Törökország budapesti nagykövetsége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
  A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út
világörökségi helyszín része
Törökország budapesti nagykövetsége
Rangjanagykövetség
Küldő országTörökország
Fogadó országMagyarország
VezetőGülşen Karanis Ekşioğlu (2022–)
Beosztásatörök nagykövet Magyarországon
Irányítószám1062
TelepülésBudapest
CímAndrássy út (123.)
Ellenkező képviseletMagyarország ankarai nagykövetsége
Elhelyezkedése
Törökország budapesti nagykövetsége (Budapest VI. kerülete)
Törökország budapesti nagykövetsége
Törökország budapesti nagykövetsége
Pozíció Budapest VI. kerülete térképén
é. sz. 47° 30′ 48″, k. h. 19° 04′ 35″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 48″, k. h. 19° 04′ 35″
Törökország budapesti nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID
A Wikimédia Commons tartalmaz Törökország budapesti nagykövetsége témájú médiaállományokat.

Törökország budapesti nagykövetsége (törökül: Türkiye cumhuriyeti Budapeşte büyükelçiliği) a két ország kapcsolatainak kiemelt intézménye. A követség 2019-ben az Andrássy út 123. szám alatt volt.

Törökország mindkét világháború után igyekezett a leghamarabb felvenni a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal, ezért a budapesti követség a többi államhoz képest mindkét alkalommal az elsők között nyílt meg (1924, 1947). Ugyanakkor ez a képviselet igen gyakran költözött a fővároson belül, emiatt nem eresztett gyökeret a budapestiek körében olyan intézményesített, szimbolikus hely a török nagykövetség vonatkozásában, mint amilyen például az amerikai követség Szabadság téri épülete.

Előzmények[szerkesztés]

Magyarország az első világháborút követően az Osztrák–Magyar Monarchiától való különválással küszködött, valamint a Versailles-i békeszerződés következményeit próbálta elkerülni. Törökországot az Oszmán Birodalomból köztársasággá való átalakulás, és az 1923-ig tartó török függetlenségi háború kötötte le. A monarchia idején török (oszmán) követség csak Bécsben volt, Budapesten főkonzulátus működött. 1920-ra egy bonyolult szituáció alakult ki diplomáciai téren: Ahmed Hikmet Müftüoğlu volt a kinevezett főkonzul, aki azonban Isztambulban rekedt, a polgárháború miatt nem tudott Budapestre utazni. Egy bizonyos Dzselal bég (feltehetően: Celal bég), aki New York-i főkonzul volt, Európából nem tudott Amerikába utazni a világháború miatt, így ő reprezentált, mivel Budapesten várta, hogy továbbutazhasson. Ugyanakkor a vezető nélkül maradt konzulátus rangidős diplomatája Enis Behiç Koryürek(wd) volt. Követség megnyitása már ekkor szóba került, ezt azonban a békeszerződések megkötése utánra tervezték.[1]

Története[szerkesztés]

1923-ban az akkori konzult visszarendelték Törökországba, és ekkor született döntés arról is, hogy Bécs, Prága és Budapest közül az utóbbiban nyitnak először követséget.[2] Az első török követ Hüsrev Gerede(wd) - a korszak magyar sajtójában: Hüszrev bég - volt, aki 1924. május 9-én adta át megbízólevelét Horthy Miklós kormányzónak,[3] maga a követség pedig a mai Dunakorzón álló egykori Hungária Szállóban nyílt meg.[2] 1929-ben a követséget a Vérmező út 6. szám alatt találjuk,[4] 1930-ban pedig átköltöztek az Andrássy út 101. szám alatti villába.[5] 1941-ben azonban az Országos Magyar Sajtókamara megvásárolta a Bajza utca sarkán álló villaépületet (ami később a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházaként lett ismert),[6] ezért a követség 1941-ben az Andrássy út 101. szám alól a II. kerületi Zivatar utca 1-3. szám alá költözött.[7] Itt talált menedéket nyolc hónapra Kállay Miklós Magyarország miniszterelnöke 1944-ben, és itt hunyt el a felesége 1945-ben (lásd a Kállay Miklós a török követségen című szakaszt). A korábbi követségi épület Zivatar utcai telkén ma az Európai Ifjúsági Központ található, melynek aulájában 2002 óta emléktábla jelzi, hogy itt talált menedéket 1944-ben Kállay Miklós.[8]

