Ugrás a tartalomhoz

Szügyi Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dudva (vitalap | szerkesztései) 2020. november 14., 14:36-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Husztiak kategória hozzáadva (a HotCattel))
Szügyi Zoltán
Szügyi Zoltán itt még őrnagyként
Szügyi Zoltán itt még őrnagyként
Született1896. február 8.
Huszt
Meghalt1967. november 23. (71 évesen)[1]
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Állampolgárságamagyar
Rendfokozatavezérőrnagy
Csatáimásodik világháború
Kitüntetései
  • Katonai Érdemkereszt III. osztálya
  • A Vaskereszt Lovagkeresztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Szügyi Zoltán témájú médiaállományokat.

Vitéz Szügyi Zoltán (Huszt, 1896. február 9.Budapest, 1967. november 23.) magyar katona, vezérőrnagy, a Szent László hadosztály parancsnoka.

Élete

Az első világháborúban önkéntes volt, helytállásáért hadapród-őrmesterként arany vitézségi érmet, tisztként III. osztályú katonai érdemkeresztet és Vaskoronarendet kapott. 1923-ban századosként reaktiválták. Később a várpalotai lövésziskola tanára lett. A második világháború alatt 194044-ig a kolozsvári hadtestparancsnokságon, majd Pápán az ejtőernyős zászlóalj parancsnoka volt. 1942-től ezredes, a 2. magyar hadsereg 43. gyalogezredének parancsnokaként 19421943 részt vett a Don menti harcokban és a visszavonulásban. Az 1943 januári szovjet áttörés lassítása és részbeni feltartóztatása miatt kitüntették. 1944-ben a Szent László hadosztály megszervezésekor annak parancsnoka lett vezérőrnagyként. Részt vett a Garam menti, majd a dunántúli harcokban.

Közben felvette a kapcsolatot báró Atzél Ede útján a szovjetellenes nemzeti ellenállással. Céljuk az volt, hogy a hadosztályt nyugatra mentve az odaérkező brit alakulatok előtt kapituláljanak, megtartva ezzel a hadosztályt a háború utánra. 1945. május 10-én, már a háború európai befejezése után, sikerült alakulatai zömét a Kor-Alpok nehéz hegyi útjain az angol megszállási övezetbe átmenteni.

A háború után

A budapesti kormány háborús bűnösség címén kikérte az angoloktól, akik felkínálták neki a szökés lehetőségét, de nem élt vele. A Népbíróság 1948. február 23-án 10 évre ítélte, mely ítéletet a Népbíróságok Országos Tanácsa 1949. november 28-án érvénytelenített, és helyette életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte.[2] Az 1956-os forradalom idején kiszabadult, de hamarosan ismét börtönbe került. 1957 őszén „kegyelmet” kapott, majd segédmunkásként dolgozhatott.

Emlékezete

Hamvai a Farkasréti temetőben nyugszanak. Szügyi Zoltánt a Legfelsőbb Bíróság 1994. március 31-én a háborús bűnösség vádja alól felmentette.

Jegyzetek

Források