Tömegpusztító fegyverek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gáztámadás az I. világháborúban
Atombomba robbanása
E120-as biológiai bomba

A tömegpusztító fegyverek kifejezés alatt a fegyverek olyan típusait szokás érteni, melyek nagyon sok ember egyidejű megölését teszik lehetővé, ezen túl esetleg nagyon nagy kárt okozhatnak a gazdasági és az épített infrastruktúrában, valamint a bioszférában is. A kifejezés 1937-ben született Guernica bombázása kapcsán, de jelentése azóta megváltozott. Mai értelemben véve a nukleáris, vegyi, biológiai és radiológiai fegyverek olyan típusait értik alatta, melyek képesek nagy léptékű pusztítást okozni.

Tömegpusztító fegyver a nukleáris fegyverek valamennyi típusa, tehát az atombomba, a hidrogénbomba és a neutronbomba.

Tömegpusztító jellegűek pl. azok a lépfene, pestis, hastífusz és kolera fegyverek, amelyek segítségével a japán 731-es alakulat megölt mintegy 580 ezer embert a második kínai–japán háború (1937–1945) és a második világháború (1939-1945) során Mandzsúriában. A biológiai fegyverek más típusait viszont magányos vagy kis létszámú áldozat ellen fejlesztették ki. Ilyenek pl. a dél-afrikai apartheid rezsim által megrendelt, anthrax spórát tartalmazó cigaretták, melyeket egyedi gyilkosságok céljára fejlesztettek.

Tömegpusztító vegyi fegyverek pl. a foszgén, a mustárgáz és a VX ideggáz. Ezzel szemben pl. a könnygáz és a pszichokémiai fegyverként használatos kábítószerek nem tömegpusztító jellegű vegyi fegyverek.

Gyakran a tömegpusztító fegyverek közé sorolják a radiológiai fegyvereket is. Az úgynevezett piszkos bomba lényege, hogy egy hagyományos (kémiai) bomba sugárzó izotópot szór szét a célterületen. Egy ilyen bomba sugárszennyezése egy nagyváros egész területét tehetné lakhatatlanná.

A tömegpusztító fegyverek fogalma tehát részben átfed, de nem azonos a ABC-fegyverek fogalmával.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bhushan K, Katyal G 2002. Nuclear, Biological, and Chemical Warfare. India: APH Publishing
  • Busch NE, Joyne DH 2009. Combating Weapons of Mass Destruction: The Future of International Nonproliferation Policy (Studies in Security and International Affairs). The University of Georgia Press, USA
  • Wheelis M, Rózsa L & Dando M (eds.) 2006. Deadly Cultures: Biological Weapons since 1945. Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, and London, p. 479.