Az Úri utca 45 (jobbra, a zászló nélküli zöld épület) a követség épülete volt több mint harminc évig

A világháborúban lakhatatlanná vált épületből 1945-ben a belvárosi Fejér György utca 10 szám alá költözött a hivatal.[9] Sürgető volt a diplomáciai kapcsolatok rendezésének a kérdése is: erről 1946. június 19-én döntött a Nagy Ferenc-kormány.[10] 1946. november 20-án adta át megbízólevelét Karabuda török ügyvivő Tildy Zoltánnak, aki a követ 1947-es megérkezéséig ellátta a képviselet vezetését.[11] Az első követ, Agah Akcel 1947. január 23-án adta át megbízólevelét.[12] Ezzel Törökország az elsők között volt, amely diplomáciai képviseletet nyitott a második világháború utáni Magyarországon. 1950 előtt egy időben a követ Budakeszi úti lakásának címe volt megadva, mint a követség elérhetősége, 1950-ben pedig a Benczúr utca 15. alatt volt az intézmény. 1964-ben a Mártírok útja 43-45 a külképviselet címe.[13] 1967. augusztus 8-án a két ország kölcsönösen nagykövetségi rangra emelte képviseleteit.[10] 1974-ben már az I. Úri utca 45-ben, az úgynevezett Zwack-villában található a nagykövetség - különös fintora a történelemnek, hogy a török hódoltság után ismét lett egy teleknyi török föld a Budai Várnegyedben. 1976-ban kereskedelmi kirendeltség létesült a követség mellett, melynek első vezetője Dinger Saracel volt.[14]

1991-ben merényletet kíséreltek meg a török nagykövet ellen: a mindmáig felderítetlen hátterű támadást sértetlenül átvészelte a diplomata, és kísérete (lásd a Merénylet a török nagykövet ellen című szakaszt). A nagykövetség már az 1990-es években működtetett irodákat az Andrássy út 123. szám alatt, de ez első ízben 2008-ban bukkan fel, mint az intézmény címe.[15]

2013-ban nyílt[16] a török kulturális központ, a Yunus Emre Intézet szintén az Andrássy úton, de a 62. szám alatt. Ez az intézmény azonban a nagykövetségtől függetlenül végzi munkáját.[17]

Kállay Miklós a török követségen[szerkesztés]

Kállay Miklós miniszterelnök Magyarország megszállása után egy nappal, 1944. március 20-án[18] a török követség II. Zivatar utcai épületébe menekült. Az akkori török nagykövet Şevket Fuat Keçeci befogadta a magyar politikust és feleségét, a Török Köztársaság menedékjogot adott nekik.[19] Kállay visszaemlékezése szerint többször próbálták kicsalni az épület elé, ahol azonnal letartóztatták volna az éjjel-nappal ott tartózkodó németek. A Gestapo végül már egy kommandót is felállított, arra készülve, hogy egy légiriadó, vagy fiktív légiriadó - esetén behatoljanak az épületbe, és elrabolják a volt miniszterelnököt.[20] Az októberi nyilas hatalomátvételt követően, 1944. november 15-én Kállay feladta magát a nyilasoknak, akik őrizetbe vették, majd a mauthauseni és dachaui koncentrációs táborba szállították (emigrációban hunyt el 1967-ben). Kállay saját bevallása szerint nem kívánt visszaélni a törökök vendégszeretetével, ezért döntött úgy, hogy kilép a követség épületéből és feladja magát. Kállay Helén - a miniszterelnök felesége - azonban a követségen maradt. 1945 januárjában egy szovjet repülőgép zuhant az épületre, ekkor semmisült meg a Kállay család ládákban és bőröndökben ott őrzött vagyona.[21] Kállay Helén 1945. február 2-án hunyt el, amikor repesztalálat érte a követséget, holttestét ideiglenesen a Zivatar utcai épület udvarán temették el az ott dolgozók.[22] A második világháború után, de még a kommunista hatalomátvétel előtt sokat cikkeztek az újságok Kállay ügyéről, elsősorban azért, mert azokat a magyarokat, akik rendőrként vagy a követség alkalmazottjaként segítséget nyújtottak a követség, illetve Kállay levelezésének megfigyeléséhez - felelősségre vonták.[23]

Merénylet a török nagykövet ellen[szerkesztés]

