Zyklon–B

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zyklon–B-s doboz és Zyklon–B -t tartalmazó pelletek.

A Zyklon–B (néha Zyklon B[1] vagy Cyclon B alakban) egy cianidalapú rovarölő készítmény, amely kétes hírnevét annak köszönheti, hogy a második világháború idején a Harmadik Birodalom által üzemeltetett koncentrációs táborokban az emberek meggyilkolására használt gázkamrákban alkalmazták.[2]

A Zyklon–B szemcséiből 26–28 Celsius-fokon a levegővel keveredve hidrogéncianid gáz szabadul fel, ami belélegezve viszonylag gyorsan halálos mérgezést okoz. Használata után egy idő elteltével Karsai László történész szerint lehetetlenné válik kimutatni a környezetből a jelenlétét,[3] más források szerint a vakolat bizonyos összetevőivel reagálva olyan stabil vegyületeket alkot, amelyek a hidrogén-cianid jelenlétét később is kimutathatóvá teszik.[4]

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elhasznált Zyklon–B dobozok Auschwitzban

A Zyklon–B-t az 1920-as években a Nobel-díjas Fritz Haber zsidó származású német kémikus fejlesztette ki, aki fontos szerepet játszott az első világháborúban a német gázfegyverek létrehozásában is. Adolf Hitler hatalomra kerülése után származása miatt távozni kényszerült hazájából. A Zyklon–B a háború során a tífuszt terjesztő tetvekkel szembeni küzdelemben nélkülözhetetlenné vált, de a mérget egyes náci koncentrációs táborokban emberek tömeges elpusztítására is alkalmazták.

A Zyklon–B készítmény tulajdonképpen légmentesen leforrasztott fémdobozban tárolt, farostból, kovaföldből vagy más porózus anyagból készült korongokban, pasztillákban vagy pelletben elnyeletett hidrogén-cianid (kéksav, németül Blausäure, innen a „B”) volt. Biztonsági okokból tartalmazott egy erős szagú, köhögésre ingerlő komponenset is, hogy a felhasználóját figyelmeztesse, ha a méreggel érintkezésbe került.

A szert Csehországban Uragan D2 néven ma is forgalmazzák.[5]

A hidrogén-cianid[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zyklon–B hatóanyaga, a hidrogén-cianid szobahőmérsékleten rendkívül illékony folyadék, forráspontja 26 °C. Színtelen, keserűmandula illatú, gőze belélegezve vagy a bőrrel érintkezve nagyon mérgező, ember esetén 1 kg testsúlyra vetítve 1 mg már halált okoz. A levegővel elegyedve 75 g/m³ koncentráció fölött robbanásveszélyes, rovarirtásra való felhasználásakor legfeljebb 8–10 g/m³ töménységben használják. Meggyújtva lassan elég, mérgező hatását elveszíti.[6]

A hidrogén-cianid mérgező hatását a sejtlégzés károsításával fejti ki, mégpedig a citokróm-c mitokondriális enzim bénításával. Emiatt, habár a vér elegendő oxigént tartalmaz, a sejtek ezt képtelenek felhasználni (cytotoxikus hypoxia), a halál pár percen belül fulladás miatt áll be. Erősen ingerli a légzőközpontot (az oxigén-tenzió csökkenése által), így a légzés a mérgezés elején fokozódik. A cianidok az oxigénhiányra legérzékenyebb szerveket támadják meg először, így a központi idegrendszert és a szívet. Kis koncentrációban a cián-hidrogén (HCN) és a kálium-cianid (KCN) nem mérgező, mert a szervezetben jelen levő rodanáz enzim kén jelenlétében ártalmatlan tiocianáttá alakítja őket. Így, ha időben észlelik, a ciánmérgezés egyik terápiája kén (tioszulfát), valamint nátrium-nitrit parenterális adása. Ez utóbbi anyaggal a vér hemoglobinjából methemoglobint képzünk, amelyhez a cianid affinitása nagyobb, mint a citokróm-oxidázhoz, így mintegy elvonjuk a mérget a célmolekulától.

Használata embereken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szert először 1929-ben kezdték el használni az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a Mexikó felöl érkező bevándorlók ruháit ezzel fertőtlenítették.[7]

Az eredetileg fertőtlenítő és rovarirtószert a náci Németország kémiai fegyverként használta fel a lágerekbe zsúfolt emberek elpusztítására. A gázt egyaránt használták Auschwitz–Birkenau és a majdaneki táborokban is. Eredetileg a tífusz megelőzésére és tetvek ellen használták.

1940 január, vagy februárjában, cigány gyermekeken próbálták ki a gáz mérgező hatásait.[8] 1941. szeptember 3-án, Auschwitzban történt az első Zyklon–B elgázosítás: 600 szovjet hadifoglyot és 250 lengyel beteg, legyengült embert öltek meg a Zyklon–B gáz által. A kísérlet 20 óráig tartott.

