Tabun
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Tabun | |||
| |||
| |||
| IUPAC-név | Etil N,N-dimetilfoszforamidocianidát | ||
| Más nevek | |||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 77-81-6 | ||
| ChemSpider | 6254 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | PJVJTCIRVMBVIA-UHFFFAOYSA-N | ||
| ChEMBL | 1097650 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C5H11N2O2P | ||
| Moláris tömeg | 162,13 g/mol | ||
| Megjelenés | Színtelen vagy barna folyadék | ||
| Sűrűség | 1,0887 g/cm³ (25 °C) 1,102 g/cm³ (20 °C) | ||
| Olvadáspont | −50 °C | ||
| Forráspont | 247,5 °C | ||
| Oldhatóság (vízben) | 9,8 g/100 g (25 °C) 7,2 g/100 g (20 °C) | ||
| Gőznyomás | 0,07 mmHg (9 Pa) | ||
| Veszélyek | |||
| Főbb veszélyek | Erősen mérgező (T+). Égése során hidrogén-cianid keletkezhet. | ||
| NFPA 704 |  2
4
1
| ||
| Lobbanáspont | 78 °C | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A tabun - vagy az USA-ban ismeretes másik elnevezéssel GA - egy G-ágens; az idegmérgek közé tartozó vegyület. Halmazállapota cseppfolyós, így bevetése permet formájában történhet.
Története[szerkesztés]
A tabun története 1936 decemberében kezdődött, amikor egy német vegyész – Gerhard Schrader – rovarirtószerekkel való kísérletezés közben előállította ezt az igen mérgező foszfátvegyületet. Nem volt célja halálos fegyver készítése, csupán az akkori német törvények értelmében felfedezését kötelessége volt bejelenteni, és ezt – törvénytisztelő állampolgár lévén – meg is tette. Egy hónappal később egyik asszisztense véletlenül kifröccsentett egy apró cseppet, így szerzett keserű tapasztalatot a saját maga által kifejlesztett szerről, bár a labor összes dolgozója túlélte a balesetet. Összetétel: etil-dimetil-amido-foszfor-cianid. Támadásra soha nem használták ezt a igen erős ideggázt, bár Németország a II. világháború folyamán sokat gyártott belőle, de végül nem vetették be. Az irak–iráni háborúban, azonban Irak bevetette a tabunt a kurd gerillák ellen. A halabdzsai mészárlásnál legalább több ezer kurd polgári személy halt meg így.
Hatása[szerkesztés]
A tabun ideggáz, tehát az idegpályákat támadja meg. A gerincoszlop üzenettovábbító képességét teljesen blokkolja, így az áldozat elveszti kontrollját a saját teste felett. A pupilla összehúzódik, az emésztés és a szívverés megáll, a be és kilégzés nem történik meg, így a szervezet sejtjei megfulladnak.
Fizikai jellemzői[szerkesztés]
Színtelen, szagtalan; már nagyon kis mennyiségben halálos; a bőrön át szívódik fel.
Származékai[szerkesztés]
A tabun kitűnő alapanyagnak bizonyult hasonlóan nagy hatású ideggázok kifejlesztésére, ilyen volt a szarin (1938), és a szomán (1944). A kísérletek tovább folytak, így az 50-es évek közepére a tabunnál 100-120-szor mérgezőbb vegyi fegyvereket is kifejlesztettek, ilyen a VX.
Források[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tabun (nerve agent) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
