nursing: Patient-Centered Collaborative Care by Donna D. Ignatavicius, M. Linda Workman (pages 141-142)
- ↑ BioKIDS - Kids' Inquiry of Diverse Species, Critter Catalog, Lampropeltis triangulum, milk snake
- ↑ Snakes of New York. [2020. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 29.)
- ↑ a b c "Encyclopedia of Animals (Milk snake entry)", EBSCO Animals (EBSCO Publishing), <http://search.ebscohost.com/login.aspx?direct=true&db=ani&AN=9500200390&site=ehost-live>
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Milk snake című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Species account of the Eastern Milk Snake in Iowa Archiválva 2010. december 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Species Lampropeltis triangulum at The Reptile Database
- Lacepède, B. G. E. 1789. Histoire Naturelle des Quadrupèdes Ovipares et de Serpens. Vol.2. lmprimerie du Roi, Hôtel de Thou, Paris, 671 pp.
- Cope, E.D. 1860. Catalogue of the Colubridae in the Museum of the Academy of Natural Sciences of Philadelphia, with notes and descriptions of new species. Part II. Proc. Acad. Nat. Sci. Philadelphia 12: 241-266.
- Fitch, H.S. & R. R. Fleet. 1970: Natural history of the Milk Snake (Lampropeltis triangulum) in northeastern Kansas. Herpetologica, 26: 387–396.
- Stebbins, R.C. 1985. A Field Guide to Western Reptiles and Amphibians, 2nd ed. Houghton Mifflin, Boston.
- Hamilton, B.T., R. Hart & J.W. Sites Jr., 2012: Feeding Ecology of the Milksnake (Lampropeltis triangulum, Colubridae) in the Western United States. ISSN 0022-1511|Journal of herpetology, 46(4): 515-522. doi:10.1670/10-091.
