VX

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VX
VX-2D-skeletal.png
IUPAC-név O-etil-S-(2-diizopropil-aminoetil)-metil-foszfonotiolát
Kémiai azonosítók
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C11H26NO2PS
Moláris tömeg 267,37 g/mol
Megjelenés színtelen, viszkózus folyadék
Sűrűség 1,0083 g/cm3
Olvadáspont −50 °C
Forráspont 298 °C
Gőznyomás 0,9 Pa (0,007 mmHg)
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A VX (V-ágens) a szerves foszforsav-észterek közé tartozó idegméreg, amelyet harcászati céllal fejlesztettek ki az 1950-es években. Jelenleg a legveszélyesebb mesterségesen előállított vegyiharcanyagok egyike. Halálos adagja egy átlagos emberre nézve mindössze 200 µg.

A VX története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A V-ágensek kifejlesztése E. Tammelin nevéhez fűzödik, aki az 50-es évek vége felé Svédországban kezdte meg munkálatait a fluor-foszfát vegyületekkel. Ezeket az anyagokat felfedezőjük után Tammelin-észternek is nevezik. A fluor-acetátokat és fluor-karbonsavakat már 1896-ban ismerték (Swarts), viszont mérgező voltukkal nem voltak tisztában. Az összes V-ágens mérgező, legstabilabbnak mégis a VX (C11H26NO2PS) bizonyult, így ennek a tökéletesítével foglalkoztak.

A VX-et Ranajit Ghosh fedezte fel 1952-ben. Tömeges gyártása 1961-ben kezdődött, viszont szerkezetét csak 1972-ben hozták nyilvánosságra. A V-ágensek az ismert legveszélyesebb mérgek, sok százszor, sőt, akár ezerszer is hatásosabbak lehetnek legveszedelmesebb társaiknál. Mivel a leghatásosabb gyilkolóeszközök, ezért kimerítik a modern tömegpusztítás kritériumát. Nagyon stabilak, ezért a többi ideggázzal ellentétben nem csak órákig vagy napokig, hanem akár hetekig, hónapokig is mérgezhetik a szennyeződött talajt.

A VX hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A VX idegméreg, hatása hasonlít a tabun hatására, csak tünetei sokkal gyorsabban játszódnak le, és sokkal kisebb mennyiség is halálos belőle. Először csak fejfájás, fokozott nyálkatermelés jelentkezik, aztán izomfájdalom, majd izom és bélgörcs (mivel a központi idegrendszer lebénul, ezért a görcs nem oldódik, így az izmok a halál beállta után is összehúzódva maradhatnak), végül eszméletvesztés, és általában légzési elégtelenség miatt bekövetkező halál.

Fizikai jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szagtalan, olajszerű folyadék (enyhén sárgászöld), a bőrön át szívódik fel. Érdekessége, hogy hideg vízben jobban oldódik, mint melegben. Relatív gőzsűrűsége 9,2 (levegő=1).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]