Szürke lármásmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen AtaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 14., 02:02-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jegyzetek: források --> jegyzetek AWB)
Szürke lármásmadár
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Otidimorphae
Rend: Turákóalakúak (Musophagiformes)
Család: Turákófélék (Musophagidae)
Nem: Corythaixoides
Faj: C. personatus
Tudományos név
Corythaixoides personatus
Rüppell, 1842
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szürke lármásmadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szürke lármásmadár témájú kategóriát.

A szürke lármásmadár (Corythaixoides personatus) a madarak osztályának turákóalakúak (Musophagiformes) rendjébe, ezen belül a turákófélék (Musophagidae) családjába tartozó faj. Korábbi rendszertanok, a család más tagjaival együtt a kakukkalakúakkal rokonították.

Előfordulása

Burundi, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Kenya, Malawi, Ruanda, Tanzánia, Uganda és Zambia területén honos. Kedveli a nyílt területeket, gyakran fordul elő folyó menti fákon. Globális elterjedési területe 750 000 km².[1]

Alfajai

  • Corythaixoides personatus leopoldi (Shelley, 1881)
  • Corythaixoides personatus personatus (Ruppell, 1842)

Megjelenése

A szürke lármásmadár nagy méretű, nyughatatlan, zajos madár. A hím 20 cm hosszúságú. Jellegzetes fekete arca alapján jól felismerhető. Mindkét ivarú egyed szürke. A nőstény csőre zöld színű. Farktolla és bóbitája jellegzetesen hosszú. Lába, lábfeje és a hím csőre fekete.

Életmódja

Főként bogyókkal táplálkozik.

Szaporodása

Fészkét főként akácfákra építi. A tojó 2-3 zöldes-fehér ovális tojást tojik.

Természetvédelmi helyzete

A faj populációjának egyedszámát még nem mérték fel, de elegendően nagy és stabil ahhoz, hogy a faj ne legyen veszélyeztetett helyzetben.

Jegyzetek

Források

További információk