Bedrettin Tunabaş(wd) nagykövet (1990–1995) ellen 1991. december 19-én merényletet kíséreltek meg. Az I. kerületi Lisznyai és Czakó utca kereszteződésében egy férfi lépett a nagykövet páncélozott Buick gépkocsija elé, majd öt lövést adott le a gépkocsira, amiben a nagyköveten kívül a követ biztonságáért is felelős katonai attasé és a gépkocsivezető ült. A gépkocsivezető azonnal gyorsított, így a hatodik lövés a már távolodó autó hátulját érte. A nagykövet a rezidenciára hajtatott, ahonnan értesítette a rendőrséget. Az autó utasai sértetlenül átvészelték a támadást, a kocsin kisebb sérülések keletkeztek.[24] A merényletért először az ASALA nevű örmény terrorszervezet vállalta a felelősséget; a támadás másnapján az AFP francia hírügynökséghez érkezett bejelentés, hogy ők állnak a háttérben. A támadás okaként azt jelölték meg, hogy a nagykövet fontos személyiség a török felderítés szervezetében.[25] Januárban azonban egyre több kétely merült fel az ASALA érintettségét illetően. Az 1975-ben létrejött szervezet 1984 óta inaktív volt, ráadásul aktív korszakukban igen professzionálisnak bizonyultak: mindegyik merényletük jól megtervezett, sikeres akció volt, nem valószínű, hogy egy páncélozott autóra pisztollyal támadtak volna.[26] Az eset után néhány nappal, december 23-án történt a Ferihegyi gyorsforgalmi úti merénylet, ami a elhomályosította a nagykövet elleni merénylet ügyét. Az elkövetőt soha nem sikerült elfogni, ahogy az sem derült ki bizonyosan, hogy végül melyik terrorszervezet állt a támadás hátterében. Bedrettin Tunabaş nagykövet a történtek ellenére sem távozott posztjáról, kitöltötte idejét és csak 1995-ben utazott haza végleg.

Követek és nagykövetek[szerkesztés]