Egy törvényszéki műszaki és vegyészeti szakbizottság, amelynek elnöke Kelles-Krause, Lublin építész-mérnöke, tagjai pedig: Teljaner, a műszaki csapatok őrnagya, egyetemi magántanár, Grigorjev, a műszaki tudományok kandidátusa, Pelkis, a műszaki tudományok kandidátusa voltak, megállapították, hogy a majdaneki tábor területén épített kamrákat főként tömeges emberirtás céljaira használták. Összesen hat ilyen kamra volt. Az egyikben CO gázzal pusztították az embereket, a többiben "Ciklon" méreg tartalmú vegyi anyag igénybevételével ölték meg az embereket.

A gázkamrák pontos műszaki vizsgálata, a szén-oxid és a "Ciklon" vegyi anyag elemzése alapján a szakbizottság a következőket állapította meg:

"A majdaneki internálótábor gázkamráinak műszaki és egészségügyi-vegyi vizsgálata teljes mértékben megállapította, hogy valamennyi, de különösen az I., II., III. és IV. kamra az emberek mérges gázok által való tömeges és rendszeres elpusztítására szolgált. Ezek a mérges gázok: kéksav («Ciklon» – készítmény) és szénmonoxid voltak. A kamrákat ténylegesen tömeges és rendszeres emberirtásra használták." [9]

Auschwitzban a gázkamrák tetején három szeleppel ellátott, kéményszerű nyílás volt, gázálarcot viselő SS-emberek ezeken keresztül szórták le az addig légmentesen lezárt pléhdobozokban tárolt Zyklon–B szemcséket, amelyekből a teremben összezsúfolt emberek testhőjétől felmelegített levegőben a gyilkos hidrogén-cianid gáz felszabadult.[10]

Holokausztrevizionisták állításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Majdaneki gázkamra
Légi felvétel Auschwitz II-ről, a gázkamrákkal és a krematóriummal. (A kép nagyobb felbontású változatán kivehetőek a Zyklon–B bedobó nyílások)

A Zyklon–B szemcsékből levegővel érintkezve halálos hidrogén-cianid gáz szabadul fel, amely a vastartalmú vegyületekkel reagálva a berlini kéknek (párizsi kék, porosz kék) nevezett festékanyagot (ferro-ferri-cianát, Fe4[Fe(CN)6]3) adja. A holokausztrevizionisták szerint az emberek kivégzésére használt gázkamráknak tartott helyiségekből származó vakolatmintákban ennek a vegyületnek a jelenléte nagyon alacsony, kevesebb, mint a ruhák féregtelenítésére használt termek esetében, tehát valószínűtlen, hogy az előbbieket emberek tömeges kivégzésére használták volna.[11] Szakértők ezt vitatják, azt állítva, hogy az emberek sokkal érzékenyebbek a hidrogén-cianidra mint a rovarok, következésképpen embereken alkalmazva a szer kisebb koncentrációban, rövidebb ideig használva is „hatásos” lehetett, vagyis a kivégzésre szolgáló gázkamrák fala kevésbé volt kitéve a gáz hatásának, mint a féregtelenítő helyiségeké.[12]

Ugyancsak a revizionista álláspont szerint a haláltáborokba nem rendeltek több Zyklon–B-t, mint a munkatáborokba, ez pedig azokat a hangokat erősítette, amelyek szerint a Zyklon–B-t kizárólag ruhák fertőtlenítésére használták.[13]

Revizionisták szerint az elgázosítások után az eltakarítás előtt hosszan (több óráig) kellett volna várni, hogy a mérgezésveszély megszűnjön, és az eltakarítóknak védőruhát és gázálarcot kellett volna viselniük, amiről viszont az állítók kifejezetten nem számolnak be. A készítmény (Zyklon–B) használati utasítása határozottan előírja mind a várakozást, mind a védőfelszerelés viselését, nyilván nem ok nélkül.

A berlini kék


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A DEGESCH cég márkaneveként.
  2. The Nizkor Project: Zyklon B
  3. Karsai László: A holokauszttagadókról (Élet és Irodalom XLVI. évfolyam, 27. szám, 2002. július 5.
  4. Auschwitz: ZyklonB – The Nizkor Project – „While interacting with iron and concrete, it creates Hydrocyanic compounds”
  5. Az Uragan D2
  6. A Zyklon–B használatának korabeli direktívái, Robert Faurisson (revizionista) francia fordításában
  7. How America inspired the Third Reich
  8. Emil Proester, Vraždění čs. cikánů v Buchenwaldu (The murder of Czech Gypsies in Buchenwald). Document No. UV CSPB K-135 on deposit in the Archives of the Museum of the Fighters Against Nazism, Prague. 1940. (Quoted in: Miriam Novitch, Le génocide des Tziganes sous le régime nazi (Genocide of Gypsies by the Nazi Regime), Paris, AMIF, 1968)
  9. A Lublin határában létesített majdaneki haláltáborban elkövetett német gaztettek kivizsgálására alakult lengyel-szovjet rendkívüli bizottság közleménye
  10. Karsai László: Táborok, haláltáborok – Beszélő, 1999. december
  11. A Leuchter-jelentés
  12. The Leuchter Report: Disparities in Hydrocyanic Compound Levels
  13. Jean Claude Pressac (francia kémikus): Auschwitz: Techniques and Operation of the Gas Chambers (Auschwitz: A gázkamrák technológiái és működése, New York: Beate Klarsfeld Foundation, 1989)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zyklon–B témájú médiaállományokat.