Hüsrev Gerede az első török követ (1924-1926)
Ruşen Eşref Ünaydın író, 1939–43 között volt követ
Bővebben: Törökország budapesti követeinek és nagyköveteinek listája
  • 1924–1926 Hüsrev Gerede (követ)
  • 1926–1927 Numan Menemencioğlu (ügyvivő)
  • 1927–1928 Hüseyin Vasıf Çınar (ügyvivő)
  • 1928–1939 Behiç Erkin (ügyvivő)
  • 1939–1943 Ruşen Eşref Ünaydın (követ)
  • 1943–1945 Şevket Fuat Keçeci (követ)
  • 1947–1950 Agah Akcel (követ)
  • 1950–1954 Celal Hazım Tepeyran (követ)
  • 1956–1960 Cemal Yeşil (követ)
  • 1960 Mehmet İrfan Karasar (követ)
  • 1960–1963 Burhan Işın (követ)
  • 1963–1967 Nedim Erinç (követ)
  • 1967–1969 Veysel Versan (követ majd nagykövet)
  • 1969–1972 İsmail Soysal (nagykövet)
  • 1972–1975 Mehmet Fuat Kepenek (nagykövet)
  • 1976–1980? Talât Benler (nagykövet)
  • 1980–1981 Oğuz Gökmen (nagykövet)
  • 1981–1986 Osman Başman (nagykövet)
  • 1986–1988 Asaf İnhan (nagykövet)
  • 1988–1990? Halit Güvener (nagykövet)
  • 1990–1995? Bedrettin Tunabaş (nagykövet)
  • 1990–1996? Süha Noyan (nagykövet)
  • 1996–1998 İsmet Birsel (nagykövet)
  • 1998–2002 Ender Arat (nagykövet)
  • 2003–2004 Aydan Karahan (nagykövet)
  • 2005–2008 Umur Apaydın (nagykövet)
  • 2008-2010 Oya Tuzcuoğlu (nagykövet)
  • 2010-2013 Hasan Kemal Gür (nagykövet)
  • 2013-2018 Şakir Fakılı (nagykövet)
  • 2018– Ahmet Akif Oktay (nagykövet)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Torok követség Budapesten. Magyarország, XXVII. évf. 93. sz. (1920. április 17.) 5. o. (fizetős hozzáférés)
  2. ↑ a b Horváth Krisztián: Magyar kezek építik újjá Törökországot. Türkinfo (2017. június 6.) (Hozzáférés: 2019. szeptember 14.) arch
  3. ↑ Belföldi hírek. MTI hírek (1924. május 9.) (Hozzáférés: 2019. szeptember 6.)
  4. ↑ https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/FszekCimNevTarak_20_019_01/?pg=260&layout=s&query=k%C3%BClk%C3%A9pviseletek
  5. ↑ Fogadás a török követségen a török nemzeti ünnep alkalmából. 8 Órai Újság, XVI. évf. 249. sz. (1930. október 31.) 7. o.
  6. ↑ Házat vásárolt a sajtókamara. Dunántúl, XXX. évf. 263. sz. (1940. november 19.) 5. o.
  7. ↑ Új helyiségbe költözött a török követség. Függetlenség, IX. évf. 100. sz. (1941. május 3.) 4. o. (fizetős hozzáférés)
  8. ↑ Felavatták Kállay Miklós emléktábláját. Gondola (2002. február 28.) (Hozzáférés: 2019. szeptember 14.) arch
  9. ↑ Felhívás a török állampolgárokhoz. Népszava, LXXIII. évf. 47. sz. (1945. március 22.) 2. o.
  10. ↑ a b Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 12. o. arch Hozzáférés: 2019. szeptember 18.  
  11. ↑ Délben fogadja a köztársasági elnök a török ügyvivőt. Kis Újság, LX. évf. 264. sz. (1946. november 21.) 2. o.
  12. ↑ Aksel. Szabad Nép, V. évf. 19. sz. (1947. január 24.) 6. o.
  13. ↑ Király Elemér: Budapesti útmutató. Budapest: Panoráma. 1964. 610. o.  
  14. ↑ Röviden. Világgazdaság, VIII. évf. 249. sz. (1976. december 22.) 3. o.
  15. ↑ Címkereső: Török Köztársaság Nagykövetsége. Szabad Föld, LXIV. évf. 42. sz. (2008. október 17.) 37. o.
  16. ↑ Szathmáry István Pál: Egy csésze kávé emléke, és ami mögötte van: Baráti közeledés: júliustól várja az érdeklődőket a budapesti Yunus Emre Török Kulturális Intézet. Magyar Nemzet, LXXVI. évf. 126. sz. (2013. május 10.) 14. o.
  17. ↑ Yunus Emre Intézet. Az intézet honlapja (Hozzáférés: 2019. szeptember 18.)
  18. ↑ Bán D. András: Kállay Miklós volt magyar miniszterelnök levele Bakách-Bessenyey György volt svájci magyar követnek 1944. július 14. Mozgó Világ, XXI. évf. 12. sz. (1995) 73. o.
  19. ↑ Lakatos Sarolta: „Csak az emlék maradandó”: Emlékképek Dr. Kállay Kristófné Vásárhelyi Vera életéből. Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv, 18. sz. (2008) 392. o.
  20. ↑ Gosztonyi Péter: Magyarország miniszterelnöke voltam: Kállay Miklós memoárjai — Történeti alapmű. Magyarország, XXIX. évf. 2. sz. (1992. január 20.) 12. o.
  21. ↑ Kövesdi Péter: Kállay miniszterelnök dédunokái olasznak vallják magukat - A korral megjön a magyarság. Vasárnapi Hírek (2016. február 6.) (Hozzáférés: 2019. szeptember 14.)
  22. ↑ Kállay Helén sírja. MandaDb (1945) Kállay Gyűjtemény. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 14.)
  23. ↑ Mátrai Sándor: Az elfogott háborús bűnösök listája. Demokrácia, IV. évf. 13. sz. (1945. július 8.) 1. o.
  24. ↑ Hat lövés a török nagykövetre: Fokozott határellenőrzés. Magyar Nemzet, LIV. évf. 299. sz. (1991. december 21.) 5. o. (fizetős hozzáférés)
  25. ↑ Hat lövés a török nagykövet kocsijára. Népszava, CXIX. évf. 299. sz. (1991. december 21.) 1., 4. o. (fizetős hozzáférés)
  26. ↑ Schmidt Attila: Budapestre települnek Apó terroristái? Népszava, CXX. évf. 8. sz. (1992. január 10.) 1., 3. o. (fizetős hozzáférés)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Törökország_budapesti_nagykövetsége&oldid=26864095”